Képes Sport
KOVÁCS ERIKA
2022.10.03 11:10

Zala György: Szerencseként könyvelem el, hogy nem nyertem olimpiai aranyat

Csak a húgát „kellett” elkísérnie a vízi telepre, ám aztán ő ragadt ott, s nem a testvére. Zala György hosszú éveken keresztül térdelt a kenuban, a kilencvenes évek végén a világ legjobbjai között jegyezték. De azt egyáltalán nem bánja, hogy ötkarikás aranyat nem szerzett – a barcelonai és atlantai bronzot nagy sikerként könyvelte el. Visszavonulása után nem sokkal visszatért a sport világába, de immár erőnléti edzőként segíti a versenyzőket, többek között Milák Kristófot is, akit a Los Angeles-i játékokig kísérne el.

Zala György azt vallja, a sportban nincs demokrácia, a sportolónak véleménye lehet (Fotók: Földi Imre)
A TOVÁBBI EDZÉSKÉPEKÉRT KATTINTSON A FOTÓRA!

 

 

NÉVJEGY: ZALA GYÖRGY
Született: 1969. január 19., Budapest      
Sportága: kajak-kenu
Klubjai: FTC, BHSE
Edzői: Takács Attila, Solymár László
Kiemelkedő eredményei: 2x olimpiai 3.(C–1 1000 m, 1992, 1996), 2x világbajnok (C–4 200 m; C–4 1000 m, 2001), 4x vb-2. (C–4 500 m, 1989; C–1 1000 m, 1990; C–4 1000 m, 1995; C–2 500 m, 2001), 2x vb-3. (C–2 500 m, 1990; C–2 1000 m, 1998), Európa-bajnok (C–4 1000 m, 2000), Eb-2. (C–4 1000 m, 2001)
Másfél évtizede erőnléti edzőként dolgozik a magyar sportban – szerepet vállalt több sportágban, így birkózásban, evezésben, karatéban, kajak-kenuban, kézilabdában, labdarúgásban, motorsportban, műúszásban, ökölvívásban, teniszben, úszásban, vívásban, vízilabdában.

– Milyen a Foro Italico medencéje?
– Remek! Ott, a medence partján az Európa-bajnokság utolsó estéjén éreztem, hogy valamire készülnek a srácok, át is öleltem Milák Kristóf derekát, mondván, jössz te is velem a vízbe, aztán az utolsó pillanatban eszembe jutott, hátha van a zsebében telefon, így elengedtem. Utána meg is köszönte – válaszolta Zala György, korábbi olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok kenus, aki erőnléti edzőként dolgozik évek óta, többek között az úszók mellett is, s így ott lehetett augusztusban a római kontinensviadalon.

– Azért ez a vízbe dobás felért egy aranyéremmel, nem?
– Így igaz. Baráti a viszonyunk, két éve, amikor Kristóffal elkezdtem dolgozni, elmondtam neki, van egy hibám, mégpedig az, hogy anyáskodó típus vagyok – próbálom visszafogni magam, de ilyen vagyok, ezért aztán sokan csak anyának hívnak.

– Eleve ilyen típus, vagy az évek során vált ilyenné?
– Utóbbi.

– Úszóvá viszont nem vált, pedig ezt a sportágat űzte először. Tényleg nem tudta megtanulni, hogyan kell taposni a vizet?
– Nem, még mindig képes vagyok elsüllyedni. Pedig tanítottak többen is, például Szécsi Zoli vagy Biros Peti, ám csak akkor tudok fennmaradni, ha a kezem a vízben van. Én teli tüdővel is képes vagyok lesüllyedni a medence aljára.

– Ez az oka, hogy nem maradt az úszásban?

– Nem voltam olyan rossz úszó a korosztályomban, ám amikor egy regionális versenyen megjelent egy lány, és megvert mindenkit, az nagy pofon volt. Másfél év után azt tanácsolták, próbáljak meg inkább vízilabdázni. De nem nagyon bírtam megszeretni…

Milák Kristóf nagyon ragaszkodik hozzá


A GYŐZNI AKARÁST FELVÁLTOTTA A NEVETÉS

– Ha a vízben nem, a vízen már jobban ment, így következett a kenuzás?
– Éppen az aktuális büntetésemet töltöttem, így nem mehettem vízilabdaedzésre.

– Mit csinált?
– Szokás szerint valami rosszaságot, ha jól emlékszem, akkor már hónapok óta egy bontásra ítélt kazánházban bandáztunk az edzések után, és elkapott minket a biztonsági őr. Ekkor történt, hogy a húgom azzal jött haza az iskolából, hogy lehetősége lenne kajak-kenuzni. Ő akkor volt nyolcéves, én tizenegy: a feladatom – mivel büntetésben voltam – mindössze az volt, hogy elkísérjem őt edzésre. Két nap telt el, amikor szóltak, mehetnék birkózni, ám édesanyám tartotta magát, és azt mondta: te egyelőre kísérő vagy, majd ha a húgod egyedül járhat edzésre, mehetsz birkózni. A vége az lett, hogy én ott ragadtam a vízi telepen, a testvérem nem. Ez annak is köszönhető, hogy a Fradiban az első pillanattól megfogott a közeg, előfordult, hogy reggel lementünk edzésre, este tízkor pedig a gondnok rugdosott ki minket a telepről.

– Azt mondta, „szokás szerint” valami rosszaságot csinált. Ez mit jelent?

– Hiperaktív gyerek voltam, ezért is gondolták a szüleim, hogy sportolnom kell. De óvatos zsivány voltam mindig is, a testi épségemet szerettem megőrizni. Ennek ellenére belefutottam egy-két hülyeségbe.

– Például?
– Benzines ampullákat robbantgattunk öngyújtóval a Margitszigeten. De azért ebből volt a kevesebb. A szüleim elmondása szerint nem voltam én rossz gyerek, csak mindig kellett valami új impulzus, valami elfoglaltság.

Szerzőnk, Kovács Erika és Zala György a Duna Arénában készített interjú közben


– Az igaz, hogy azért választotta a kenuzást, mert amikor először lement a telepre, éppen szabadságon volt a kajakozást oktató edző?
– Így történt. Emellett azt gondoltam, a kajakosok sokan vannak, többen, mint a kenusok, így utóbbiban könnyebb lesz győzni. Mert győzni mindig szerettem – akkor. Érdekes, mert amióta abbahagytam a versenysportot, már nem munkálkodik bennem, egy-egy játékban nem a győzelem motivál, hanem maga a játék és a nevetés. Persze a versenyzőimnek ezt nem mondom el, ám ha például társasjátékozunk, nekem az a legfontosabb, hogy minél többet nevessünk.

– Hamar kiderült, hogy megtalálta végre az igazi sportágát?

– A nevelőedzőm Takács Attila volt, aki úgynevezett szupernégyeseket állított össze az edzéseken: négyesével mentünk indiánkenuban, és én nem fértem be a legjobb hajóba.

– Csak a másodikba?
– A negyedikbe! De akkor ennek még nem volt nálam jelentősége, a közeg, a hangulat volt a fontos.

– Vajon miért van egyébként kevesebb kenus?
– Mert ha egy gyereket beültetek a kajakba, akkor egyeshajóban úgy két hét múlva már jól megy, ellenben ha valakit kenuzni akarok megtanítani, az akár két évbe is telhet. Nehezebben tanulható sportág, ez sokakat elriaszt.

Korának egyik legjobb, kétszeres világbajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes kenusa volt (Fotó: MTI)


– Mikor fordult komolyabbra a kenuzás, mikor gondolta először, hogy ez lesz, lehet az útja?
– Úgy tizennégy-tizenöt évesen, amikor a serdülő országos bajnokságon harmadik lettem.

– A mostani tudásával messzebbre jutott volna akkor?

– Ha csak a felét tudom annak, amit most, éveken keresztül egyeduralkodó lehettem volna. Látom a hiányosságokat – innen visszafelé. De nem hibáztunk, hiszen akkor úgy véltük, az a helyes út.

– És nem volt önnek „Zala Gyurija” sem.

– Nekem az edzőm, Solymár László volt a „Zala Gyuri”. Ő volt a második apám, mindannyian imádtuk őt, nekünk ő volt az istenünk.

– Barcelona vagy Atlanta?

– Nincs kedvesebb. De ha azt nézzük, melyik volt a nagyobb siker, akkor az első, vagyis a barcelonai. Amúgy mindkét olimpia előtt elvertem a későbbi győztest, de nincs bennem csalódottság, ilyen a sport.

– Kenusként vagy erőnléti edzőként ismerik mostanság?
– A kettő elválaszthatatlan, mindenki tudja, hogy kenuztam korábban.

HÁROM IKONRÓL – HÁROM MONDATBAN
MILÁK Kristófról...
„Kristóf egyfelől egy nagy gyerek, másfelől pedig nagy sportoló, arról pedig, hogy mekkora profi, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Pontosan tudja, mikor van tele a hócipője, mikor nem akar dolgozni, és azt is, hogy mikor van az, hogy mindezek ellenére el kell végeznie a munkát. De azt is, mikor kevés az, amit feladatul kap, olyankor mindig jelzi is.”
KEMÉNY Dénesről...
„Dénes nagyon impulzív személyiség. Nála aztán tényleg nem létezett demokrácia, ám abban a közegben ez nagyon hatékony volt. Rendkívül intelligens, és minden ott van a fejében: ha megkérdeznénk tőle, mi történt például az 1993-as döntő hetedik percében, megmondaná.”
KOLONICS Györgyről...
„Végtelenül sajnálom, hogy nincs már közöttünk, okos, jólelkű srác volt. Nem ismertem őt túl jól, de abban biztos vagyok, hogy a pályafutása befejezése után sokra vihette volna – sportdiplomataként. Olyan kvalitásai voltak már versenyzőként is, amely predesztinálta volna rá.”


EDZŐI ARS POETICÁJA: A SPORTBAN NINCS DEMOKRÁCIA

– Miért hagyta abba olyan hirtelen?
– Mert duzzogtam. Én is, az edzőm is. Nem sikerült kijutnom az athéni olimpiára, ez volt az egyik oka. A másik meg az, hogy akkor én már kissé másként és máshogy szerettem volna készülni, és nem értettünk egyet. Ráadásul az asztmám egyre erősödött akkortájt, s mivel addig az edzőm megszokta, hogy a végtelenségig terhelhető vagyok, nehezen hitte, hogy néha negyven perc után kipukkadtam. Akkor abbahagytam, és azt mondtam, soha többé nem sportolok!

– Csak egy ideig tartotta magát az elhatározásához.
– Voltam munkanélküli, aztán ipari alpinista, de bontottam házat, írtam újságba is.

– Nocsak!

– Nem tartott sokáig, minden bizonnyal nem voltak olyan fantasztikus cikkek... De voltam szobafestő, vezettem vadvízi túrákat is, aztán nyolc hónapnyi civil élet után a szívtájékomon fájdalmat éreztem, így orvoshoz mentem, aki megkérdezte, szerintem mi lehet a probléma. Az én válaszom az volt, hogy hirtelen hagytam abba a versenysportot, az övé meg az, hogy akkor semmi keresnivalóm nála, hiszen én magam mondtam el, mi a megoldás. Mivel megvolt a végzettségem, elkezdtem erőnléti edzőként dolgozni, ám amellett, hogy ezzel jól lehetett keresni, nem volt könnyű munkakör, ráadásul én a kenuban hozzászoktam, hogy egyedül vagyok.

– Magányos farkassá vált?

– Igen.

– Akkor mit mondjon egy úszó, akinek még a feje is a vízben van...?
– Valóban, az úszás még inkább ilyen.

Mindenkivel megtalálja a közös hangot


– Úgy hírlik, a kedvükért ön is beletette a vízbe a fejét, sőt, egyenesen felvette a víz alatti mozgásukat.
– Igen, de megcsináltam korábban is. Amikor 2007-ben a Honvéd vízilabdacsapatánál kezdtem el dolgozni, azt kértem, hadd vegyek búvárszemüveget és pipát, és hadd nézzek végig egy meccset a víz alól. Ez amúgy nem sikerült, csak három negyedet töltöttem a vízben, mert „kockára” fagytam...

– Nagyon sok sportágban dolgozott már erőnléti edzőként, mindenhol elfogadták?
– Én azt vallom, hogy a sportban nincs demokrácia. Egy sportoló persze elmondhatja a véleményét, de azt nem tartom jónak, ha állást is foglal. Jól dolgoztam együtt az edzőkkel is, leginkább azért, mert mindig tudtam és tudom, ki a főnök, és nekem hogyan kell illeszkednem a rendszerbe. Nem mehetek oda sehová sem önfejűen, hogy majd én megmondom, mit kell csinálni: az információkat az edzőktől kapom, és ezeket nekem tudnom kell használni.

– Sohasem vitatkozik?
– Megtalálom a hangot mindenkivel, és el is fogadnak a sportolók. Dolgozom a KSI vízi telepén is, ott fiatalokkal, onnan már érkezett olyan visszajelzés, hogy a gyerekek tartanak tőlem. Határozott vagyok, ilyen a habitusom, ám sohasem kiabálok, feleslegesnek tartom. De főleg a kicsi gyerekeknél, akik sokszor gyorsan elfelejtik az utasításokat, nagyon kell figyelni, mert könnyen előfordulhat baleset.

– Mi történik, ha zsákutcába jut? Képes felismerni, ha hibázik, tud változtatni?
– Ilyen még nem volt. Van akkora a tudásom, hogy ha nem megy az egyik úton, elinduljunk egy másikon, ám ha az sem működik, akkor el kell búcsúznunk egymástól.

– Hogyan képes minden, pontosabban bármelyik sportágban segíteni?

– Ahogyan Bruce Lee mondta: az ütés az ütés, a rúgás az rúgás, a zsák pedig nem üt vissza. Vagyis: guggolni például mindenkinek ugyanúgy kell, űzzön bármilyen sportágat is.

 „AZT CSINÁLJUK, AMIT MONDASZ”
Csak nemrég kezdte el a felkészülést Virth Balázs csoportja, a Duna Arénában tett látogatásunkkor foghíjas is a csapat, hiszen Kapás Boglárka még nászúton van, Veres Laura pedig beteg – ez Zala Györgyöt egyáltalán nem zavarja, megdolgoztatja a jelenlévőket rendesen, így Milák Kristóf, Márton Richárd és Zombori Gábor sem marad ki a jóból.
A fiúknak egy szavuk sincs.
Mármint a feladatokról, merthogy a szárazföldi edzés során végig beszélgetnek, még nevetgélésre is futja erejükből néha-néha.
A gyakorlás elején persze, mert akkor még ez is belefér.
Meg az is, hogy amikor a beszélgetés során valamiben nem értenek egyet, Milák megjegyezze: „Te ezt nem érted, te hülye kenus vagy, mi meg úszók.”
Egyébként nagy az összhang a négy ember között, a versenyzők zokszó nélkül csinálják a válltornát, és ezzel edzőjüknek is segítenek, hiszen Zala György évtizedek óta küzd vállsérüléssel, így ő naponta egyszer, de sokszor kétszer is edzi ezt a testrészét – ezen a napon az úszók is végzik vele együtt a gyakorlatokat.
S közben folyik tovább a traccsparti autókról, időjárásról (éppen leszakad az ég), bankokról és pénzről. Meg a további feladatokról.
A legtöbbet persze ismerik a sportolók, sokszor elvégezték már, és ezúttal különleges kívánságuk sincs.
„Így, a felkészülés elején nincs preferenciám, azt csináljuk, amit mondasz” – jelenti ki Milák Kristóf, majd nekilát az újabb feladatsornak.
Rosszul.
„Úgy értettem, ezt kell csinálnom” – magyarázza a hibás végrehajtást.
„De én nem ezt mondtam” – feleli határozottan, de mosolygósan Zala György.
Milák korrigál, Márton és Zombori pedig ezek után már nem hibázik.
A végére megpörgeti az edzést a korábbi kenus, a három fiú még akkor sem berzenkedik, sőt, amikor a teremben megjelenik Virth Balázs edző, hiszen a szárazföldit követi a vizes gyakorlás, mindenki szeme felcsillan. Miláké különösen: „Ugye, lábazunk egy jót a vízben, Balázs?”


HAT ÉVIG KÍSÉRNÉ A „KEMÉNY DIÓT”

– Kinek az ötlete volt, hogy Milák Kristóffal foglalkozzon?

– Gergely István, a BHSE elnöke hívott fel, s azt mondta, lenne itt egy srác, de elég kemény dió.

– Ebből lett az, hogy Milák azt mondta a római Európa-bajnokság után: ha bárki Zala Györggyel akar dolgozni, vele kell egyezkednie, mert nem adja szívesen.
– Nem is szeretném, hogy ez másként legyen. És igen, ez egyfajta elismerés nekem, hiszen Kristóf az ország, sőt, a világ egyik legjobb sportolója.

– Szerencsés embernek érzi magát?
– Határozottan. Persze, engem is megtalált néha az élet, akadtak nehézségeim, kaptam pofonokat is, és ha a sérülések nem akadályoznak, biztosan messzebbre jutok kenuban is, ám azt is szerencseként könyvelem el, hogy nem nyertem olimpiai aranyat.

– Tessék?!

– Az akkori habitusomból fakadóan ma nem itt lennék, ha nyerek. Elszaladt volna velem a ló. Nagyszájú fiú voltam, és volt egy időszak, amikor rossz társaságba is keveredtem, úgyhogy jobb ez így.

– Mikor lett érett, két lábbal a földön álló ember?
– Olyan sohasem leszek...

– Hol látja magát öt év múlva?
– Legyen inkább hat!

– Miért éppen hat?
– Milák Kristóffal beszélgettem, és a sikerei kapcsán azt találtam mondani, én csak az egyik fogaskerék vagyok ebben a gépezetben, ő pedig azt felelte, legyek még fogaskerék hat évig. Úgyhogy én hat évre tervezek – remélem, elkísérhetem Los Angelesig. Vannak terveim a későbbiekre is. Például egy gyönyörű szép vitorlás...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október elsejei lapszámában jelent meg.)

2022.11.27 23:56:50

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

ALAPVONAL. A Liu testvérek históriája is e témába vág, csak tükörből nézve éppen. Ami történt, történik velük, az nemcsak a pénzért való hajsza, hanem egy szemforgatós hatalmi játszma része is inkább, s bizony megint mi szenvedünk vereséget a küzdelemben.

2022.11.26 23:28:35

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

2022.11.25 18:43:10

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

Büszkén őrzi az Elek Ilonától kapott emlékkoszorúját az 1964-es tokiói játékok aranyérmese.

2022.11.24 11:12:25

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A Szelek szárnyán igényesen tördelt, informatív kiadvány, azok is élvezhetik, akik nem szeretnek repülni.