Sikerre ítélve – Csisztu Zsuzsa jegyzete

„UBUNTU” – ez részben az új NOB-elnök Kirsty Coventry Afrikából importált filozófiája, amit gyakorta fordítanak úgy, hogy „mások iránti emberség”. A szó jelentése számos afrikai, így a zimbabwei shona nyelvben is – ott „hunhu” kifejezéssel – jelen van, és roppant fontos közösségi értékrendet hordoz. Nem kell megijedni, ha hirtelen járatlannak érezzük magunkat ebben a kultúrában, és a zimbabwei fővárosban, Hararéban született 41 éves Kirsty Coventry is kellően világpolgár ahhoz, hogy ne tegye kötelezővé az „ezer szó shona nyelven” című kisszótár napi alkalmazását a NOB új vezetőségében.

Szerintem egyáltalán nem a véletlen műve, hogy épp egy afrikai és épp egy kétgyermekes édesanya lett a szervezet tizedik elnöke. A mozgalom 131 esztendős történetében onnan rugaszkodtunk neki ennek a lehetetlen küldetésnek, hogy az újkori olimpiák atyjának tekintett francia Pierre de Coubertin az olimpiai versenyeken nemkívánatos személyeknek nyilvánította a nőket, mert szerinte nem esztétikus az izzadt női test látványa…

Szerencsére a párizsi női öttusaverseny befutója kapcsán már eszünkbe sem jutna ilyesmi, ha Gulyás Michelle heroikus győzelmére gondolunk. Ez legalább akkora jelentőségű utazás a coubertini idők óta, mint az első görög NOB-elnök, Dimitriosz Vikelasz irányításától számítva a fejekben bekövetkező világnézeti változás. Pláne, ha a hétfői lausanne-i, Thomas Bach és Kirsty Coventry közötti ünnepélyes átadás-átvételi ceremóniát vesszük alapul (érdemes megnézni a fotókat címlapsztorinkban).

Egy felfelé haladó pályán mozgó NOB-tól ugyanakkor én további pozitív elmozdulást várok, egyszerűen azért, amit személyesen tapasztaltam Coventrytől találkozásaink, a vele készített interjúim során.

Adva van a legkeményebben monotóniatűrést igénylő egyéni sportág (úszás) olimpiai bajnoka, tehát a hitelesség, a munkabírás rendben. Afrikából érkezve az Egyesült Államok egyetemi versenyrendszerében az alabamai Auburn „Tigriseit” három egyetemi bajnoki címig vezette, vagyis kontinenseken átívelő költözködés és önálló életkezdési képesség szintén pipa. A sportminiszteri székig jutott Zimbabwében, ahol – fehér nőként – hazája első olimpiai bajnokaként kibírta az olykor rázúduló politikai össztüzet, vagyis ütésállóságból is jeles. Nyugodt és kiegyensúlyozott magánéleti háttér, NOB-elnökválasztási kampány a másik mellett egy újszülött pici lánnyal az ölében; időmenedzselés, vagy ahogy ma mondanánk, „multitasking” ugyancsak rendben.

S amit én láttam: őszinte, tiszta tekintet, kertelés nélküli válaszok, praktikus, problémamegoldó látásmód, versenyzőközpontú, komplex és mások véleményét is meghallgató vezetési stílus. Ha ez így marad, Kirsty Coventry sikerre lesz ítélve, és bizony az egyre jobban elüzletiesedő, sportpolitikával átitatott, a teljesítményt bármi áron hajszoló nemzetközi olimpiai mozgalom élén ezekre a képességeire mind-mind szüksége lesz.

És még mire? Egy kis ubuntura.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!