Csodás évek, csodálatos KSI – titkok és érdekességek a Központi Sportiskoláról

Ha egy mondatban kellene meghatározni, mi is a Központi Sportiskola (KSI), talán ez a legmegfelelőbb: az 1960-as évektől a népköztársaság idején központi utasítással irányított iskolai sporthálózat alapja. A tradicionális sportágak népszerűsítése kiemelt cél volt. Bővebben azért többről volt szó. Tetszik, nem tetszik, az autokrata kommunista sportvezető, az ellentmondásos Kutas István      neve megkerülhetetlen, mi több, az övé kívánkozik az élre. Az ÁVH-s múltú Kutas – akit az olimpikonok még a kiutazás közben hazaküldtek az 1956-os melbourne-i játékokra készülő küldöttségből – 1958 és 1962 között volt a Népsport főszerkesztője, 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki, 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség (MTS) elnökhelyettese és országos tanácsának tagja lett. A sportvezető képes volt rendszerben gondolkodni. Tisztában volt azzal, hogy az 1956-os emigráció a magyar sportot is alapjaiban rengette meg, s noha az 1960-as római olimpia 6 arany-, 8 ezüst- és 7 bronzérmet hozott, a folytonosságra nem volt garancia.

A KSI egyik eleme volt a széles körű sportfejlesztésnek, amely „Az utánpótlás-nevelés egységes rendszere” elnevezést kapta. Az is tény, hogy a KSI előtt már 1957-től létezett az Angyalföldi Sportiskola, sokáig egyetlen sportiskolaként működve, mi több, 1963-tól sorra szerveződtek a sportegyesületi és városi sportiskolák. Sőt, a kiemelt kluboknak kötelező volt sportiskolai rendszerben működtetni az utánpótlás-nevelést – vidéken ez a városi sportiskolák reszortja volt. A sportiskolai rendszer lényege: az évfolyamos rendszerű képzés és versenyeztetés, valamint a KSI által kidolgozott és az állami sportvezetőség által kötelezővé tett sportági sportiskolai tantervek szerinti képzés volt. A KSI igazgatói tisztét alapító igazgatóként Halmos Imre töltötte be. Sokoldalú sportoló, válogatott kézilabdázó, első osztályú teniszező volt, kiválóan kosárlabdázott is. Edzőként a VM Egyetértésben többek között ő irányította a teniszező Szőke Péter és Szőcsik András szakmai munkáját. Ne tagadjuk, szívéhez közelebb állt a tréneri munka, hiába volt Kutas embere, a szervezőmunka területén tapasztalt hiányosságok miatt a főnök menesztette, helyette a magyar sport napjainkra talán elfeledett nagy szervezőjét, a politikailag nem feltétlenül a Kádár-rendszer hívét, Kocsis Mihályt nevezte ki. A testnevelő tanár Kocsis még a háború előtt a Weiss Manfréd Művek sportéletét szervezte meg, a kajak-kenu sportág elterjesztésében vállalt elévülhetetlen szerepet, továbbá az 1948-as londoni olimpia előtt a tatai edzőtábor alapítója és vezetője volt. A sportújságíró Feleki László többek között ezt írta róla: „Alkotó géniuszának azonban az az időszak kedvezett leginkább, amikor a Központi Sportiskola igazgatói székében irányította a magyar élsport utánpótlásának legfontosabb intézményét.” A sportolók közötti népszerűségének köszönhetően is olyan hírességeket állított a KSI szolgálatába edzőként, mint például Iharos Sándor (atlétika), Jakabházy László (jégkorong), Füzesséry Gyula (kajak-kenu), Grosics Gyula, Kovács Imre (labdarúgás), Török Ferenc (öttusa), Kertész Alice, Csányi Rajmund (torna), Gyarmati Dezső, Lemhényi Dezső (vízilabda).

Hely hiányában nem soroljuk fel a KSI eddigi irányítóinak erényeit, hibáit, ám igazságtalanok lennénk az intézményt legtovább, majd' 25 évig vezető Hazsik Endrével szemben, ha nem írnánk a javára, hogy a rendszerváltozást követő bizony nem könnyű időszakban kapitányként irányította a hajót, amely dacára a korántsem kielégítő anyagi feltételeknek, nem kapott léket.

OTTHONA A KSI

A KSI SE jelenlegi igazgatója, Zsoldos Péter  maga is a sportiskolában kezdett vízilabdázni, majd a Tungsram játékosa lett. Utánpótlás-válogatott, ob I-es játékos. Szivós István – ki más? – mellett kezdte el az edzősködést (az utánpótlás- és az ifjúsági válogatottat is eredményesen irányította), a tréneri tevékenységet követően a KSI szakmai munkatársa, később alelnöke lett. Hazsik Endre igazgatósága alatt ismerkedett meg az operatív vezetéssel, idővel a jobbkeze lett több mint tíz évig. Az egykori kiváló kajakos – Cseh Ferenccel K–2 1000 méteren 1966-ban Berlinben vb-bronzérmet szerzett – 1991. július 1-jétől 2016. május 23-ig töltötte be az intézmény igazgatói tisztét, másnaptól öt évre Zsoldos Péteré lett az igazgatói szék. Az első ciklust követően, 2021-ben újra megválasztották, jelenleg az újnak számító korcsolyával 14 szakosztály munkájának összehangolása a feladata. Regnálása idején adódott lehetőség a tao bevonására (2011-től) az utánpótlássportba, ennek egyik eredménye, hogy a KSI SE vízilabdázói az ob I-ben szerepelnek. „Nagyon fontos, hogy megmutassuk erőnket, fiatalokkal szállunk ringbe a legjobbak között” – mondta a sportvezető, aki kiemelte, a taotámogatás eredményeként 2012-ben megalakult a kézilabda-szakosztály, a munkát a közelmúltban bekövetkezett haláláig az 1965-ben világbajnok Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna irányította, Csönge Béla feladata pótolni a pótolhatatlan veszteséget, bizonyítani az U11-es korcsoportban.

A sportiskola munkáját 2022 májusában a Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ) is elismerte: a közösségi sportszervezeti díjat kapta meg. Zsoldos a közeljövő tervei között a kiválasztás fontosságát jelölte meg az óvodai sportolástól kezdve az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) bevonásáig, hogy az akadémiákra már felkészülten érkezzenek a sportolók. „Fontos az iskolai kapcsolatok kiépítése, gondolok itt a KSI és a Testnevelési Egyetem együttműködési megállapodására, nem véletlen, hogy az egyesület elnökségében a felsőfokú intézményt a korábbi jégkorongkapus, Géczi Gábor egyetemi docens képviseli.” A KSI SE a kiemelt felnőttegyesületeknek járó központi juttatás felét, mintegy 340 millió forintot kap az államtól, ehhez jön a taóból, a szponzoroktól és a tagdíjakból befolyó összeg – ez utóbbi cirka 110 millió forint –, mintegy egymilliárd forintot biztosítva a költségvetésre. Arra a felvetésre, hogy elődei közül kinek a tevékenységét értékeli a legtöbbre, Zsoldos Péter így válaszolt: „Tizennégy éve otthonom a KSI, korábban játékosként, majd 12 évig edzőként tevékenykedtem. Nagyon sokat köszönhetek néhai Szivós Istvánnak. Valamennyi elődöm munkáját értékesnek tartom, ám mivel 12 évet dolgoztam Hazsik Endre mellett, talán érthető, ő áll hozzám a legközelebb.”

A sportvezető készül a 2023-ban esedékes 60 éves jubileumra is. „Megtisztelő lenne, ha ehhez kapnánk állami támogatást, mert a működési költségünk terhére ezt nehéz lenne megoldani. Egyfelől tervezzük, hogy meghívjuk a régi »nagyokat«, másrészt a megújulás jegyében arculatváltásban is gondolkodunk.” Zsoldos hozzátette, továbbra is cél, hogy fiatalos stábbal egy lendületes KSI-t formáljanak, figyelembe véve, hogy az elsődleges szempont a minőségi utánpótlás-nevelő munka, nem elfeledkezve a család, iskola, egyesület jól működő hármas egységéről.

LETÉVEDT A LIGET SE-BE

Elkövetett azonban stikliket is. „Egy reggeli tréning után mi, bunyósok nem mentünk be a suliba, inkább a Városligetben kötöttünk ki fogócskázni. Gondoltuk, nem lesz gond, mert a délutáni edzésen már ott voltunk. Szakos gyanútlanul kérdezte, mi volt a suliban, mi fapofával válaszoltunk, hogy semmi különös. Erre ránk dörrent, hogy nem történt semmi különös, mert bent sem voltunk. A tanárok leadták a drótot, hogy a bokszolók nem vettek részt a tanításon. Na erre Szakos József elkezdte, hogy Liget SE így meg úgy, a faliújságra is felkerült, hogy a Liget SE tagjai, Erdei, satöbbi. Mondjuk, ezt már akkor se vettük a szívünkre.” Hogy mennyire nőtt a szívéhez a sportiskola? A Jégszínházban egy vitrinben sokáig ott lógott a KSI-s törülközője, amely Madár kabalája volt, „nagyon sokáig ott volt velem a meccseken, az edzőnek ezt kellett volna bedobnia, ha gáz van”. Szerencsére erre nem került sor.

ERŐS KÖZÖSSÉGI SZELLEM

Az 1956-os születésű, 29-szeres válogatott labdarúgó, Esterházy Márton is a KSI-ben kezdett el – tornászni. Az általános iskolában a testnevelő tanára kiszúrta, hogy ügyes és viszonylag hajlékony, ezért került a KSI tornászai közé, Leopold József volt az edzője. Aztán kiderült, hogy hajlékonysága tényleg viszonylagos: míg a többiek simán lementek spárgába, addig Marci mellettük „púposkodott”.

Három év után aztán mindenki, de leginkább Esterházy belátta, hogy neki a torna „értelmetlen időtöltés”, ezért átigazolt a futballistákhoz. „Gyorsan ki kell ábrándítanom mindenkit, hogy a labda rúgásában viszont azonnal kitűnt az elhivatottságom – mondta erről az időszakról a Bp. Honvéddal háromszoros bajnok, MNK-győztes, Görögországban az AEK Athénban és a Panathinaikoszban légióskodó csatár. – Családi körben sem én voltam a legügyesebb, hanem Péter bátyám, a későbbi író. (...) Különben is, akkoriban mindenki, mindenütt focizott... Grundon, utcán, strandon, később aztán Péterrel már igazi focipályán is. Addig azonban még tartott a KSI.”

A korábbi kiváló labdarúgó nem tagadta: „A KSI-ben volt valami különleges »közösségi szellem«, ami mindenkit beszippantott.”   Persze mindenki kergetett álmokat a válogatottságról, de Esterházy ironikusan elismerte, nem akadt olyan szakember, aki meglátta volna benne a későbbi válogatott játékost... Játéklehetőséget is alig kapott, ezért 16 évesen odament az edzőjéhez, Bacsó Istvánhoz, s közölte, köszöni, neki elege lett. „Hét év az életemből. Ami azonban, úgy vélem, nem múlt el nyomtalanul. Szerintem benne van abban, ahová aztán később eljutottam.” Az ő esete arra példa, hogy nem mindig könnyű meglátni valakiben a kibontakozás lehetőségét. Két dolog is történhetett volna: az edzők, mondván, tehetségtelen, elzavarják, illetve ő hamarabb abbahagyja. Amikor otthagyta a sportiskolát, 16 éves volt, egy évig egyáltalán nem játszott (!), Péter bátyja ösztönzésére került a Blasz II-ben szereplő Csillaghegy együttesébe. Majd innen ívelt felfelé a pályafutása, elvitte a III. Kerületi TTVE, a Budafok, az FTC. A zöld-fehéreknél nem tudott gyökeret ereszteni, karrierje megtorpanni látszott, az NB II-es Vasas Izzóhoz került, de egy idény után leigazolta a Bp. Honvéd, a többit pedig már tudjuk. „Az alapok és valahol a szükséges motiváció is: a KSI!” – tette hozzá mintegy zárszóként, mit is jelentett a sportiskola még egy olyan valaki életében is, akinek útja nem vezetett nyílegyenesen a csúcsra.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 13-i lapszámában jelent meg.)