Európa, vigyázz! – Thury Gábor jegyzete

A Salzburggal labdarúgó Európa-liga-mérkőzésen otthonában 1–1-es döntetlent játszó Guimaraes kezdőcsapatában egyetlen európai játékos sem kapott helyet. Kilenc dél-amerikai és két afrikai lépett pályára. Hangsúlyozom, olyan kupameccsen, amelynek a nevében is szerepel a kontinens elnevezése. Ez ismét egy mérföldkő a sportág történetében.

Emlékezzünk, 1999. december 26-án Gianluca Vialli, a Chelsea menedzsere olyan együttest szerepeltetett a Premier League-ben a Southampton ellen, amelyben nem volt angol futballista. Arra már csupán a vállunkat vontuk meg, hogy idén januárban az Arsenal a Burnley ellen a liga 25 éves történetében 149. alkalommal állt fel nem angolokból álló együttessel – többször, mint a többi klub együttvéve. A Beveren pedig az UEFA-kupa 2004–2005-ös sorozatában a Vaduz és a Levszki ellen kezdett – most kapaszkodjanak meg – 11 elefántcsontpartival!

A nagy német író, Thomas Mann a harmincas években Európa, vigyázz! kötetében a kontinens jövőjéért aggódva a növekvő náci veszélyre figyelmeztetett. Az européer művész 1937 januárjában Budapesten járt, József Attila versben köszöntötte, amelynek utolsó mondata így szól. „Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait.”

A guimaraesi szurkolók – akik vélhetően nem Thomas Mann-nal és József Attilával kelnek, illetve fekszenek – csapatukban nemhogy saját fehéreik között (ha voltak), de egyáltalán nem láthattak egy európait, mindaddig, amíg egy helyi erőt, Kikót be nem cserélt a történelmi tettet végrehajtó Pedro Martins edző.

A politikailag korrekt kommunikációt szem előtt tartva egy pillanatig sem mosnám össze a fasizmust azzal, hogy az egyik korábbi legnagyobb gyarmattartó ország – Portugália – egyik csapata tulajdonképpen a népek kohója, s azzal sem, hogy a Beveren „utat mutatott”. Ám gyanítom, az UEFA-ban még el sem gondolkoztak azon, hogy a kontinens neve alatt futó kupasorozat egyik csapatában európai futballista labdába sem rúg... Szép, új világ ez, csak azt nem tudom, hová vezet. Illetve tudom, de maradjunk a sport vonatkozásában.

Annak mindenesetre örülök, hogy vélhetően valamennyien beleillenek a klub filozófiájába, s itt most az identitásra gondolok, miért játszik valaki ott, ahol. Manapság ezek nyilván avítt gondolatok, fel sem vetődik bennem, hogy a rengeteg légiós vétele, tartása, eladása lenne a vezérlő elv a minél nagyobb haszon reményében. A lényeg, hogy az uniós jogok nem sérülnek, pedig ez tipikusan az az eset, amikor kínjában röhögne az ember. De ha kiröhögte magát, el is gondolkodhat.

Európa, vigyázz!