Az Év Sportolója Gála: Javier Sotomayor a díszvendégek sorát gyarapítja – még 8 nap

Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála idei díszvendégét egybehangzóan a mai napig a valaha volt legjobb magasugrónak tartják, aki már sportolóként is többször járt hazánkban, és szeret ide visszatérni.

A férfi magasugrás a mai napig az atlétika legnépszerűbb versenyszámai közé tartozik, nemcsak a mozgás szépsége miatt, hanem azért is, mert mindig vannak olyan sztárjai, akik miatt érdemes követni a versenyeket. Míg ma elsősorban az olasz Gianmarco Tamberi vagy a katari Mutaz Essza Barsim összecsapásait élvezzük a legjobban, a kilencvenes évek legnagyobb csillaga a kubai Javier Sotomayor volt, aki több mint harminc éve tartja a versenyszám világrekordját szabadtéren és fedett pályán egyaránt.

Pedig a cukorgyári munkás fiából hazájában eleinte kosárlabdázót akartak faragni, a magassága miatt tanárai úgy gondolták, az lesz a neki való sportág, de 14 éves korában rájöttek, hogy a magasugráshoz nemcsak tökéletes alkata, de ösztönös tehetsége is van. Már ebben a korban átvitte a két métert, öt év múlva pedig, még mindig tinédzserként az ötödik helyen állt a világranglistán.

Rohamosan fejlődött, 1983-ban már 215 centi volt az egyéni csúcsa, 1984. május 19-én pedig egy havannai nemzetközi viadalon beállította a 233 centis junior-világcsúcsot. A kommunista blokk bojkottja miatt nem indulhatott a Los Angeles-i olimpián, viszont megosztva megnyerte a helyette rendezett moszkvai Barátság-versenyt. Egy év múlva megszerezte első érmét „igazi” világversenyen is, második lett a párizsi „nulladik”, azaz még csak félig hivatalos fedett pályás világbajnokságon.

Miközben minden évben javított a legjobbján, jött 1988. szeptember 8., amikor a spanyolországi Salamancában, négy nappal a szöuli olimpia előtt először döntötte meg a világcsúcsot, 243 centis ugrásával nyert, ami egy centivel nagyobb volt, mint a svéd Patrik Sjöberg előző évi rekordja.

Sotomayor később kétszer javított a saját világcsúcsán, előbb 1989. július 29-én, a San Juanban megrendezett közép-amerikai bajnokságon 244 centivel nyert, amit 1993. július 27-én, ugyancsak Salamancában 245-re növelt, ezt a mai napig senki sem tudta megdönteni. Pályafutása során 24 alkalommal ugrott 240 centit vagy nagyobbat, amire rajta kívül eddig senki sem volt képes. Magasugróként mindent megnyert, amit lehetett, volt olimpiai bajnok (1992) és kétszeres világbajnok (1993, 1997), valamint négyszer nyert fedett pályás világbajnokságot (1989, 1993, 1995, 1999).

Az első aranyát Budapesten szerezte 1989. március 4-én, amikor rögtön elsőre 243 centis fedett pályás világcsúcsot ugrott, amely ugyancsak a mai napig él. Sotomayor szeretett Magyarországra járni, négyszer (1994, 1995, 1997, 2001) vett részt a somoskői ugrógálán, és hazánkban búcsúzott el az aktív versenyzéstől. Karrierje utolsó éveiben egyre többet bajlódott egy Achilles-sérülés miatt, de 2000-ben, harmadik olimpiáján azért még odatette magát, és ezüstérmet hozott haza Sydney-ből.

Hogy mennyire volt kiemelkedő alakja a sportágnak és versenyszámnak, jól mutatja, hogy visszavonulásakor minden idők húsz legjobb ugrásából tizenhét az ő nevéhez fűződött. Több olimpiai éremmel is zárhatta volna a pályafutását, de a kubai bojkott miatt az 1988-as olimpiáról is lemaradt, 1996-ban pedig egy sérülés hátráltatta Atlantában.

„Annak idején egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen sokáig világcsúcstartó leszek – mondta Sotomayor, amikor tavaly augusztusban a budapesti atlétikai világbajnokságon járt. – Az elmúlt években Bondarenko, Tamberi és Barsim volt a legközelebb hozzá, hogy átadja a múltnak a világrekordomat, mindannyian nagyszerű versenyzők. Bevallom, nem biztos, hogy felhőtlenül tudnék örülni annak, ha valaki megdöntené, de egyszer meg kell dőlnie a világcsúcsomnak.”

Egy világcsúcskísérletnek 2018 júliusában a székesfehérvári Gyulai Memorial nézői is szemtanúi lehettek, amikor Barsim előbb átugrotta a 240 centit, majd felrakta a lécet 246-ra, ami új rekord lett volna. Elsőre majdnem át is vitte, de a léc végül leesett, a sportoló viszont kivívta mindenki elismerését, még a melegítő és éppen levezető atléták is kijöttek az edzőteremből, csak hogy lássák. Ami azt is jól mutatja, hogy Sotomayor harminc évvel ezelőtti eredménye még ma is megsüvegelendő, az övénél régebbi világcsúcs a férfi olimpiai atlétikai számokban csupán a diszkoszvetésé (1986), a kalapácsvetésé (1986) és a távolugrásé (1991).