Jöhet a hetedik

Fantasztikus hangulatot varázsoltak az edmontoni szurkolók a Rexall Place lelátóin. Egy hazai siker a hetedik meccs esélyét jelentette volna az Oilersnek, míg carolinai győzelem esetén a Hurricanes feltehette volna a koronát az egész éves teljesítményére a Stanley-kupa megnyerésével.

Doug Weight nélkül, viszont Eric Cole-lal a soraiban lépett jégre a Canes. Cole márciusban szenvedett csigolyatörést, így maga a csoda, hogy mostanra felépült és ott lehetett a többiek között.

Az első harmadban már látható volt, hogy alaposan felkészült erre a találkozóra az Edmonton. Bár gólt nem esett, élvezetes mérkőzést produkáltak a játékosok. A vendégek sok hibával játszottak, kapura pedig alig lőttek. Ebben a játékrészben mindössze 3 védést kellett bemutatnia Markkanennek.

Aztán jött a második húsz perc, amelynek elején Pisani emberelőnyös, fonákkal szerzett találata törte meg a gólcsendet. A harmad felénél Torres piszkált bele Staios kék vonalról elengedett lövésébe, megduplázva ezzel a hazaiak vezetését.

A Carolina továbbra is főleg védekezett, kapura pedig 4 lövésükkel nem igazán jelentettek veszélyt.

A záró játékrészben kiütötte az Oilers a Canest. Előbb Smyth nagyszerű egyéni alakítása, tíz perc múlva pedig egy Dvorak-Horcoff akció jelentett újabb gólokat a remeklő Olajosoknak.. A Hurricanes nem tudta felvenni azt a tempót és eredményességet, amit a hazaiak diktáltak.

Ami még figyelemre méltó, hogy a döntő alatt 33-szor került eddig emberelőnybe az Edmonton és ebből kettőt tudtak kihasználni a kanadaiak, ma viszont kilenc kísérletből hármat is.

A mérkőzés egyoldalúságát bizonyítja, hogy míg a hazaiak 34-szer, a vendégek mindössze 16-szor (!) próbálkoztak kapura lövéssel.

A négy nyert meccsig tartó párharc állása így 3-3, a mindent eldöntő hetedik mérkőzésre – magyar idő szerint – kedd hajnalban kerül sor.