A Jó, a Rossz és egy varázslatos bal kéz

Sokféleképpen láthatjuk a georgia-i napsütésben zajló golfdrámát – kétféle szereposztás kínálkozik mindjárt a legegyszerűbb sémára, a Jó és a Rossz csatájára is.

Egyfelől felfoghatjuk úgy, hogy az életét rendbe tenni igyekvő, a versenyzéshez öt hónap után visszatérő Tiger Woods a Jó, akinek már csak e mesebeli győzelem hiányzik ahhoz, hogy kiengesztelje megcsalt hitvesét és milliós rajongótáborát. Értelemszerűen, aki ebben meg akarja őt akadályozni, az csakis a szívtelen Rossz lehet.

De adódik a keményvonalas változat is, amely szerint a kielégíthetetlen szexuális étvágyú Tigernek nem elég, hogy félrelépéseivel megalázta feleségét, becsapta két kicsiny gyermekét és rengeteg tisztelőjét – ő még vinné a millió dollár feletti augustai fődíjat is... Na de a Jók majd megállítják a Rosszat...!

Akár az esendő, akár a szabados Woods-felfogás áll közelebb a kedves olvasóhoz, egy biztos: így is, úgy is drámai végkifejlet elé nézünk, hiszen a világelső – bár a szombati 18 szakaszon csökkentek győzelmi esélyei – még mindkét karaktert sikerre viheti.

A napos, meleg időben, alig lengedező szélben zajló játékot Woods remekül kezdte, az első három szakaszon két birdie-t ütött – ekkor mindössze együtésnyire volt az első helytől. A következő négy szakaszon azonban három bogey, azaz három be nem kalkulált plusz ütés csúfította el a mérlegét; hogy Tiger nem volt éppen a helyzet és érzelmei ura, azt a televíziós mikrofonok által tisztán közvetített káromkodás jelezte...

További két rontást tartogatott még a pálya a világelsőnek, s hogy a menet közben ijesztőre növekvő hátránya végül hétről négypontosra csökkent, azt a zsinórban ütött három birdie-nek köszönhette. „Küzdelmes nap volt, de végül is boldog vagyok, hogy versenyben maradtam az első helyért" – értékelt Woods.

A versenyt vezető Lee Westwood megúszta egyetlen bogey-val; cserébe ütött öt birdie-t, és a 7-es szakaszon olyan elegánsan kecmergett ki a fák közül parral (4), mintha nem is ő ütötte volna be oda a labdát oly csapnivalóan... „Bár nem tudtam, pontosan mi történik előttem a pályán, éreztem, hogy valaki nagyon közelít a pontszámomhoz, és azt is sejtettem, hogy Mickelson az. Ezzel együtt azt hiszem, készen állok az utolsó napi kihívásra" – mondta Westwood.

S valóban, a szombat hőse Phil Mickelson volt, akinek úgy sikerült 67 ütéssel a nap legjobbját produkálnia, hogy három bogey terhelte a lőlapját. Hogy ez miként lehetséges? Nos, a balkezes amerikai a par 5-ös 13-as szakaszon és a par 4-es 14-esen egyaránt eagle-t ütött, a következőn birdie-t – vagyis ezt a három lyukat az elvárt 14 ütés helyett kilenccel teljesítette!

Az akkor megszerzett első helyet „Lefty" ugyan végül elveszítette, ám Augusta az egymást követő két eagle-jétől volt hangos: eddig mindössze két honfitársa, Dan Pohl (1982) és Dustin Johnson (2009) büszkélkedhetett hasonlóval a Mastersen. Mickelson mindkét szakaszon két ütésből érte el a gurítóterületet (green), a másodikon 127 méteres közelítő ütése egyből a lyukba esett!

Ami pedig a végső győzelmi esélyeket illeti: az utóbbi húsz esztendőben mindössze egyszer fordult elő, hogy nem a vasárnapi utolsó párban indulók valamelyike nyerte meg a viadalt. Azaz az idén Westwoodon és Mickelsonon a világ szeme.