„Lényegében kitessékeltek” – Mitykó Veronika a klubváltásról

„Jobb és rosszabb pillanataink is voltak” – így jellemezte Bökfi János, a Békéscsaba vezetőedzője, hogy miként nézett ki a közös munka Mitykó Veronikával az elmúlt 11 évben.

A szakember kifejtette, meglehetősen sok konfliktus alakult ki kettejük között, különösen a decemberi, bahreini világbajnokságot megelőző időszakban: „Rengeteget dolgoztunk együtt, és azt hiszem, ilyen esetben a sportban természetes, ha szakmai viták alakulnak ki két ember között. Úgy vélem, amit kettőnk munkájából ki tudtunk hozni, azt kihoztuk, Veronika jó döntést hozott a váltással, Baranyai János biztosan remek ötletekkel látja el őt Tatán. Gyakorlatilag minden adva van ott, tényleg azt gondolom, hogy a megfelelő úton halad. Valóban viharos körülmények között váltunk el, ő jelezte a távozási szándékát, és én nem álltam az útjába. Biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva megszépülnek az emlékek, sok sikert kívánok neki, s azt, hogy megvalósuljanak az álmai” – fogalmazott Bökfi János.

Az elválás mikéntjére nem ugyanúgy emlékeznek. Mitykó Veronika a következőket mondta: „Lényegében kitessékeltek, jelezték, hogy nincs itt tovább maradásom. Bökfi János többször célzott arra, hogy egész nyugodtan igazoljak át. December huszonnyolcadikán közölte velem, hogy menjek el, átgondoltam, és arra jutottam, hogy így teszek. Két nappal később visszamentem, a versenyengedélyemet már kikészítette a pultra, annyit kérdeztem, mit vihetek el, mire azt felelte: a szorítómat. Az az ember vagyok, aki mindig igyekszik megbeszélni a problémákat, vele is sokszor próbáltam leülni, de rá kellett ébrednem, hogy nem egyfelé evezünk már.”

Mitykó Veronika kiemelte, szakmailag alapvetően örül a váltásnak, ugyanakkor fáj neki, hogy a családját, a barátait és a környezetét ott kellett hagynia: „Szorított az idő, minél hamarabb klubot kellett találnom. Olyat, amelyik alkalmas lehet arra, hogy felkészítsen az olimpiára. Hihetetlenül sok konfliktusunk volt, nem nevezném őket szakmainak, inkább személyesnek. Azt gondoltam, hogy a pályafutásomat ott csinálom végig, de lelkileg nem bírtam tovább.”

A cél tehát az, hogy Mitykó Veronika kijusson a 2028-as Los Angeles-i olimpiára, ehhez lökésben kellene a legtöbbet fejlődnie: „Nagyjából tíz kilóval kellene jobban teljesítenem. Tata nagyon szép, jó környék, mindenki kedves, és rengeteget segítenek. Szeretném mihamarabb lezárni a rosszat, nyugalomra lelni, s akkor tiszta fejjel, minden feltételt kihasználva haladhatok előre. Nem tagadom, dac is dolgozik bennem, ez is húz előre, meg akarom mutatni, mire is vagyok képes. Baranyai Jánossal előretekintünk, rengeteg célunk van, amelyeket igyekszünk megvalósítani. Az év legfontosabb versenye az áprilisi Európa-bajnokság lesz, amelyről éremmel szeretnék hazatérni, és néhány országos csúcsot is megdöntenék. A távlati célok között Los Angeles szerepel, ott szeretnék lenni a játékokon.”

A szakításhoz még annyit, hogy a BEOL honlapján a következő mondat kíséretében jelent meg a történet: Bökfi János, a Békéscsabai Súlyemelő és Szabadidő SE vezetője, edzője az egyik szakportálon szembesült a ténnyel, hogy tanítványa másik egyesületben folytatja.