Itt van Amerika
MALONYAI PÉTER
2022.08.14 13:54 Frissítve: 2022.08.14 14:17

Népsport: virágos örömfüzér a tizedik nyári olimpián

Története addigi legjobb szereplését produkálta a magyar sport 1932-ben, a Los Angeles-i olimpián. A hat bajnoki cím, a 16 érem bebizonyította országnak-világnak, de leginkább az itthoni kormányférfiaknak, arisztokratáknak, gazdasági hatalmasoknak, hogy érdemes támogatni a sportot.

 

A pólósok (állnak): Keserű I, Vértesy, Németh, Keserű II, Halasy, Bozsi; (ülnek) Sárkány, Barta, Homonnai, Komjádi, Bródy, Ivádi

„A minden eddiginél távolabb lebonyolításra kerülő játékok fiaskójától féltek akkor, amikor annak idején megítélték Amerikának az olimpia megrendezésének a jogát. A sötéten látók jóslata nem vált be. Közel 2000 versenyző elment a távoli Kaliforniába” – kezdte beszámolóját Kalmár István, a Nemzeti Sport tudósítója a Los Angeles-i játékokról, és nem túlzott.

Óriási volt a felhajtás, már a megnyitón is. A küldöttségeket 70 autóbusz vitte az olimpiai faluból (először volt ilyen) a stadionba, ahová 50 ezren autóval (!) érkeztek. Végül 100 ezren voltak kíváncsiak az ünnepségre.

Az első hét után borongós volt a hangulat a magyar táborban, a várakozások alatt szerepeltek a magyar indulók. Aztán a hetedik napon a pólósok legyőzték a nagy vetélytárs Németországot, amelytől hosszabbítás után kaptak ki az 1928-as amszterdami játékok döntőjében (2:0-ról 2:5). Ezúttal 6:0 után 6:2 ide, mondta is a legendás kapitány, Komjádi Béla: „Az egész csapat remek volt, úgy játszott, mint talán még soha.” „Verekedős meccs volt, de nem miattunk. Kénytelenek voltunk reagálni a magyar csapat kezdeményezéseire” – magyarázkodott a németek játékosa, Joachim Rademacher.

Pelle István két arannyal válaszolt arra, hogy az összetettben lepontozták

Másnap megszületett az első arany, a tornász Pelle István lett első műszabadgyakorlatban. Bemutóját állandó tapsvihar kísérte, „gyakorlatában szerepelt egy mellső szabadmérleg, majd szaltók sorozata következett. Kitűnően sikerült flikflak hátra gyakorlata pedig betetőzte a sikert.” Aztán Pelle lovon is első lett, azon a szeren, amelyen az összetettben (ezüstérem) lepontozták. „Ez nem elégtétel az összetett verseny elvesztéséért, de azért mégis nagyon jólesik” – állapította meg Kalmár, majd a svájci Muhr:      „Pelle kétségtelenül az olimpia legjobb tornásza. Nincs senki a mezőnyben, aki felvehetné a versenyt az ő felkészültségével és sokoldalúságával.”

Vízilabdában is zajlott az élet. A Németország–Brazília (7:3) meccs után a brazilok megtámadták a meccset vezető Komjádit, a hatalmas verekedésbe Halasy Olivér is bekapcsolódott, jól irányzott ütésekkel védte meg kapitányát. A brazilokat azonnal kizárták, Komjádi csapata pedig az Egyesült Államokat intézte el lehengerlően (7:0), s ezzel olimpiai bajnok lett. Pedig előtte mindenki aggódott:      „Nem tudásának kétsége, nem a csapat letörése vagy más sportbeli ok miatt aggódtunk remek fiainkért, hanem azért, hogy az angol fair play amerikai értelmezése ezúttal is megtalálja a módot arra, hogy megérdemelt sportsikereket meghamisítson és minden eszközzel szerezzen magának olyan babért, ami nem illeti meg.” Ehhez képest lett 7:0, az értékelés pedig: „A mérkőzés kritikáját nagyon egyszerűen el lehet intézni. A magyar csapat minden egyes tagja feladata magaslatán állott.”
Akárcsak a kardcsapat, amely a döntőben a nagy rivális olaszokat 9:2-vel intézte el. A finálé előtt az ifjú Gerevich Aladár (22) roppant ideges volt, egyedül ő a magyar csapatban. Aztán a meccsen három győzelemmel ő lett a hős: „A terem harsog a magyarok huj-huj-hajrájától. Mindenki Gerevichhez rohan, őt akarja ölelni, csókolni. A vívók felkapják, a nézők odatódulnak hozzá és a magyar közönség örömmámorban ünnepel.”

Jött a kard egyéni. Az olaszok tőrben (Gustavo Marzi) és párbajtőrben (Giancarlo Cornaggia-Medici) nyertek egyéniben, kardban Guilio Gaudinitől várták a harmadikat. Idegtépő légkörben folyt a verseny, de „ki is győzhetett volna más, mint a kötélidegek embere, Piller György”. A verseny összefoglalása pedig: „Rengeteg izgalom, hihetetlen idegenergia-pocséklás tobzódott ezen a rettenetes küzdelmen. A pengék csattogó harcában pattanásig feszült minden idegszál, óriási volt a tét! 1908 óta nem volt olimpia – olyan olimpia, amelyen valóban minden nemzet részt is vehetett –, hogy ne a magyar kard diadalmaskodott volna az egyéni kardvívásban.”

A végére meglett a féltucat arany. Az utolsó napon az öklöző Énekes István szállította. A légsúlyú döntőben nem sok esélye volt ellene a mexikói Francisco Cabanasnak: „Énekes bombasikert aratott. Most, délelőtt is még egyre jönnek a gratuláló táviratok, arról nem is szólva, hogy tegnap este örömmámorban úszott az egész magyar kolónia, a versenyzők, kísérők és az amerikai magyarságnak Los Angelest felkereső része. A kis magyar tábor most is Énekes nagy harcának hatása alatt áll. Roppant diadallal mesélik egymásnak, hogy miként állta a törékeny Énekes a nálánál láthatólag nehezebb és erősebb mexikói kemény ütéseit s hogy adta be neki a maga villámgyors egyeneseit és horgait.” Sikere egyértelmű volt, Cabanas pedig sportszerű: „Lassú voltam, lomha voltam Énekes hihetetlen fürgeségével szemben. Gyorsaságával nyert ellenem!”

A záróünnepségre is megtelt a stadion, ám amikor „a legmegkapóbb jelenetre kerülne a sor: az olimpiai zászló bevonására s a népek lelkében egymás iránt égő szeretetet jelképező olimpiai fáklya kioltására”, hirtelen kitör a botrány. Atlétaruhába öltözött tüntetők törtek be a pályára, a tribünökön végigfutó hír szerint, kommunisták. A zenekar – jó szokás ez ilyenkor – belekezdett az Egyesült Államok himnuszába, a közönség lincselni akart, jó néhány tüntetőt agyba-főbe is vertek, ám aztán hirtelen rend lett, és „újra áhítattal figyeli a százezer főnyi tömeg, amint az olimpiai zászló az amerikai himnusz élénk hangjai mellett lassan-lassan lekúszik. Most minden szem a marathóni torony felé fordul: az olimpiai fáklya gomolygó füstje egyre jobban elhalványul, egy lobbanás és kialszik. A X. olimpia bezárult.”

A zárás után Lázár Andor, az Országos Testnevelési Tanács (OTT) elnöke kitért az olimpiai indulást csaknem ellehetetlenítő körülményekre. („A minisztertanács elhatározta, hogy idegen valutát nem bocsát rendelkezésünkre s így az olimpiai alap ilyenmódon való felhasználása lehetetlenné vált. Az amerikai gazdasági válság az ottani gyűjtés eredményét is károsan befolyásolta, bankjaink és arisztokráciánk, kevés kivétellel, az adakozásban nem vettek részt”), a lényeget pedig a Sporthírlap fogalmazta meg, azzal kezdve, hogy ki szálljon magába a nagy siker után: „Elsősorban a hivatalos vezetők, akik rendelkeznek a sport életéről, haláláról, akik döntenek adóiról, vasúti kedvezményeiről, rendőrségi díjakról. Ezek a hivatalos vezetők most az egyszer még megtanulhatták, mit jelent a sport egy országnak s különösen mit jelent, ha az az ország olyan szegény, ha polgárai annyi gond között élnek, mint itt, ezen a szegény magyar földön. Látta és érezte mindenki azt a nagy virágos örömfüzért, mely átfogta minden magyar szívét, az ország kormányzójától kezdve a legszerényebb polgárig. Csak a sport képes ma ilyen erősen, ennyire kivétel nélkül egyesíteni egy ország minden fiának érzéseit. Ezt a sportot tehát védeni, fejleszteni, becsülni, szeretni kell – a haza érdekében.”

 

Tizenhat érem
Magyarországot 58 sportoló képviselte 1932-ben Los Angelesben. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Bácsalmási Péter atléta vitte. A legeredményesebb magyar Pelle István tornász volt (két arany és két ezüst), kétszeres olimpiai bajnok lett még Piller György kardvívó.
Aranyérmesek (6): Pelle István (torna: műszabadgyakorlat, lólengés), Piller György (vívás: kard egyéni, kardcsapat), kardcsapat (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György), vízilabdacsapat (Barta István, Bródy György, Homonnai Márton, Ivády Sándor, Keserű Alajos, Keserű Ferenc, Németh János, Sárkány Miklós, Vértesy József), Énekes István (ökölvívás: légsúly)
Ezüstérmesek (5): Kárpáti Károly (birkózás: szabadfogás, könnyűsúly), Zombori Ödön (birkózás: szabadfogás, légsúly), Pelle István (torna: korlát, egyéni összetett), Manno Miltiádész (művészeti versenyek: szobrászat)
Bronzérmesek (5): Tunyogi József (birkózás: szabadfogás, nagyközépsúly), Soós-Hradetzky Zoltán (sportlövészet: kisöbű sportpuska, fekvő), 4×200 m gyorsváltó (úszás: Wanié András, Szabados László, Székely András, Bárány István), Bogen Erna (vívás: tőr egyéni), Kabos Endre (vívás: kard egyéni)
Éremtáblázat (26 ország): 1. Egyesült Államok (39 arany-, 29 ezüst-, 27 bronzérem), 2. Olaszország (12, 11, 13), 3. Svédország (9, 4, 6), 4. Franciaország (8, 6, 3), 5. Japán (6, 6, 4), 6. Magyarország (6, 5, 5).

 

2022.09.23 10:36:26

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

2022.09.22 15:58:21

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

2022.09.22 10:56:45

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A világkupának fontos szerepe van az októberi világbajnokság előtt.

2022.09.21 23:46:41

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

ALAPVONAL. Aki mindebből csak a versenyzői becsvágyra következtet, az a helyzet alapos továbbgondolására szorul. Szívesen segítek neki. Szekeres Pál ép sportmúltja, beágyazottsága, annak szolgálatba állítása olyan változtatásokra is képes volt, amelyek révén Magyarország ma a parasportban is felzárkózott a világ élvonalához.