Annyit már a mérkőzés előtt tudni lehetett, hogy a felkészülési meccs ezúttal nem csak kifejezetten a rutinszerzést szolgálja a magyar keret nagy részének, illetve Ted Sator szövetségi kapitánynak és szakmai stábjának nyújt segítséget a keretszűkítésben, hanem lehetőséget biztosít a Horvátország elleni összecsapást (7–1) még kihagyó húzóembereknek, hogy ismét formába lendüljenek.

Ennek szellemében hiányzott már a bő keretből „kiszűkített” öt játékos, plusz a kezét a szerdai edzésen eltörő Kiss Dániel. Beszállt viszont több olyan rutinos korongos, akik meghatározó szereplői lehettek az elmúlt éveknek. Így a magyar kaput Szuper Levente védte, illetve a mezőnyben ott láthattuk Horváth Andrást, Ladányi Balázst, Palkovics Krisztiánt és Fekete Dánielt. Hiányzó persze így is akadt, nem is egy, hanem egy erős sorra való. Kovács Csaba és Vas Márton betegség miatt nem léphetett jégre, Tokaji Viktor még mindig gyógyul, illetve légiósaink közül Szélig Viktor és Vas János egyelőre nem futott be.

1. HARMAD

Az alapsorok így – legalábbis azok, amelyek már úgy-ahogy összeszoktak – igencsak foghíjasak voltak, ami a kapitánynak további kísérletezésre adott lehetőséget. A játékosoknak pedig arra, hogy új társakkal szokjanak össze. A szlovénokról előzetesen annyit tudhattunk, hogy nem a komplett vb-keretükkel érkeznek – ez már csak azért sem volt lehetséges, mert legnagyobb sztárjuk, Anze Kopitar sérülés miatt még a vb-ről is lemarad –, hanem náluk is több fiatal kap bizonyítási lehetőséget.

Ennek szellemében kezdődött el a találkozó, erős háromnegyed ház előtt, de így is príma hangulatban. Amely aztán meg is fagyott azon melegében, amikor a 36. másodpercben máris a magyar kapuba került a korong. A szlovénoknak négy másodperc is elég volt az akcióhoz – az előtt csak nálunk volt a pakk –, a helyzethez, a lövéshez és a gólhoz. A rémálom a Homoktövis utcában tovább folytatódott, hiszen az ötödik perc végén egy kékvonalas bombával megduplázták előnyüket a vendégek. Miközben mi jól mozogtunk, némi mezőnyfölényt sikerült kiharcolnunk, csak éppen helyzet közelébe nem jutottunk. Egy perccel később a komplett védelmünk asszisztált a harmadik, kapuvasnál sunyin behúzott korongból szerzett szlovén gólhoz.

Sator azonnal időt kért, ami annak ellenére roppant indokolt és csöppet kínos volt, hogy még csak 5:55-nél, de már mínusz háromnál jártunk. És ez nem a hőmérséklet volt Celsiusban...

Bő tíz perc elteltével érzett rá a mérkőzésre és a játékra a válogatott, akkor már nyomást tudott gyakorolni riválisára. Az első fórból pedig szépített is – bár hivatalosan már jégen volt a kiállított szlovén, de még nem zárt vissza –, Szirányi Bence a harmadvonalról lőtte ki szépen a bal felsőt. Három perc alatt három kiállítást szedtek össze a vendégek – igaz, közben Azari Zsoltnak is le kellett ülnie –, de nem tudtunk még jobban felzárkózni. Miként a hajrában sem, hiába rendezkedtünk be szinte állandóra a szlovén harmadban öt az öt ellen is. (1–3)

2. HARMAD

Kiegyenlített, de gólveszélytelen percek után Fekete emberhátrányban játszva pimasz góllal egyre csökkentette a mieink hátrányát – védője korcsolyája mellett suhintotta kapura a korongot, szinte a jég alatt, nem túl nagy erővel, ami a jobb alsóban kötött ki –, több mint reményt adott így a folytatásra. Sajnos, nem sokáig reménykedhettünk, védelmünk sokadszor hagyott ki, amit góllal büntetett David Rodman. Peregtek a percek, potyogtak a gólok, emberelőnyünket gólra váltva ismét felzárkóztunk. Szép összjáték végén Sille Tamás passzát Ladányi lőtte a szlovén kapuba. Sajnos, koncentrációnk megint nem volt a topon, a másik egy merő életveszélynek számító Rodman fivér, Marcel 24 másodperc alatt visszaállította a közte kettőt. Jegyezzük meg, ahogy ennél a gólnál is, úgy már nem először bizonyultak szerencsésnek a vendégek, bár ez semmit nem vont le az érdemeikből. Utána már mi következtünk, ellenfelünk fölé nőttünk. Benk-ziccer, Nagy-gól – Sofron két védőt fogott le, majd Ladányi adott mesteri gólpasszt –, Azari-kapuvas, végül Ladányi és Sofron ajtó-ablak helyzete, két méterről. Érett az egyenlítés, csak nem jött össze, a játék képe viszont már olyan volt, amit előre elképzeltünk. Bár az eredmény még nem... (4–5)

3. HARMAD

Küzdelmes játékot hozott a záró felvonás, de az iramra kihatással volt némi fáradtság. A kapusoknak tulajdonképpen semmi dolgot nem adtak a mezőnyjátékosok egyik oldalon sem. A szlovénok ezt annyira nem is bánták, előnyük birtokában tudatosan is lassítottak a játékon és a hibáinkra vártak, ellenben mi kezdeményezőként léptünk fel, de a kissé megkevert Sofron, Nagy, Ladányi trión kívül más egységünk sok zavart nem keltett a vendégek kapuja előtt. A hajrá perceiben beszorultunk a harmadunkba, a vendégek a legjobb védekezés a támadás jelszóval járatták a korongot, még helyzetük is akadt, nem úgy nézett ki, hogy le tudjuk cserélni a kapusunkat plusz egy mezőnyjátékosra. Az utolsó percre aztán csak lejött Szuper, ráadásul 59:22-nél emberelőnyt is kaptunk, de a vendégek kapuvasa volt a legnagyobb veszély, az egyenlítés hat a négy ellen is elmaradt. (4–5)

Amennyiben az első hat percet nem vesszük figyelembe, ígéretes jövőt sejtető felkészülési meccset vívott egy színvonalas riválissal szemben a magyar válogatott, mert érthető és elfogadható magyarázatot aligha adhatunk a 0–3-s kezdésre.