December 13. – Vincze András jegyzete

Lehetett szavazni Aranylabdára, kereshetjük mi a Bajnokok Ligája legszebb gólját, vagy így, év vége felé hüledezhetünk a világfutball nagy jelenetein, ám a magyar fociért rajongónak 2018 legnagyszerűbb emléke mégis december 13-ához kötődhet.

Ez volt az a nap, amelyen a Vidi a Chelsea ellen játszott. Ráadásul olyan futballcsatát vívott, amelyben – jó esetben – eldőlhetett az Európa-liga-továbbjutás. Hogy végül a „rosszabbik eset” jött be, azt betudhatjuk annak, hogy Budapesttől 822 kilométernyire, Szalonikiben a PAOK nem cáfolta meg korábbi önmagát, gyengén, szétesően játszott a BATE ellen – a fehéroroszok győzelme és továbbjutása ennek fényében az L-csoport záró napján egy percig sem forgott veszélyben.

Hanem a Vidi…

Ha azt írom, hogy küzdött, valójában nem írok semmit, mert annál többet csinált.

Ha azt írom, nem adta fel, akkor sem találtam meg a megfelelő kifejezést.

Ha azt írom, hogy futballozott, akkor – talán – érzékeltetem mindazt, amit a magyar bajnokcsapat megtett azért, hogy a meccset néző embernek feledhetetlenné érjen az élmény, amelyet az idei nemzetközi kupaszereplés és a Chelsea elleni „utolsó pillanatos” esély kínált. Voltak magyar helyzetek, szép megoldások, jó lövések, volt két magyar gól is, amely önbizalom-koronája volt a meccsnek, valamint bizonysága annak, hogy manapság nem lehet csúfolódás tárgya az erősödő, épülő magyar foci, hiszen a Vidi az Európa-ligában „elitista” klubbal szemben is képes volt tartani a lépést.

S bár a kezdés előtt még hallottam, olvastam, hogy a Chelsea „C” jött Pestre, de mi sohase becsüljük le a „C-seket”, annak tükrében főleg ne, hogy ők azok, akik meg akarják mutatni, hogy lehetnek olyan jók, mint az „A-sok”.

2018. december 13-án, csütörtökön ráadásul bebizonyosodott, hogy a futballban az igazi értéket mindig a csapat jelenti.

A Vidi az Európa-ligában jó csapat volt egészen az utolsó pillanatig, a csoportküzdelmet jelző utolsó sípszóig.

Szép volt, fiúk!

Emlékezetesen szép.