Képes Sport
BERTA MIHÁLY
2022.10.30 16:43 Frissítve: 2022.11.15 15:17

Ezerarcú művész, hallgatag sakkjátékos – a 100 éve elhunyt Gárdonyi Géza és a sport

Október 30-a Gárdonyi Géza halálának 100. évfordulója. Írásunkban a magyar szépirodalom egyik legjelentősebb alkotójának emlékét igyekszünk megidézni élete és életműve sportvonatkozásainak bemutatásával.

A száz éve elhunyt Gárdonyi Géza életében jelen volt a sport, a máig népszerű író kiválóan sakkozott, tudott korcsolyázni, megtanult biciklizni, értett a lőfegyverhez, és volt két kardpárbaja is (Fotó: gardonyikert.hu)

 

„Szegény barátaim, nekem tízezer lelkem van” – mondja Medve Gábor Ottlik Géza Iskola a határon című regényében, de ugyanezt elmondhatta volna magáról Gárdonyi Géza, a magyar irodalom nehezen kategorizálható, mégis megkerülhetetlen alkotója is. Mert hogyan is férhetne bele másként egyetlen életbe mindaz, amit az 1863. augusztus 3-án Agárdpusztán Ziegler Gézaként világra jött majdani íróóriás belezsúfolt a neki rendelt 59 esztendőbe? És akinek a fél életen át tartó aszketikus alkotói magánya („egri remeteként”, sőt egyik regénye nyomán „láthatatlan emberként” is emlegették) is azt a célt szolgálta talán, hogy lehetőséget biztosítson a benne lakozó „lélekhadseregnek” a vágyak ezreinek beteljesítésére. Aligha véletlen, hogy a buddhizmussal is foglalkozó író sírjánál álló feszület függőleges gerendáján – kívánságának megfelelően – mindössze ennyi áll: „Csak a teste.”

Felsorolni is nehéz, mi az a minden, amibe a polihisztornak és az ellentmondások emberének egyaránt nevezhető Gárdonyi az íráson felül „belekapott”. Remekül festett, kiválóan hegedült, új pókfajt fedezett fel, a Margitszigeten az ő útmutatása nyomán találták meg a domonkos apácakolostor egykori kútjának maradványait. Egyaránt érdekelte a botanika és a közgazdaságtan, a titkosírás és a darwinizmus, Schopenhauer és a magyar őstörténet. És igen, a „reneszánsz” Gárdonyi széles érdeklődési körébe a sport is beletartozott.

A Pesti Sakk-kör korabeli ábrázolása


Elsősorban a sakk. A játék alapjaival már az 1880-as évek elején, devecseri és sárvári segédtanítói időszakában megismerkedett, értő sakkozóvá azonban majd az első hosszabb pesti tartózkodásakor vált. 1887 januárjában, még Zieglerként került be a Pesti Sakk-kör választmányi tagjai közé, főként azért, hogy kapcsolatait felhasználva vidéken is népszerűsítse a játékot. A társaság ekkoriban a Nádor utca 11. szám alatti saroképületben lévő Velence kávéházban működött Erkel Ferenc elnöklésével. Gárdonyi büszke volt a tagságára, akárcsak a Himnuszt megzenésítő zeneszerzővel ápolt jó kapcsolatára, aminek az Erkel Ferenc című portréjában állít emléket. „Egy nyári estén nyitva volt a sakkör ablaka. (A Velence-kávéház egy elfalazott része volt a kör szobája.) A szomszéd házban valaki zongorázott. A körben már nem volt senki. A sakktáblák szanaszét hevertek az asztalokon. Az utolsó játék az enyim volt, s az én társam is elment. Erkel maradt ott, aki csak szemlélője volt a játékunknak. (...) Aztán, hogy a zongora sűrűn trillázott s egy mesteri kéz futamai áradtak be hozzánk, figyeltem.
– Hallja, elnök úr? – mondottam kifelé intve, csupán, hogy mondjak valamit.
Az öreg úr a fejét szokása szerint lecsüggesztve ült, s maga elé nézett. A szavamra megmozdult a kezefeje. Legyintett.
– Klamperozás.”

De akad más sakk tárgyú írása is. A Hordj magadnál tüzet című karcolat egy szivarfüstös éjszakai vonatút emléke, amelyen az elbeszélő inkább aludni vágyik, a fáradhatatlan útitárs viszont szóval tartja, s mi más lenne a téma, mint a sakk. Vagy ott az 1888-ban írt magyar sakktörténeti összegzés is (A sakkjáték hazánkban), amely lelkiismeretes munka ugyan, ám ahogy Bottlik Iván a Sakkélet című szaklapban közölt írásában kifejtette, nem minden elemében pontos. A legnagyobb tévedés az „eggyel korábbi éra” legkitűnőbb magyar sakkjátékosa, Szén József keresztnevének Jánosra cserélése... Mint ahogy az életmű csúcsát jelentő Egri csillagokban is előkerül a hatvannégy mező. Elsőnek mindjárt a második fejezetben, ahol is Cecey azt mondja Dobó Istvánnak: „Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét.” A harmadik rész nyolcadik fejezetében, még ha a sakkozókra alapvetően jellemző is a gondolkodás némasága, nem lehet nem észrevenni az analógiát a társadalomból önként kivonuló alkotó és a Héttoronyban raboskodók között: „Egy perzsa herceg ült ottan a platánfa alatt, az is régóta rab, mint ők; meg egy másik ázsiai fejedelem, aki szinte megpenészedett már búbánatában meg az unalomban. Sakkoztak. Reggeltől estig sakkoztak esztendők óta, és soha nem szóltak egymáshoz semmit.”  Sőt, a némán sakkozó író alakja egy 1926-os Pesti Hírlap-cikkben is visszaköszön. „Már a kávéház bejárójánál magára irányítja a figyelmet egy nevezetes asztal, amelynek márványlapjába fekete kőkockákkal sakktábla van kirakva. Gárdonyi Géza feketézik mindennap ebéd után e sarokban Géczy István színműíró társaságában. Csöndesen pipázgatva sakkoznak; alig váltanak szót.”

Csatajelenet az Egri csillagok című filmből – Gárdonyi tudta, milyen egy igazi párbaj… (Fotó: MTI/Tormai Andor)


A Gárdonyi-életrajzok visszatérő eleme, hogy 1887. január 30-án a Pesti Sakk-kör nemzetközi versenyén első helyet szerzett, majd ezt követően – 60 forint tiszteletdíjért – a Magyar Sakklap szerkesztésével is megbízták, és ugyanezen a tavaszon Csávolszky Lajos lapja, az Egyetértés sakkrovatának vezetését is elvállalta. Az adatok Gárdonyi fia, dr. Gárdonyi József 1934-ben kiadott Az élő Gárdonyi című munkájában jelentek meg elsőként, ám a jelenleg rendelkezésre álló források alapján ezek tényekkel nem igazolhatóak – ahogy ezt korábban Bottlik Iván megírta a Magyar Sakkvilág hasábjain. Ellenben Gárdonyi neve szerzőként felbukkan a Pálmai Henrik szerkesztette Kincsem Egyetemes Sportközlöny 1893-as első számát beharangozó hirdetésekben („Az új lap a lóverseny sporton kívül a hazai sport minden ágára ki fog terjeszkedni”), mások mellett Benedek Elek és Heltai Jenő társaságában.

Amennyire illik a sakkjáték az „ezerarcú” művészemberhez, annyira ellentétes a személyiségével a fegyverhasználat – ám Gárdonyi életét és életművét az ellentmondások változatossága teszi igazán különlegessé. De bárhogy is, a diákéveiben sokat nélkülöző, gyenge fizikumú és vékony testalkatú, valódi és képzelt betegségekre is hajlamos író szegedi újságíróként két kardpárbajt is vívott.

A Szögedi Paprika lapszáma, benne a párbaj alapját képző gúnyverssel


1889-ben írt egy gúnyverset a Szögedi Paprika nevű élclapba, csakhogy May R. Miksa néven írta alá. (Gárdonyinál több írói álnevet – Black William dr., Göre Gábor, Répa Matyi, Somogyi lantos stb. – talán senki sem használt a magyar irodalomban.) Csakhogy May R. Miksa létező személy volt, egy szegedi bankár, aki nyomban elégtételt követelt az arcátlanságért – konkrétan veréssel fenyegette a „skriblert”. Gárdonyi nem hagyta magát, perelt, amaz fellebbezett, és itt akár vége is lehetne a történetnek, csakhogy jött egy bizonyos Kókay István ügyvédbojtár. A tárgyaláson nyilvánosan sértegette a lapot, cserébe Gárdonyi a következő számban a „doktor úron” köszörülte a nyelvét – mire mindenki észbe kapott, jöhetett a párbaj, kitisztítani a becsületen esett foltot. „Véres kardpárbaj volt tegnap városunkban – írta meg a Szegedi Napló 1890. január 19-i számában. – A küzdelem Gárdonyi Géza és dr. Kókay István közt folyt le délután két órakor a Sörház-kaszárnya vívótermében, szigorú föltételek mellett. A felek kétszer csaptak össze a leghevesebb támadással. Az elkeseredett harcban mindkét fél sebet kapott.”  Az összecsapás nem hozott békességet, ellenben tiltott párbajozásért mindkét fél tizennégy-tizennégy nap államfogház-büntetést kapott, ahová együtt vonultak be 1890. augusztus 2-án – csakhogy előtte Gárdonyi még megvívta élete második párbaját is.

Korabeli újságcikk Gárdonyi második kardpárbajáról


Az a csörte már véresebben alakult. Az ellenfél Ujlaki Antal volt, Gárdonyi korábbi újságíró kollégája és barátja, aki egy félreértés miatt kapta fel a vizet. Gárdonyi megírta, hogy letartóztattak egy „Fortgang” nevű gyanús személyt, Ujlaki pedig, akit azelőtt Vortgangnak hívtak, ezt magára vette. A szép szó nem segített, az érintettek karddal vettek elégtételt (vélt?) sérelmeiken. 1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két párbajozó a kardját segédeik jelenlétében a szegedi Hungária Szálló tánctermében. „Az adott jelre Gárdonyi támadott és vadul rohant ellenfelére – írta tudósításában a Budapesti Hírlap. – Ujlaki hátrálás közben megcsúszott és végigterült a földön. A segédek rögtön megálljt kiáltottak, de Gárdonyi ennek dacára a földön fekvő Ujlakira még két csapást mért.”  A sérült vállán húsz centiméter hosszú, hat centi mély seb keletkezett a korabeli beszámolók szerint, sőt Ujlaki segédei is megsebesültek. Újabb, ám ezúttal hosszabb, fellebbezésekkel tarkított tárgyalássorozat következett, melynek végén 1891-ben Gárdonyit egy hónap fogházbüntetésre ítélték, viszont legalább kibékült ellenfelével. „Gárdonyi e párbaj után még bensőbb barátságba fonódott Ujlakival  – írta Gárdonyi József apjáról szőtt életírásában – (...) és többé nem írt se rémregényt, se rémnovellát. Elege volt a vérengzésből.”

 KERÉKPÁR: IGEN, PÁRIZSI OLIMPIA: ALIGHA
Gárdonyi Géza a sakk és a kardforgatás mellett tudott korcsolyázni, jól bánt a lőfegyverrel („A legkomolyabban bizonyítom, hogy Gárdonyi Géza barátom hallatlan rekorddal végezte itt első vadászatát” – írt egy 1895-ös fülöpszállási esetről Bársony István vadász), tanítóként sikeresen oktatta a testnevelést (Sárváron főtanítója, Barabás György így dicsérte: „A tornászatot igen szép sikerrel tanította.”  ) és még kerékpározni is megtanult, amiről a Két szó a bicikliről című, egyszerre valósághű, humoros és látnoki írásában számolt be 1897-ben, az Új Időkben („Azt hiszen, egynéhány esztendő múlva nálunk sem lesz, aki görbén nézzen a biciklire, mert előbb-utóbb mindenki reákap.”).
Gárdonyi 1900 nyarát Párizsban töltötte és a világkiállítás több látnivalóját is megnézte, Keller Péter, az író dédunokája, akinek 2015-ben jelent meg Az élő Gárdonyi-arc című, az életművet új szempontok szerint vizsgáló monográfiája, lapunk megkeresésére elmondta, nem tud arról, hogy Gárdonyi az akkor zajló olimpiai eseményeken részt vett volna, de ismerve dédapja fordulatos életét, kategorikus nemet azért nem mondana...

Az 1897-es Új Idők-cikk eredeti illusztrációja


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október 29-i lapszámában jelent meg.)

2023.01.26 18:28:17

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A könyv felépítése jól megkomponált: minden oldalpáron egy fotó és vele szemben némi szöveg található.

2023.01.26 12:03:25

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

„Megkockáztatom, a zene és a sport rokon tevékenységi körök, kéz a kézben járnak.”

2023.01.18 11:38:08

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

Rendszeresen figyelje meg a vizeletét, amikor WC-re megy! (x)

2023.01.22 09:17:56

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A tavaly visszavonult felvidéki síző mindvégig hű maradt élete mottójához: „Ne sajnáld magad!”

2023.01.21 22:31:18

Egyéb egyéni nemzetisport.hu