Képes Sport
BERTA MIHÁLY 2021.05.15 11:59

Magyar mesék Európából – Eb-történelmünk aranyba foglalt pillanatai

Egy siketnéma műkorcsolyázó nyerte Magyarország első Európa-bajnoki címét 126 évvel ezelőtt, a legutóbbi győztest viszont talán már csak rövid ideig tisztelhetjük a birkózó Lőrincz Tamásban, hiszen zajlik a „menetrend szerinti” magyarországi vizes Eb. A budapesti kontinensbajnokság apropóján összegyűjtöttünk néhány érdekességet a magyar sport Eb-történelmének aranyba foglalt pillanatai közül.

 

A kajakozó Kovács Katalin 29 alkalommal állhatott a dobogó tetején Európa-bajnokságon (Fotó: AFP)

 

MENNYI? EGY HÍJÁN HARMINC!
Az olimpia és a világbajnokság mögött csak a képzeletbeli dobogó harmadik fokát foglalja el (talán a labdarúgás az egyetlen kivétel), ám ettől még az Európa-bajnokság jelentősége egyáltalán nem hanyagolható el. Magyarországon sem. Mindezt megállapíthatjuk az éppen most Budapesten zajló vizes Európa-bajnokság kapcsán éppúgy, mint az elmúlt hetek magyar kontinensbajnoki sikereit (birkózásban, evezésben és vitorlázásban is hozott magyar Eb-aranyérmet az idei tavasz) felidézve. Rendezésben mindig is élen jártunk: már az első, 1926-os vizes Eb-nek is Budapest adott otthont, s a mostani a hatodik magyarországi seregszemléje a sportági szövetségnek. De – és most csak a legnagyobb presztízsű viadalokat említenénk – volt atlétikai szabadtéri Európa-bajnokságunk (1966-ban és 1998-ban is), tornász Európa-bajnokságunk, rendeztünk önálló vízilabda Eb-ket, férfi és női kosárlabda kontinensbajnokságokat, nyáron pedig a sorból talán egyedüliként hiányzó labdarúgó Eb-t is kipipálhatjuk. Persze mindez csak szépségtapasz lenne, ha a legsikeresebb sportágak „termelési naplóiban” nem gyarapodnának a számok. De szerencsére gyarapodnak.

Kajak-kenuban 151, úszásban majdnem száz, birkózásban hatvannál is több, öttusában 41, vívásban 32 Európa-bajnoki címnél jár a számlálónk, de a vízilabdázók 16 (tizenhárom férfi és három női), az atléták 18 vagy a cselgáncsozók majdnem húsz aranyérme is kiemelkedő és kiemelendő teljesítmény. És akkor még a fedett vagy rövid pályás „kistestvérek” diadalairól ugyanúgy szót sem ejtettünk, mint a különféle egyéb küzdősportok, a rövid pályás gyorskorcsolyázók vagy a sportlövők megannyi medáliájáról. Mindent egybevetni és összegezni lehetetlen vállalkozás is lenne, de talán egyvalakit mégis érdemes külön is kiemelni – az egy sportágon belüli legtöbb magyar Eb-cím büszke tulajdonosát, Kovács Katalint. Sikeres kajakozónk hosszú és eredményes pályafutása során 29-szer állhatott fel az Eb-dobogó tetejére: először 1999-ben, Zágrábban az 500 méteren győztes négyes tagjaként, utoljára pedig 2013-ban, a portugáliai Montemor-o-Velhóban, a kajak kettesek 200 méteres távján. A csaknem 15 év során „zsákmányolt” aranyak eloszlása is Kovács Katalin sokoldalúságáról árulkodik: egyesben tizenkétszer, párosban nyolcszor, a négyes tagjaként kilencszer szólt neki, érte a magyar himnusz. Persze Kovács 29 címe is relatív, hiszen Hosszú Katinka vagy Cseh László nagymedencés és rövid pályás címeit összeadva már előtte jár (Katinka 14-szer nyert 50 méteres, 20-szor 25 méteres medencében, Cseh Lászlónál ugyanez a két szám 14, illetve 19), ám ebben az esetben a két versenytípust talán érdemes külön kezelni. Persze mindez inkább csak érdekesség – összetett címszámlálásban egyetlen Európa-bajnokságon sem osztanak érmeket.

AZ ÚTTÖRŐ, AKI A JEGET KARISTOLÓ KORCSOLYA HANGJÁT SEM HALLOTTA

A magyar sport első Európa-bajnokáról kevesen tudnak és keveset, pedig a műkorcsolyázó Földváry Tibor jóval többet jelenthetne afféle sporttörténeti érdekességnél. Való igaz, egy dinamikusan fejlődő és a saját versenyrendszerét jó időben kialakító sportág egyik úttörőjeként juthatott el első magyarként az Eb-címig, még ha az az 1895-ös győzelem egészen mást jelentett, mint most, 126 évvel később. De Földváry példaértékű teljesítménye nem is az eredményében érhető igazán tetten. Ő ugyanis úgy tudott a saját korában kiemelkedőt nyújtani a versenysportban, hogy közben fogyatékkal élő emberként jelentős hátránnyal kellett megküzdenie a mindennapi élet legegyszerűbb és leghétköznapibb helyzeteiben is. Földváry Tibor siketnéma volt, a      „jeget karistoló korcsolya hangját sem hallotta”     . 1863-ban született Öttevényben, s már közel járt a harminchoz, amikor a század utolsó évtizedének elején beindult a korcsolyakarrierje. 1892-ben, a műkorcsolyázás történetének második Európa-bajnokságán második lett Bécsben, majd két évvel később (ugyanott) harmadikként végzett. 1895-ben aztán Budapest, illetve egészen pontosan a Lechner Ödön tervei alapján megépült városligeti jégpalota adott otthont az ötödik kontinensbajnokságnak, amit Földváry Tibor megnyert. A korabeli beszámolók szerint az akkor 32 esztendős magyar sportoló elegáns, művészien kivitelezett gyakorlata magasan a legszínvonalasabb volt a tíztagú mezőnyben. Hajós Alfréd, aki a helyszínen követte az eseményeket, így írt az első magyar Eb-győzelemről: „Csikorgó hideg volt, de anyám tilalma ellenére elszöktem otthonról. Jóval a verseny kezdete előtt, az épülő híd pillérein a legjobb helyet biztosítottam magamnak. Dideregve vártam a versenyt, de azután földöntúli boldogságot éreztem, amikor Földváry diadalmaskodott. S amikor győzelme tiszteletére felcsendült a Himnusz, szemeim könnyeztek, s szívemben egy ellenállhatatlan vágy vert gyökeret: elérni azt a csúcsot, amelyre feljutott. Ideálom lett ő!”   Földváry aztán a következő évben már nem is versenyzett, ám visszavonulását követően sem szakadt el a műkorcsolyázástól, bíráskodott és részt vett az első nemzetközi szabálykönyv kidolgozásában. És bizonyára értesült róla, hogy egy bizonyos Hajós Alfréd megszerezte a magyar sport első olimpiai bajnoki címét...

MINDIG VAN ÚJ S MÉG ÚJABB

Az első magyar Eb-győztes neve örök és változatlan, a legutóbbi magyar aranyérmes viszont nem ülhet nyugodtan és pláne hosszan a babérjain, mert a magyar sport hagyományainak és sokrétűségének köszönhetően bármikor át kell adnia a „trónust” a következő delikvensnek. Mivel borítékolható, hogy a budapesti „vizes” kontinensbajnokságon születik magyar aranyérem, a birkózó Lőrincz Tamásról is hamarosan lekerül a legfrissebb magyar Európa-bajnok feliratú címke. Ám mivel esetében egészen különleges sportpályafutásra nyílik rálátásunk, talán nem is baj, hogy rajta, pontosabban a Varsóban nyert Eb-aranyérmén hosszabban időzik a tekintetünk, mielőtt a képzeletbeli váltóbot továbbkerül valamelyik úszónk kezébe. „Az első Európa-bajnoki aranyérmét tizenöt évvel ezelőtt, tizenkilenc évesen szerezte, és most, ennyi idő elteltével is ugyanúgy a világ legjobbjai között van. Összesen tizennégy érmet gyűjtött a világversenyeken, ráadásul a 66 kilogramm után két kategóriával feljebb, a 77 kilósok között harmincnégy évesen is eredményes. Nem tudom, hányan mondhatják el mindezt magukról – az biztos, hogy mindent tud a birkózásról, és nagyon nehéz rá megfelelő jelzőket találni!” – méltatta Lőrinczet néhány héttel ezelőtt a Képes Sport hasábjain a kötöttfogású magyar válogatott szövetségi kapitánya, Sike András. És valóban, a sokadik virágzását élő versenyző karrierjében éppen az a különleges, hogy szabályváltozások ide, cserélődő ellenfelek oda, mindig képes volt egy bizonyos szintet elérni. Ha kellett, súlycsoportot váltva, ha úgy hozta a szükség, megújulva, miközben persze ő sem lett fiatalabb. Az eredmény persze mindent felülír: Lőrincz Tamás 15 évvel első Eb-győzelme után megszerezte negyedik kontinensbajnoki aranyérmét is, és győztes élménnyel felvértezve, Eb- és vb-címvédőként utazik a tokiói olimpiára, amelyen szintén nem számít esélytelennek...

Lőrincz Tamás útban negyedik Eb-győzelme felé (Fotó: Magyar Birkózószövetség)

 

 A NEMZETI SPORT SZOMBATI MELLÉKLETEKÉNT MEGJELENŐ KÉPES SPORT FRISS, MÁJUS 15-I SZÁMÁBÓL AJÁNLJUK:
LABDARÚGÁS: Exkluzív: egy nemrég előkerült, szókimondó Puskás-levél háttértörténete
EB-SZTORIK: Amikor Antonín Panenka 1976-ban alápöccintett…
EB-TÖRTÉNET: Jasin, Zoff, Casillas: a labdarúgó Európa-bajnokságok legnagyobb kapusegyéniségei
ÚSZÁS: Veres Laura – a 15 éves gyulai úszóbajnok, aki már Hosszú Katinkát is legyőzte
SZTÁRPORTRÉ: Edinson Cavani, a Manchester United
TÖRTÉNELEM: Két olimpiára utazott, egyiken sem vett részt – az úszó Mészöly Tibor kalandos élettörténete
HOSSZÚ KÁVÉ: Istenes László: álommunka „hazai pályán”


NYÖGTE BENCE BÚS HADÁT BÉCSNEK BÜSZKE CSARNOKA

Az első vívó Európa-bajnokságot viszonylag későn, 1981-ben rendezték csak meg. (A húszas-harmincas évek kontinensversenyei később világbajnokságokká avanzsáltak, így a mai értelemben vett Eb-nek negyven évvel ezelőtt Foggia volt az első vendéglátója.) S ugyan az azóta eltelt negyven esztendőben a viadal beépült a sportági versenynaptárba, sőt szerves részét képezi, presztízsét tekintve nem vetekedhet az olimpiával vagy a világbajnoksággal. Különösen a kezdeti Európa-bajnokságokra volt igaz, hogy egyes nemzetek csapatot építve, amolyan „kísérleti jelleggel” vettek részt rajta. Az ellenben bizonyos, hogy az 1991-es, Bécsben rendezett kontinensversenyt a magyar küldöttség nagyon komolyan vette, máskülönben aligha fordult volna elő, hogy valamennyi egyéni szám végén a magyar Himnusz dallamai zárják az ünnepélyes eredményhirdetést. Sőt, a férfi párbajtőr kivételével (ott a németeket illette az aranyérem) a csapatversenyeken is a magyar válogatott diadalmaskodott. Férfi kard egyéniben az egy év múlva majd a barcelonai aranyérmet is begyűjtő Szabó Bence győzött, a párbajtőrözők között Kovács Iván, tőrben Busa István fejére került a képzeletbeli korona. A női egyéni versenyeken sem csitult a magyar „szélvihar” ereje: az akkoriban még újdonságnak számító párbajtőrvívást a budapesti világbajnoki aranyat is „behúzó” Horváth Mariann nyerte, a tradicionális tőr mezőnyében pedig Jánosi Zsuzsa lett Európa legjobbja. Pengéink erejét és a nemzetközi mezőny foghíjait egyszerre mutatja, hogy az ötből három (férfi kard, női tőr és párbajtőr) fináléban az ellenfél is magyar vívó volt...

EZ ÁM A HOSSZÚ SIKERSOROZAT!
Hosszú Katinka sportági életművének kiemelkedő darabjait hosszú-hosszú órákon át lehetne sorolni. Az elmúlt csaknem másfél évtized során megannyi nagyszerű és remekbe szabott eredményt ért el, és döntött meg jó néhány, korábban elképzelhetetlennek tartott rekordot. Az Európa-bajnoki szerepléséhez is köthető különleges teljesítmény: az 50 méteres medencében eddig 14 kontinensbajnoki címet nyerő bajai születésű úszónő az elmúlt öt Eb-n mindig megnyerte a 200 méteres vegyes úszást. Másképp közelítve: a 2010-es, ugyancsak budapesti viadal óta senki más nem állhatott ebben a versenyszámban a dobogó tetejére, csak ő. A nemcsak a saját sportágában különleges (gondoljunk bele, milyen nehéz ugyanabban az egyéni számban egy évtizeden át a legjobbnak maradni) teljesítmény a Duna Arénában kaphat keretes szerkezetet, már amennyiben Hosszú képes lesz hatodszor is diadalmaskodni. Az öt, 200 vegyesen elért Európa-bajnoki címe (Budapest, Debrecen, Berlin, London, Glasgow) közül egyébként 2016-ban, a brit fővárosban tudta le a legrövidebb idő alatt a távot: a riói olimpia „szintfelmérő” versenyén 2:07.30 perc alatt ért célba.

Évtizedes uralkodás: 2010 óta csak Hosszú Katinka tudott Eb-t nyerni 200 vegyesen (Fotó: AFP)

 

A BUDAI KUTYAVÁSÁR ESETE AZ EB-GYŐZTES MAGYAR MŰUGRÓVAL
A „vizes” Európa-bajnokságokon (főleg, miután 2001-től a vízilabdázók „önállósították magukat”) a medence és a hosszútávúszás helyszíne ad reményt a magyar sikerre, a szinkronúszó- és a műugróeseményeken egyáltalán nem vagy csak elvétve akad éremszerzéssel kecsegtető magyar szereplés. Egyszer azonban műugrásban is született magyar Eb-győzelem, és talán aligha tévedünk, ha kijelentjük, az olimpiai programban szereplő sportágak közül ebben várunk a leghosszabb ideje az újrázásra. A népmesei kutyavásárhoz hasonlóan az egyszeri alkalom időpontja 1958, a helyszín, ha nem is konkrétan Buda, de Budapest (a Margitsziget), a mostanáig megismételhetetlen siker letéteményesét pedig Újvári Lászlónak hívták. A kalandos életű versenyző (négyévesen ugrott először, igaz, nem önszántából, hanem dobták, és nem a deszkáról, hanem az erkélyről – az unokaöccsei brahiból, egy lepedőt a lábára tekerve) a klasszikus 3 méteres műugrásban bizonyult a legjobbnak, de jegyezzük meg, hogy toronyugrásban is volt érmes versenyzőnk, a harmadik helyen végző Marton Jenő. Újvári győzelmét egyébként több ezer szurkoló látta, mert a finálét jó érzékkel a végül szintén magyar Eb-győzelemmel végződő vízilabda-válogatott egyik találkozója előtt rendezték meg. Műugrónk az utolsó sorozat előtt másfél pontos hátránnyal állt szovjet vetélytársa, Roman Brenyer mögött, ám kockáztatott (másfél szaltó előre, dupla csavarral), és bátorsága Eb-címet ért. Talán akkor nem is sejtette, milyen különlegeset.

 HARCBAN ÁLLTAK – CSAPATSIKEREINK A KONTINENSTORNÁKON
KINT IS VOLTAK, BENT IS VOLTAK
Ha a magyar sport Európa-bajnokairól készül összeállítás, nem maradhatnak ki a csapatsportágak, sőt külön helyet érdemelnek. Még akkor is, ha látjuk, az olimpiai programban szereplő, népszerű labdajátékok kontinensversenyein csupán három sportág négy szakágában született mostanáig magyar aranyérem. A sportági presztízs (tehát nem a hazai népszerűség) alapján a legnagyobb szó a magyar férfi kosárlabda-válogatott mindmáig egyetlen Eb-győzelme. Talán mondani sem kell, melyik városban érte el ezt a nagyszerű eredményt nemzeti együttesünk – azt viszont ki kell emelni, hogy ez az 1955-ös budapesti diadal nem csarnokban, hanem szabadtéren valósult meg, több tízezer ember szeme láttára. A Népstadionban felállított kosárlabdapályán remekelt együttesünk (Bánhegyi László, Bencze János, Bogár Pál, Cselkó Tibor, Czinkán Tibor, Dallos János, Greminger János, Hódy János, Hódy László, Mezőfi Tibor, Papp Péter, Simon János, Tóth László, Zsíros Tibor alkotta az Eb-győztes csapatot), a csoportkört három győzelemmel zárva került be a nyolcas fináléba. Ott rögtön az első találkozón kikapott Csehszlová­kiától, ám aztán sorra nyerte a hátralévő mérkőzéseit, közte – 82–68-ra – a címvédő szovjetek ellenit is. Ám nem ez a siker tette végérvényessé a magyar válogatott első helyét, hanem a románokkal vívott meccs. Gremingerék keze szerencsére a legvégén sem remegett meg, s ha egy évvel később kiutazhattak volna a melbourne-i olimpiára…
KELLETT A LELKÜKNEK
Decemberben volt húsz éve, hogy a magyar női kézilabda-válogatott megnyerte eddigi egyetlen Európa-bajnoki címét. Mivel a férfiak még éremig sem jutottak a kontinenstornán (ne feledjük: a sportági Európa-bajnokság intézménye „új” találmány, mindkét nemnél 1994-ben rendezték meg az első versenyt), nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a 2000-es siker a teljes magyar kézilabdázás egyik legnagyobb győzelme. Pedig az előzmények alapján az is csoda, hogy a játékosok egyáltalán összeszedték magukat arra a romániai versenyre. Nem, nem azért, mert rossz formában lettek volna, csupán alig néhány hónappal voltunk az örökké lidérces álomként kísértő sydneyi olimpiai döntő után. A megnyerve elvesztett döntő után. Mocsai Lajos és a válogatott azonban megmutatta, hogy innen is képes talpra állni. A csoportkört egy döntetlent leszámítva hibátlanul hozta a társaság, az elődöntőben (Bukarestben) egy góllal verte meg a harcias hazaiakat, konstans füttyszó és nem kalkulált áramszünet terhe mellett. Az ukránok elleni döntő ehhez képest babazsúrnak tűnt – végül nem lett az, de a hosszabbításos finálé végén a magyar lányok örömükben sírtak – végre!
TIZENHÁROM, DE NEM SZERENCSÉTLEN
A magyar vízilabdázás és a császárság intézménye közé már oly sokan és olyan sokszor tettek egyenlőségjelet, hogy ettől éppen az állítás igazságtartalma kapott egy hangyányi fénytörést. Pedig speciel ami a férfiak Eb-dicsőséglistáját illeti, egyáltalán nem túlzás az „istenkirályi” jelző. Már az első (budapesti rendezésű) torna a magyarok győzelmét hozta 1926-ban, nem utolsósorban a nagyszerű Komjádi Béla csapatépítő munkájának köszönhetően. A folytatás sem lett éppen sikertelen, hiszen a következő négy Európa-bajnokságon (1927 és 1938 között) is maradtunk az első helyen, hogy aztán a sportág második és harmadik aranykorát összekötve 1954 és 1977 között öt újabb kontinensbajnoki cím növelje a magyar pólókultuszt. Kereken húsz év szünet után Kemény Dénes tette vissza a magyar válogatottat az őt megillető helyre a dobogón, méghozzá két éven belül két aranyérmet nyerve (1997, 1999). Újabb 21 szűk esztendő után pedig 2020 januárjában, ismét csak budapesti medencében született meg a szakág 13. Európa-bajnoki aranyérme. És ha Vogel Soma elszánt arcára, a kivédett ötméteresre és a csapattagok felhőtlen örömére gondolunk, eszünkbe sem jut aggódni a tizenhármas szám láttán.
A KISHÚG FELCSEPEREDETT
Egy híján hatvan évet kellett várni arra, hogy a férfiak után a női vízilabdázók is Európa-bajnokságon szerepeljenek. Az eltelt idő hossza persze relatív – képzeljük csak el, milyen arcot vágtak volna az 1926-os Eb férfi játékosai a nők és a vízilabdázás egy mondaton belüli említésére…De bárhogy is, a szakág ma már a saját útját járja, és szerencsére női vonalon sem hátrány, ha a sapkán piros-fehér-zöld zászló és HUN felirat szerepel. Válogatottunk az első, 1985-ös Eb óta ott van a közvetlen élmezőnyben, három ezüstérmet követően 1991-ben nyert először aranyat, amit további két, egyaránt emlékezetes kontinensbajnoki cím követett: 2001-ben a Margitszigeten, zsúfolt lelátó előtt, 2016-ban pedig Belgrádban, amely győzelem ráadásul olimpiai kvalifikációt is ért.


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 15-i lapszámában jelent meg.)

2021.06.22 22:32:49

Egyéb egyéni MONCZ ATTILA

ALAPVONAL. Kínában a nézettség akkor is garantált, ha csak a csoportmérkőzések első két körében akadtak olyan találkozók, amelyek helyi idő szerint éjfél előtt kezdődtek. Öt évvel ezelőtt az Eb-döntőt 56 millióan látták Kínában, többen, mint bármelyik európai országban.

2021.06.22 07:07:34

Egyéb egyéni L. PAP ISTVÁN

Pierre de Coubertin báró állította: „A béke vagy te, Sport!” Nos, azért nem mindig volt az.

2021.06.19 10:28:56

Egyéb egyéni S. TÓTH JÁNOS

A ma 50 éves korábbi parlamenti képviselő a Vasas-szurkolók megpróbáltatásairól is beszél.

2021.06.17 15:00:19

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A két olimpiai bajnok az Open Water Tournament nyílt vízi úszóbajnokság edzését látogatta meg. (x)

2021.06.15 23:29:05

Egyéb egyéni MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Az egyenjogúság, az emancipáció témája a modern(ebb) társadalmakban örök feszültségforrás. A felesleges zsörtölődést megelőzve leszögezem, hogy nőpárti vagyok.