Népsport: Csapó Géza triplázott, de beült volna a váltóba is

A kajak-kenu hagyományosan magyar sportágnak van elkönyvelve, az eredmények tekintetében mindenképpen. Nem véletlen, hogy az 1973-as tamperei világbajnokság előtt is ez volt a felütés. Noha egy ezüstérmet az 1938-as waxholmi vb-n is szereztünk, kajakosaink, kenusaink alatt az 1954-es maconi vb-n indult meg a hajó: sportolóink hat arany-, öt-öt ezüst- és bronzérmet szereztek. A tampereit megelőző vb-n, 1971-ben Belgrádban a mieink négy első, öt második és két harmadik helyet értek el.

A kajak-kenu hagyományosan magyar sportágnak van elkönyvelve, az eredmények tekintetében mindenképpen. Nem véletlen, hogy az 1973-as tamperei világbajnokság előtt is ez volt a felütés. Noha egy ezüstérmet az 1938-as waxholmi vb-n is szereztünk, kajakosaink, kenusaink alatt az 1954-es maconi vb-n indult meg a hajó: sportolóink hat arany-, öt-öt ezüst- és bronzérmet szereztek. A tampereit megelőző vb-n, 1971-ben Belgrádban a mieink négy első, öt második és két harmadik helyet értek el.

Finnországban 18 versenyszámban (hét az olimpiai programban is szerepelt) lehetett rajthoz állni, a Népsport merészen a következő címet adta beharangozó írásának: „Nyerhetünk hat aranyat?”Alcímében megállapítja „»Lehetetlen«, de volt már rá példa”. Maconnal némi párhuzamra adhatott okot, hogy annak idején fiatal csapatunk szinte az ismeretlenségből tört be a legjobbak közé, s Tampere előtt is elkezdődött az őrségváltás.

A sportágban a magyarok felkészülése olimpiacentrikus, márpedig az 1972-es müncheni olimpián versenyzőink egyetlen aranyérmet sem nyertek, s ez kudarcnak számított. Ha a Macon óta eltelt időszakot nézzük, az 1956-os melbourne-i játékokon az Urányi János, Fábián László kajakpáros, 1960-ban Rómában a kenus Parti János nyert. Négy évvel később, Tokióban nem értünk el első helyezést, 1968-ban Mexikóvárosban kettőt: kajak és kenu egyesben Hesz Mihály, illetve Tatai Tibor győzött. Ám Münchenből a nagy esélyes Wichmann Tamás kenu egyesben ezüstöt hozott haza, a 19 éves ifjú titán Csapó Géza kajakban bronzot.

Az olimpiai számokat tekintve a Népsport úgy kalkulált, hogy Wichmanntól ezúttal is győzelem várható (a már meglévő három vb-címéhez illően), Csapó pedig az év nagy versenyein megszorította a szovjet Alekszandr Saporenkót, párosban Deme József és Rátkai János kimondottan esélyes volt, akárcsak a négyes.

A hölgyeknél kajak egyesben és párosban is dobogóesélyes volt Tőzsér Ilona és Pfeffer Anna. A Népsport azt a következtetést vonta le, hogy a nem olimpiai számokat is beleértve, akár nyolcszor is az élen végezhetünk. Aztán a földre visszaérve feltette a kérdést: „Hol az a négy aranyérem?”Mármint a belgrádi termés... Íme a címvédők: K–1 4x500 m: Csapó, Giczy Csaba, Hesz, Szabó István; C–2 1000 m: Wichmann; C–2 1000 m: Wichmann, Petrikovics Gyula; K–2 500 m: Pfeffer, Hollósi Katalin.

A Képes Sport riportban számolt be a dunavarsányi felkészülés utolsó szakaszáról. Csapó Géza kirobbanó formája ellenére dohogott, mondván, ugyan 500 és 1000 méteren egyesben, továbbá Bakó Zoltánnal 10 000 méteren párosban rajthoz áll, de a váltóban nem ülhet hajóba. Ez azért fájt neki, mert élete első vb-elsőségét éppen a 4x500-as váltó tagjaként (Hesszel, Giczyvel, Szabóval) érte el Belgrádban. A riporter kérdésére, tudja-e, hol kezdődött a sportág nagy magyar sorozata, büszkén mondta ki a francia város, Macon nevét.

Július 28., szombat az olimpiai számok döntőinek napja volt Tamperében, valamennyi magyar egység bejutott a fináléba. A klasszikus kajak egyes 1000 méteren Csapó, Saporenko és a lengyel Grzegorz Sledziewski voltak az esélyesek, fél táv után kajakkirály Csapó mindenkit állva hagyott, simán verte meg a szovjet olimpiai bajnokot. Elárulta győzelmének titkát: „Mindig azt lestem, hogy mikor fog a haver, mármint Saporenko elrobbantani mellőlem. Nem robbantott!”Még az is belefért, hogy az előfutamban sokáig vezetett, aztán hagyta, hogy a szovjet megelőzze. Azt követően ravaszul ezt mondta: „Csak így versenyezhettem. Hadd gondolja, hogy elfáradtam a végére.”Sportolónk ezzel elhódította a kiváló szakemberről elnevezett Granek István-kupát is, amelyet minden évben a legnagyobb világverseny kajak egyes győztese kapott.

Wichmann Tamás viszont elmaradt Csapó teljesítményétől: az olimpiai aranyérmes Ivan Patzaichin simán megverte, sőt, szovjet ellenfele is beékelődött közéjük. Wichmann a tőle megszokott indoklást adta: „Nekem így kellett versenyeznem, ha meg akartam verni Ivant. És én Ivant akartam megverni. Az, hogy a második vagy a harmadik helyen végeztem, már mindegy, mert én nyerni akartam.”

A nőknél Tőzsér rossz rajtja meghatározta a sorsát, a szovjet Nyina Gopova nyert, a magyar a dobogóról is lecsúszott: „Többre számítottam. Magam sem tudom, miért rajtoltam ilyen rosszul.”

Férfi párosunk (Deme, Rátkai) esélyt sem adott az ellenfeleknek, Rátkai szerint „nagyon rossz lett volna, ha ez most nem jön be nekünk. 100 méternél már tudtam, hogy nyerni fogunk. Nyernünk kellett volna Belgrádban is. Nem jött be. Tavaly sem jött be. Most végre bejött!”Deme így látta. „Roppant furcsa érzés volt, 500 méter után már nem is tettünk rá, mégis láttuk, hogyan húzunk el tőlük.”Demével és Rátkaival, plusz Vargha Csongorral, Giczy Csabával a négyes sem adta aranynál alább 1000 méteren, Giczy meg is jegyezte: „Irgalmatlanul örülök! Kicsit ajándéknak is érzem ezt a győzelmet. Nagyon boldog vagyok, hogy tizenkilenc év után a négyest ismét magyar hajó nyerte és ebben a hajóban én is ülhettem.”Wichmann és Petrikovics címvédőként érkezett kenu párosban, s bronzérmesként távozott. Petrikovics nem kertelt: „Ez az átkozott szél sem rajtunk segített.”Tény, a duó tagjai a szél miatt még arra is gondoltak, ne térdeljenek-e fordított sorrendben, azaz Petrikovics „Apó” legyen a vezérevezős.

Női kajak kettesben a Pfeffer, Tőzsér duó is harmadik lett a szovjet és NDK-beli egység mögött, Tőzsér találóan fogalmazott „Nem is tudom, mit mondjak? A fiúk olyan jól szerepeltek – aminek mi is örülünk –, hogy ez a bronzérem már árnyékba kerül.”Pfeffer legalább annak örülhetett, hogy példaképe lett annak a mexikói kajakosnak, akit három évvel azelőtt a mexikóvárosi olimpián beosztottak mellé kísérőnek. Ilona Iguilar éppen Pfeffer hatására a játékok után vette komolyan a sportágat, s Tamperében felkereste.

A vasárnapi finálék is Csapó sikerével kezdődtek, a rövidebb távon (500) leiskolázta a mezőnyt, 10 000 méteren Bakó Zoltánnal is első lett. „Ez a Csapó kész aranybánya maguknak      – jegyezték meg a finnek. Csapó edzője, Kemecsei Imre a következőképpen motiválta tanítványát:      „Nem hiszed, milyen jól mutattál tegnap a dobogó közepén, érdemes lenne ismét megpróbálnod. Meg aztán megint te nyitod meg a sort, az első győzelem feldobná a többieket.”A trénernek igaza lett, ám a magyarok azon keseregtek, hogy a vb előtt betegséggel bajlódó Wichmann nem bírta a leghosszabb távot (10 000) végig, de azért a harmadik hely így is megvolt. Ugyanezen a távon viszont nem lehetett elvenni az elsőséget a Giczy, Kralován Géza, Vargha, Nagy Tibor kvartettől.

S hogy a kenusok se maradjanak aranyérem nélkül, arról Darvas Miklós gondoskodott: 500 méteren lehajrázta a szovjet Fedulovot, győzelme után a nyugatnémet Detlef Lewe megajándékozta egy üveg ginnel, mire Darvas megjegyezte, hazaviszi az asszonynak... Ám a többiek azon nyomban riposztoztak, mondván, ezt majd még megbeszélik... Talán mondani sem kell, az ital nem maradt Tamperében.

A szakma a mieink szerepléséről áradozott, a 7 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzérem mindenkit lenyűgözött, a Münchenben 1000 méteren Saporenko mögött második helyezett kajakos, a svéd Rolf Peterson megjegyezte: „Ideje volt, hogy abbahagyjam, mert most a vert mezőnyben végeztem volna. Örülök, hogy Csapó nem tavaly volt ilyen formában. Csak egy évvel München után ért be.”