Képes Sport
KOVÁCS ERIKA
KOVÁCS ERIKA
2021.03.03 10:44 Frissítve: 2021.03.03 18:21

A mester nyomdokain – Nemcsik Zsolt edzőként viszi tovább a Gerevich-örökséget

Nemcsik Zsolt neve hallatán sokunknak beugrik Aldo Montanóé is, hiszen ők ketten drámai küzdelmet vívtak az athéni olimpia karddöntőjében, amelyben az olasz vívó végül egyetlen tussal győzött. Minden és semmi, véli az ötkarikás arany és ezüst közötti különbségről a magyar vívósport korábbi klasszisa, de szerencsére – és a törökbálinti vívópalánták szerencséjére – a kétszeres világbajnok tudása nem megy semmibe, s tanítványai előtt mindenséggel felérő világot nyit ki a páston.

Nemcsik Zsolt a helyzet magaslatán: a jó edzőnek mindent szemmel kell tartania a törökbálinti Gerevich Aladár Vívó Egyesület edzésén is (Fotók: Árvai Károly)

– Mennyire volt egyértelmű, hogy marad a vívósportban a pályafutása befejezése után is?

– Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnám visszaadni a sportágnak, amit kaptam tőle – talán így, edzőként sikerülhet. Jól érzem magam a gyerekek között. Olyan közegben dolgozhatok, amelyben nyugalom van, amelyben érvényesülhetnek az elképzeléseim, s át tudom adni a fiataloknak, amit évek hosszú sora alatt megszereztem. Ha találkozik egymással az, hogy valaki szereti a munkáját, ráadásul még ért is hozzá valamennyire, akkor érdemes csinálni.

– Van hozzá elég türelme? Amikor iskolát ad, de mondjuk az önnel szemben álló nem érti a feladatot, vagy sokadjára sem csinálja meg jól, képes nyugodt és higgadt maradni?
– Van, amikor igen, s van, amikor nem. Alapvetően nem tartozom a türelmes emberek közé, de valahogy a páston képes vagyok tolerálni sok mindent. Képes vagyok századszor is elmondani, megmutatni, a versenyeken újra és újra ugyanazt a technikai elemet sulykolni a tanítványaimba.

 NÉVJEGY: NEMCSIK ZSOLT
Született: 1977. augusztus 15., Budapest
Sportága: vívás, kardvívás
Klubja: Vasas SC
Edzője: Gerevich György
Kiemelkedő eredményei: olimpiai 2. (egyéni, 2004),  2x világbajnok (csapat, 1998, 2007), 3x vb-2. (egyéni, 2006; csapat, 2001, 2003), 2x Eb-2. (egyéni, 2005; csapat, 2006), 3x Eb-3. (egyéni 2001, 2002; csapat 2001)

– Egyébként önmagával szemben türelmes volt a pályafutása során? Haragudott magára, ha nem sikerült valami – ahogy ön mondja, századszor sem?

– Gerevich György zseniális edző volt, a kérdésre ez a válasz, hiszen Gyuri bácsi kiváló módszert választott a tanításomhoz.

– Gondolom, olyat, amilyet most Nemcsik Zsolt választ a fiataloknak.
– Igen, hasonlít egymáshoz a kettő.

SZERETTÉK, TISZTELTÉK A LEGENDÁS EDZŐJÜKET

– Milyen módszer ez?
– Fiatalként nem észleltem annyira, ráadásul a másik oldalon álltam, de most, érettebb fejjel már összeállnak a képkockák. Gyuri bácsi mindig olyan módszert választott, amelyben hagyta kibontakozni az egyéni képességeket. Nem fókuszált kizárólag a technikára – ennek persze volt és van hátulütője is, esetemben az, hogy én egyáltalán nem voltam szépen vívó ember, nem volt esztétikus a mozgásom, viszont tuserős voltam, szinte minden szituációban én kerekedtem az ellenfelem fölé, és nagyon energiatakarékosan tettem. S ez a hosszú versenyen nagyon jól kamatozott.

– Nincs vívó, aki ne beszélne szépen Gerevich Györgyről. Ekkora áldás, hogy ő volt a mestere?
– Az egész magyar vívás nagy szerencséje, hogy dolgozott benne egy Gerevich György nevű edző. A mai napig a tanítványai viszik a vállukon a magyar kardvívást.

– Mit tudott? Miért volt kiváló edző?
– Bárcsak megkérdezhetnénk tőle… Gyuri bácsi jó ember és jó pedagógus volt. Apánkként szerettük és tiszteltük, és ő ezt nagyszerű emberi tulajdonságaival érte el. Szerettünk edzésre járni, jó volt Gyuri bácsival dolgozni. Hihetetlenül nagy tudású edző volt, s olyan szeme volt! Rendkívül hamar észrevette a tehetségeket. És azt is, mit lehet a fiatalban fejleszteni. Emellett határtalanul nagy munkabírású ember volt. Ez hozta magával azt, hogy bár én edzeni kevésbé, versenyezni annál inkább szerettem, felfogtam, hogy az edzésmunkát el kell végezni – nagyon sokat vívatott engem. Tette azért, hogy én magam jöjjek rá arra, hogyan tudom az adottságaimat a leginkább kihasználni a páston. Széles készletet adott a kezembe, de rám bízta, hogyan élek vele, mit hasznosítok belőle.

– Mit mondott önnek a mester az athéni döntő után?
– Fájó pont, hogy nem lehetett ott velem az athéni olimpián. Amikor kiderült, hogy nem utazhat, elmondta, mit csináljak a páston. Aztán elment a tihanyi nyaralójába, végignézte a versenyt, és telefonon beszéltünk. Gratulált, de hangzatos mondatokra nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy megerősített az érzésemben: azt mondta, ha valaki ilyen asszóban, az olimpiai döntőben egyetlen tussal kikap, éppen akkora sportemberi teljesítmény, mint a győztesé. Valóban. Az athéni ezüst pályafutásom legjobb eredménye. Korábban elmondtam már, mi a különbség az olimpiai arany és ezüst között – minden és semmi.

– Bár edzőként azért dolgozik, hogy a sportág továbbra is sikeres legyen, mégis adódik a kérdés: a kardvívásra születni kell, vagy lehet jó kardozót nevelni?

– Jó kérdés. Sokat számít, ki mekkora szalámit kapott a boltban: szeleteled, szeleteled, aztán egyszer a végére érsz. Igen, van, aki erre a sportágra született. És van, aki közepes képességgel egy zseniális edző mellett fantasztikus sportolóvá érik.

– Ebben a sportágban meghatározó szerepe van annak a bizonyos napnak. Ezt már „a” nap reggelén érzi az ember?

– Nem feltétlenül, bár az igazán profik talán már a technikáját is tudják, hogyan kell „bekerülni” ebbe az állapotba. De ez olyan kegyelmi állapot, amelyben nem is kell gondolkozni, jön minden magától – az alap persze a sok gyakorlás, a munka, enélkül nincs mit előhúzni a kalapból.

 VALÓRA VÁLT ÁLOM
Györffy Katalin vívott, tőrözőként szippantotta magába a vívóvilág. Anyaként is szurkolhatott a pást mellett, hiszen fia, Balla Nándor kardozóként küzdött a páston. Amikor pedig visszavonult, az édesanya elgondolkozott, hogyan is maradjanak a gyönyörű sportágban.
A válasz nagyon egyszerűen így hangzik: hozz létre egy vívóegyesületet!
És Györffy Katalin tíz évvel ezelőtt megvalósította az álmát, ma pedig már ott tart, hogy a törökbálinti Gerevich Aladár Vívó Egyesület a Magyar Vívószövetség 2020-as hivatalos pontversenyében a 122 regisztrált klub között a 14. helyen végzett – úgy, hogy versenyszerűen egyetlen fegyvernemmel, a karddal foglalkozik, és legidősebb versenyzője 16 esztendős.
Egyébként 2015-ben volt felnőtt vívója is az egyesületnek, úgy hívták: Nemcsik Zsolt.
„Megkérdeztem Zsoltot, indulna-e az országos bajnokságon törökbálinti színekben. Azt válaszolta, ha kimegyek érte a repülőtérre, amikor hazaér Olaszországból, és meglesz az igazolása, akkor szívesen” – idézte fel a történteket Györffy Katalin, a klub elnöke.
Kell-e mondani, hogy így lett? Kell-e leírni, hogy Nemcsik Zsolt pástra lépett a 2015-ös magyar bajnokságon? Amit viszont biztosan rögzíteni kell, hogy Nemcsik Zsolt ezüstérmet szerzett azon az ob-n – 38 évesen is megmutatta, mire képes karddal a kezében.


GYŐZNI AKARTAK: MONTANÓNAK SIKERÜLT

– Ebből a szempontból önnek melyik volt „a” verseny?

– Most mondjam, hogy több ilyen volt?

– Akár.
– Az egyikre nagyon emlékszem. Kétezret írtunk, és lázas beteg voltam. Egy hétig otthon feküdtem, pénteken iskoláztam Gyuri bácsival, szombaton pedig elmentem a Hungária-kupára – csetlettem-botlottam a páston, de valahogy továbbjutottam. És vasárnapra elmúlt a betegség. Vagy jött az a bizonyos állapot...? Összeállt minden a hatvannégyes táblán, klasszisokat vertem meg egymás után: Mihai Covaliu, Sztanyiszlav Pozdnyakov, Szergej Sarikov, így jöttek sorban, én meg életem első világkupa-győzelmét szereztem meg. Hatalmas siker volt, nagy boldogság, noha akkor már világbajnok voltam.

Nemcsik Zsolt (jobbra) az athéni döntőben remekül vívott, bár jutalma „csak” ezüst lett Aldo Montano mögött (fotók: AFP)


– A román és a két orosz mellé illesszünk be egy olaszt is! Milyen a kapcsolata Aldo Montanóval, az athéni győztessel?
– Három évig edzettünk együtt. Ön szerint milyen?

– Sohasem haragudott egy-egy asszó után az ellenfelére?
– Csak akkor érez ilyesmit az ember, ha a másik sportszerűtlen. Egyébként nincs értelme: ő is ugyanazt akarja, mint én. Montano győzni akart Athénban, ahogyan én is – neki sikerült.

– Ha nem lennék eleve a kardvívás szerelmese, akkor sem kellene győzködnie, hogy gyönyörű ez a sportág – csillogó szemmel mesél róla.
– Tényleg az. Olyan sportág, amelyben tiszteletet, fegyelmezettséget tanul az ember. A rendszer, a koordináció a kognitív képességeket is fejleszti, ami a tanulásban is segít. Az ember gondolkodásmódja is fejlődik a páston, formálódik a stressztűrő képessége, mindez segíti az élet más területein is.

Megtalálta a helyét ebben a gyönyörű sportágban – a pályafutása után is


– Akkor még „szakmázzunk” kicsit! Volt kedvenc akciója? Van kifejezetten Nemcsik-féle támadás vagy védekezés?
– Kedvenc alaptaktikám volt, és ezt a rá fogékony gyerekekkel meg is próbálom elsajátíttatni. Nem én találtam ki, az orosz vívóktól lestem el, de Gyuri bácsi is erre tanított. Ez a kedvencem, mindjárt mondom is, csak nyomatékosítani szeretném: ez csak az alap, emellett nyilván mást is kell tudni, pontosabban jó minden mást is tudni. Ez a taktika a pástot három részre osztja – a középső harmadban meg kell szerezni a támadás jogát, a támadórészben az akciót be kell fejezni, lehetőleg tussal, a védekezőharmad pedig az a rész, ahová nem megyünk.

– Tényleg jó taktika, csak ugye az emberrel szemben ott a másik vívó…

– Ezért mondom, hogy önmagában ez nem elég, meg kell tanulni a védekezést is, mert mi van, ha nem sikerül a támadás, vagy már korábban elrontottam az előkészítést. Ez egy stratégia, amely arra szolgál, hogy kihasználd azt, ami neked megy a legjobban. Ha valakinek ez a védekezés, akkor legyen neki ez az alap. Viszont a vívás alapvető szabálya úgy szól, hogy a támadó félnek van előnye – én azt mondom, előbb támadni kell jól megtanulni.

Nemcsik Zsolt a pástra vezényli a fiatalokat: jöhet a lábmunka, a tizenévesek egyszerre lépnek és vágnak


MEGTALÁLTA A HELYÉT SZERETETT SPORTÁGÁBAN

– Hogy a gyerek, később a fiatal sportoló arról álmodik, hogy olimpiai vagy éppen világbajnok legyen, természetes. Edzőként is álmodik ilyesmiről az ember?
– Persze. Csakhogy az edző és tanítvány közös munkájában rengeteg a bizonytalansági faktor, annyi minden jöhet közbe: sérülés, klubváltás, egyetemi tanulmány. És akkor vége az egésznek. De a nagy számok törvénye alapján, ha valaki jól végzi a munkáját, előbb-utóbb besétál a vívóterembe egy Szilágyi Áron. Mondjuk, az ő tehetségének már a fele is elég lenne a sikerhez… De ehhez tényleg szerencse kell. Az edző is állít fel maga elé célt, én is, de nem élek benne mindennap. Nincs kiírva otthon a tükörre a nagy álom. Apró legokockákat rakosgatok a nagy építménybe, miközben folyamatosan bennem él Gerevich Gyuri bácsi mondása: a munka mindig meghozza a gyümölcsét. Hányszor mondta ezt Gyuri bácsi! Higgyél abban, hogy ha szorgalmasan dolgozol, meglesz az eredménye – milliószor hallottam tőle a teremben. Igen, ez közhely, de működik: dolgozni kell. Edzőként sem ülhetek le a székre, s nem mondhatom a gyerekeknek, hogy vívjatok! Igenis le kell adni az iskolát, és persze nem mindegy, hogy milyet. Meg kell szervezni az edzéseket, ki kell találni a feladatokat. Olimpiai ezüstérmesként is ugyanolyan edző vagyok, mint a kollégáim. A gyerekek persze tudják, ki áll velük szemben a páston, de az eredményeim miatt nem borulnak le elém a páston naponta. Egy edző vagyok, aki végzi a dolgát. Egy edző, aki megtalálta a helyét ebben a gyönyörű sportágban – a pályafutása után is.

 „FEHÉRBE ÖLTÖZTÜNK”
„Sziasztok! És sziasztok.”
Nagyüzem a törökbálinti vívóklubban – természetesen a járványügyi előírások betartásával: lázmérés a belépésnél, fertőtlenítő az asztalokon, és persze maszkot visel mindenki.
A dupla köszönés is a járványnak „köszönhető”, hiszen a kisebbek éppen végeztek az edzéssel, és az egyik ajtón távoznak, a másikon pedig lépnek be a nagyobbak.
„Jó napot, Zsolt bácsi!”
Nemcsik Zsolt, a kétszeres világbajnok kardvívó, Athén ezüstérmese mosolyogva fogadja a fiatalokat – az edzés még el sem kezdődött, de már csillognak a szemek. A tanítványoké éppúgy, mint a mesteré. (Zárójeles megjegyzés: és az újságíróé is – harminc fiatal fehér ruhában, karddal a kezében: elképesztően gyönyörű látvány!)
A törökbálinti Gerevich Aladár Vívó Egyesület több edzőt foglalkoztat (és még többet fog a jövőben, hiszen a vívók száma szerencsére folyamatosan nő), az előtérben éppen Gulácsi Ferenc segíti a fiatal trénereket, a teremben Balla Nándor iskolázáshoz készül – a látogatásunkra tekintettel ezen a napon Nemcsik Zsolt viszi a főszerepet.
A kötelező nyújtófeladatok elvégzése után a pástra vezényli a fiatalokat: jöhet a lábmunka!
Míg a kis vívók felsorakoznak egymás mellett, míg mindenki megtalálja a helyét, van idő a kérdezz-felelekre.
„Persze, lehet látni, kiben mocorog valami, kiből lehet jó vívó, és én figyelek is, igyekszem megfelelni egykori mesteremnek, de olyan szemem, mint Gerevich Gyuri bácsinak volt, talán sohasem lesz” – alig néhány perc telik el az edzésből, s máris itt van velünk a legendás edző szelleme, aki a pekingi olimpia előtt néhány nappal hunyt el, s akinek a halála a Vasas SC akkori vívóit igencsak megroppantotta...
„Szekonddal indítunk!” – zökkenünk vissza a jelenbe, s csak ámulunk az összhangon: a fiatalok szépen végzik a feladatokat. Kis fennforgás akkor adódik, amikor Nemcsik Zsolt kvintet kér tőlük. Támad némi összevisszaság, de Zsolt hamar rendet teremt. „Nem ablaktörlés van, hanem kvint. Így”  – mutatja a helyes mozdulatot.
Csak akkor jöhet a következő feladat, amikor mindenki hibátlanul mozdul.
„Fejvágás!”
Tényleg csodaszép látvány: a tizenévesek egyszerre lépnek és vágnak – elégedett is a mesterük, úgyhogy gyorsan következhet az újabb próbatétel.
„Fejcsel, kitöréssel oldalt vág!”
Újabb és újabb cselek, kitörések, vágások. Kitartóan, precízen, hosszan. Hiába fáradnak a karok, a lábak, a lelkesedés nem csökken. Aztán az edző a képzeletbeli sípjába fúj, és véget vet a lábmunkának, jöhet az edzés második etapja.
„Fehérbe öltözünk, párokba állunk – konvenció!”
A gyerekek két, pontosabban négy sorban a páston, ketten-ketten egymással szemben, s mert a konvenció a kardvívás fő sajátossága, alapvetése, egyikük támad – fejre, hasra, oldalra. Meghatározott mozdulatsorok követik egymást, Nemcsik Zsolt pedig párról párra halad, hogy ha kell, javítsa a mozdulatot. Aztán egyszer csak odaér egy egyedül ácsorgó fiúhoz.
– Hát, te?
– Páratlanul vagyunk.
– Nem baj, támadj – pár nélkül! Nyugi, tuti nem fogja kivédeni az ellenfél.
– De eltalálni sem fogom...
Zsolt szeme huncutul villan, a kis srácét már nem látjuk, mert felhúzza a fejére a sisakot, és szorgalmasan gyakorol – pár nélkül is megy ez!
Néhány perc múlva hatalmas sürgölődés támad a teremben: a fiatalok a szertárba futnak, hozzák a találatjelző gépeket, s a négy sorból kettő lesz.
„A jobb oldalon lévők a támadók, direkt támadás van! A védekező kihúzhatja őt, átveheti a támadást. Három lehetőség van, a végén számokat kérek, ki hányszor ért el találatot, amikor átvette a támadást. Hallottátok? Számokat mondjatok a feladat végén: három, kettő, egy – persze, lehet nulla is, csak annak annyira nem örülnék...”  – mosolyog a mester.
És figyel.
Ezúttal túl közel nem tud menni a tanítványokhoz, hiszen a kardvívás veszélyes, de azért résen van, és mindent kiszúr: „Néha csináld már meg az akciót...!”
Természetesen dicsér is: egy-egy jó támadás végén nem marad el a szép jelző sem.
Lassan egy órája gyakorolnak már a fiatalok, amikor következhet a szabad foglalkozás. Ez persze nem azt jelenti, hogy bárki bármit csinálhat, pusztán azt, szabadon vívhatnak egymással – ötös vagy éppen tizenötös asszókat, fiúk a lányokkal is, ki, akivel akar.
Kovács Zsanettre, a klub egyik tehetséges és igencsak eredményes kis kadétjára (elsőéves kadét – a szerk.) ezúttal hiába pályázik bárki is, őt ugyanis Nemcsik Zsolt „kikapja” a társai közül.
Iskolát ad neki.
„Szép volt, Zsolt!”  – ezt már az iskolázást figyelve jegyzi meg Györffy Katalin, az egyesület elnöke.
Merthogy Nemcsik Zsolt egyik mozdulata után repül a kard – mármint egy darabja: a pengetörés hozzátartozik az edzésekhez és a versenyekhez, más kérdés, hogy nem olcsó mulatság egy ilyen „fémdarab”...
„Versenyzőkoromban természetesen nem szerettem, ha megvágtak, de most tűröm. Nincs is más választásom” – jegyzi meg a kétszeres világbajnok két feladat között, de ez az egyetlen „kitekintése”, keményen koncentrál a munkára, arra, hogy Kovács Zsanett magas szintű iskolát kapjon. Hogy ez így történik, a fiatal lány fújtatása is mutatja – az iskolázás után szüksége van néhány percre, hogy készen álljon a társaival való vívásra.
Nemcsik Zsolt is szusszan egy keveset, majd újra lecsap egy fiatalra: legendás mestere, Gerevich György a munkában hitt, és a munkát el is várta a tanítványaitól – s ezen az úton halad Athén ezüstérmese is.
Nemcsik Zsolt is mutatja: az elsőéves kadét Kovács Zsanettre (jobbra) érdemes figyelni


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. február 27-i lapszámában jelent meg.)

2021.04.20 10:27:14

Egyéb egyéni SZABÓ GÁBOR

Jobb lett volna, ha ép marad Salvadoriék kerámia esernyőtartója.

2021.04.18 18:54:54

Egyéb egyéni V. SZ.

A hosszútáv- és ultrafutó szerezte meg az aranyérmet a Balatonalmádiban rendezett huszonnégy órás országos bajnokságon.

2021.04.17 08:02:33

Egyéb egyéni BERTA MIHÁLY

Az 1956-os olimpián lenyűgözte a magyar kéziszercsapat gyakorlata – azonnali ismétlést kért.

2021.04.16 23:44:58

Egyéb egyéni TÓTH ANITA

NS-VÉLEMÉNY. Megélte és túlélte a mélypontokat, s mostanra megtanulta kezelni az esélyességet.

2021.04.15 10:04:51

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

Azt tudjuk, mozogni egészséges a testnek, arról azonban kevesebb szó esik, hogy milyen jót tesz a léleknek is egy kiadós edzés. (x)