Portré a Nemzet Sportolójának jelölt Vaskuti Istvánról

Elsőként Wichmann Tamás gratulált nekik az olimpiai aranyéremhez.

Nekik, vagyis Foltán Lászlónak és Vaskuti Istvánnak, akik még úgyis nyertek C–2 500 méteren a moszkvai játékokon, hogy Vaskuti elnézte a bójasort, és előbb megállt („A döntőig csak az utolsó bójasor volt piros, a döntőre viszont megcserélték. Beprogramoztam magam, hogy a pirosig kell menni, aztán berúgtam a hajót. Laci húzott még egy felet, és mindketten megzavarodtunk. De annyi előnyünk volt, hogy maradt még belőle egy dekknyi.”)

Pedig az a moszkvai felkészülés sem csak móka és kacagás volt, hiszen a párost valamiért nem élvezte a szakvezetőség bizalmát, így például az olimpiát megelőző mexikói edzőtáborba sem „nyert bebocsátást”. Noha akkor már kétszeres világbajnokok voltak, rájuk mostohább körülmények vártak. Mégsem adták fel, mindent megtettek, hogy a legjobbak legyenek Moszkvában, és meg is szerezték a hőn áhított győzelmet.

Vaskutiék Los Angelesben is nyerhettek – volna… Hogy mi történhetett volna Los Angelesben, már sohasem tudjuk meg. Ami biztos: Vaskuti István továbbra is magabiztosan térdelt a kenuban, s amikor Foltán László betegsége miatt nem tudott mellette lenni, nyert Sarusi Kis Jánossal is.

Bár Los Angeles kimaradt az életéből, Szöulban ott volt, mi több, a magyar csapat zászlóvivőjeként vonulhatott ki a megnyitóra.

És amikor kiszállt a kenuból, akkor is ott maradt a sportág közelében: edzői pályafutását klubjában, a Budapesti Honvédban kezdte, és ezután már tanítványai írták tovább a történelmet – például a Szabó Attila, Pálizs Attila kettős, amely nyert 1991-ben a párizsi világbajnokságon.

Öt évvel később már mint mesteredző búcsúzott a parttól, ám továbbra is a kajak-kenut és a magyar sportot szolgálta, hiszen a Magyar Olimpiai Bizottságban és a Magyar Kajak-Kenu Szövetségben is aktívan dolgozott, mi több, nemzetközi vizekre is evezett – többek között a gyorsasági szakág szabálykönyvének megreformálása is a nevéhez fűződik. Ezek között az egyik legjelentősebb újítás az olimpiai kvalifikáció keretében bevezetett „egy versenyző csak egy kvótát szerezhet” szabály bevezetése volt.

A legtöbb szavazatot kapva 2003-ban beválasztották az Európai Kajak-Kenu Szövetség igazgatótanácsába, és automatikusan tagja lett a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) vezető testületének is. A versenyzőként és edzőként megjárt olimpiák után 2008-ban Pekingben a gyorsasági szakág technikai ellenőreként vehetett részt. Ugyanebben az évben megválasztották az ICF első alelnökének, kétszer újraválasztották, a posztot 2016-ig töltötte be.

Nyugdíjasként sem ül tétlenül Vaskuti István, hiszen odafigyel az utánpótlásra, emellett büszkeséggel tölti el, hogy korábbi tanítványai közül sokak öregbítették a magyar kajak-kenu, ezáltal a magyar sport hírét.