2012 nem 2004, továbbjutottak az olaszok

ONLINE KÖZVETÍTÉSÜNKET MOST IS BŰN LENNE KIHAGYNI, HISZEN ISMÉT BÁLINT MÁTYÁS JEGYZI.

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

Az olaszokat 2004-ben ugyan hasonló helyzetben megviccelte a dán, svéd kettős, de most a játékosok és a szakvezetők egyetértenek abban, hogy ez nem fordulhat elő. „Meg kell őriznünk a hitünket. A spanyolok a világ legjobbjai, mindig támadnak, szépen akarnak játszani, azaz nem arra törekednek most sem, hogy döntetlent érjenek el" – vélekedett a mérkőzés előtt az olasz szövetségi kapitány, Cesare Prandelli, utalva arra, hogy sokan borítékolták a találkozó előtt: a másik ágon kéz a kézben továbbmennek a felek egy kedvező eredménnyel.

„Hiszünk továbbjutásunkban, hinnünk kell, mert különben ki sem mennénk a pályára" – összegzett Andrea Pirlo jobbkeze, Claudio Marchisio is. Az olaszoknál kidőlt a sorból Mario Balotelli, de visszatért a középső védő, Andrea Barzagli, Prandelli pedig a 4–1–3–2-es hadrendhez tért vissza, Antonio Di Natalével a kezdőben.

Az írek eltökéltek voltak, hogy mindent megtesznek a méltó búcsúért. Két érdekességet emeljünk ki búcsújukból: ezen a mérkőzésen köszön el a válogatottól 17 év után a kapus, Shay Given (Robbie Keane ugyanakkor bejelentette, hogy folyatja, és erre a mérkőzésre átadta csapatkapitányi karszalagját a 100. válogatottságát ünneplő Damien Duffnak), és az írek olasz szövetségi kapitánya, Giovanni Trapattoni hazája legendájaként lesz ezúttal a squadra azzurra ellenfele.

A MÉRKŐZÉS

Bár az olaszok voltak az abszolút esélyesei ennek a mérkőzésnek, de ha Kevin Doyle egy picivel szemfülesebb, a 10. másodpercben vezethettek volna az írek. Ám a támadó maga is annyira meglepődött, hogy ilyen korán szembe találja magát Gianluigi Buffonnal, hogy megtorpant kissé, és ez éppen elég volt Giorgio Chiellininek, aki beérte őt a 16-os környékén.

Az izgalmas kezdés után a következő negyedórára akár átkapcsolhattunk volna a másik mérkőzésre, mert erős olasz mezőnyfölény mellett gyakorlatilag semmi sem történt. Az első érdekesebb esemény a 15. percre datálható, amikor Pirlo elől becsúszva mentett Doyle, az olasz pedig szándékán kívül egy hatalmasat rúgott az írbe – akit nem sokkal később Chiellini is letarolt, hogy kerek első negyedórát zárjunk.

Az első játékrész felére az olaszok olyannyira visszavettek a tempóból, hogy ellenfelük egyre veszélyesebben játszott, nem meglepő módon beívelésekkel operálva.

A 36. percben nem rezdült meg ugyan az írek hálója, de ezt az olaszok és fanjaik a legkevésbé sem bánták: Pirlo bal oldali szögletét a rövid ötös sarkán Antonio Cassano csúsztatta kapura, Given csak belekapni tudott a labdába, a túlsó kapufánál Duff pedig már csak a gólvonal mögül tudta kikanalazni azt. 0–1

Ez volt Cassano harmadik Eb-gólja, meglepő módon ezzel ő lett minden idők legeredményesebb olasz futballistája a kontinenstornákon. Az eddigi 30 olasz Eb-gólon 24 gólszerző osztozott, közülük csupán öten szereztek egynél több találatot...

A második félidőt ott folytatták az olaszok, ahol abbahagyták, és Cassano duplázhatott is volna, de Federico Balzaretti visszagurítását az ötösön dalmahodó Richard Dunne-be lőtte.

Az 54. percben Di Natale is megnyugtató előnyhöz juttathatta volna övéit, de hiába vezette egy az egyben a kapusra a labdát, kissé ismét kisodródva, ezúttal sem tudott túljárni Given eszén.

Még jobban elszontyolodtak az olaszok, amikor egy percre rá megsérült a védelem oszlopa, Chiellini, akinek helyére Leonardo Bonucci állt be.

Dicséretes olasz labdabirtoklási fölénnyel csordogált a mérkőzés, az ír szurkolók már azt is lelkesen ünnepelték a lelátókon, hogy Keith Andrews lövése a 16-osról eltalálta Buffon ölét.

Mi tagadás, ha az ír válogatott futballja nem is, bohókás szurkolóhada igenis hozzátett valami pluszt (és nem csak a sörfogyasztás tekintetében) ehhez a tornához.

Persze az üzemanyag is fontos, Bálint kolléga asztaltársasága szerint jogos kérdés vetődött fel a mérkőzés közben: a végig éneklő, jókedvű ír drukkerek vajon emlékeznek a meccsre, vagy csak másnap reggel megnézik az újságban, mennyire kaptak ki?

Az olasz válogatottról is elárul azért ezt-azt, hogy a 63. percben Cassano helyére egy Alessandro Diamanti kocogott be.

A hajrára próbáltak frissíteni a kapitányok, pályára került Balotelli is. Jót tett a mérkőzésnek, hogy az írek egy pillanatra sem adták fel, a 79. percben Buffonnak már határozottan nagyot kellett védenie Andrews szabadrúgásánál.

Az olaszok viszont ügyesen tartották előnyüket, igyekeztek az ellenfél térfelén tartani a labdát, Bonucci remekül rombolt hátul, a kissé körülményes Balotelli pedig lekötötte a védőket egymaga is.

A legvégén a legjobb ír, Andrews még kiállíttatta magát, és sportemberhez méltatlanul vonult az öltözőbe, így éppen nem láthatta, ahogyan a 90. percben Mario Balotelli egy jobb oldali szögletet a kapuba kanalazott, gyönyörű mozdulattal. 2–0

Az olaszok hozták tehát kötelező gyakorlatukat, és legyőzték a már kiesett íreket, és mivel a másik ágon a spanyolok legyűrték (1–0) a horvátokat, a csoport második helyén továbbjutott a squadra azzurra a címvédő mögött.