A legjobb kezekben – Szűcs András jegyzete

Aligha van ember, aki bánná, hogy 2020 hamarosan véget ér, ám talán a férfi jégkorong-válogatottunk 2021-nél is hamarabb nyithat tiszta lapot, ami sok szempontból kecsegtető.

No nem mintha az idei eredményekkel gond lenne, hiszen februárban továbbjutott a csapat az olimpiai selejtező utolsó szakaszába – csak aztán jött, ugye, a koronavírus-járvány, és elmaradt minden egyéb esemény, úgyhogy most itt állunk kilenc hónappal később vb és ötkarikás kvalifikáció nélkül, de ami fontosabb: új szövetségi kapitánnyal. Ez pedig jó, több okból is.

Egyfelől a februárban elért siker valójában szabályerősítő kivétel volt, mert a finn Jarmo Tolvanen és főleg a halvérű, akarom mondani, nagyvonalú északi stílusa passzolhat ugyan csapathoz, csak nem a miénkhez, tehát az edzőváltás helyes lépés volt. Másfelől az utód nemzetközi szaktekintély, akinek önéletrajzával egyedül a nemzeti csapatunkat 2009–2011 között vezető amerikai Ted Sator vetekedhetett. A két hét múlva a 71-et betöltő „Teddy” két csapatot összesen háromszor vitt az NHL rájátszásába, és másfél évtizeden át edzősködött a világ legjobb jégkorongbajnokságában, majd Finnországban is egy évet.

Új mesterünknek, a 60 éves kanadai-brit Sean Simpsonnak ugyan nem volt köze az NHL-hez, viszont elit-vb-ezüstérmes, Spengler- és Victoria-kupa-, valamint Bajnokok Ligája-győztes, továbbá német és svájci élvonalbeli bajnok, ezek pedig a legnagyobb európai diadalok. A földrajzi közelség filozófiai „közelebbiséget” is feltételez, magyarán könnyebben alkalmazkodhat a viszonyainkhoz, mint észak-amerikai kollégái. Ilyen kalibert megnyerni a hokinknak hatalmas fogás, a szövetség márciusban kinevezett általános igazgatója, Vas Márton eddigi legnagyobb érdeme – viszont nem az egyetlen.

A női csapatunkat ugyanis a másodedzőként olimpiai bajnok kanadai Lisa Haley vezeti augusztus óta, és mint a 13. oldalunkon kiderül, ő már feljebb is emelte az átugrandó lécet, pedig a lányok tavaly sosem látott sikert értek el, amikor feljutottak az elitbe. Az más kérdés, hogy miként az elit-vb, végül az e hétre tervezett edzőmérkőzések is áldozatául estek a Covid–19-nek.

Na de ettől még a legjobb kezekben vannak tehát a válogatottjaink, ennél többet pedig nem kívánhatunk momentán – aztán, hogy milyen lesz 2021, majd meglátjuk.

2020-nál rosszabb aligha.