A siker vetületei négykeréken

Lónyai Pál és Garamvölgyi Zoltán azzal a tervvel vágtak neki a szezonnak, hogy az idei összes versenyén célba érnek (egy kivételével megvalósította). Szerették volna, ha az autójuk megbízhatóbb, mint tavaly volt (sikerült), s szerettek volna előrébb lépni az összetettben (a nyolcadik helyet az abszolút ötödikre cserélték, sőt, volt olyan futam, amelyen a dobogón ünnepelhettek).

„Az autónk a Whistler Racingnek köszönhetően egész évben megbízható volt, ezen kívül a versenyzőtársaktól is sikerült ellesni néhány trükköt, ami azt eredményezte, hogy nagyobb tempót diktáltunk, mint tavaly, nagyobbat, mint valaha – mondta Lónyai Pál. – Feszegettük a határokat, ha nem volt elég motorerő, bátorsággal kompenzáltunk, s néha bizony túl rövidre sikerültek a féktávok, úgyhogy előfordultak borulások."

Hogy mit szólt mindehhez a navigátor? Nos, talán a kívülállók számára meglepő, de Garamvölgyit nem rázták meg különösebben a borulások.

„Nem volt baj, mindig kimozogtuk a bukásokat. Az esetek nagy részében tovább tudtunk menni. Mentünk akkor is, amikor a pontszerzésre már esélyünk sem volt, mert úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy szeretnénk minél több versenykilométert gyűjteni. Így azután amíg gurult az autó, mi mentünk. A fejlődésünket amúgy nem gyorsulásban mérném le, hanem abban, hogy mostanra tényleg tökéletesen összeszoktunk, hogy minden pillanatban tudjuk, mennyire fáradt a másik, mire van szüksége" – mondta Garamvölgyi.

No, igen, a tökéletes összhang sofőr és navigátor között a terepraliban fontosabb, mint bármely más sportágban, hiszen nemcsak végig kell találni a pályán, hanem gyorsan kell végigtalálni rajta.

„A terepraliban az a szép, hogy folyamatosan változnak a körülmények. Ha félóra különbséggel végigmész ugyanazon a pályán, egészen mást találsz. Elég ha megváltozik a hőmérséklet, vagy leesik az eső, vagy egyszerűen csak elmegy egymás után húsz darab kéttonnás versenygép és megváltoztatja a terepviszonyokat. Ezért van, hogy a viszonylag friss pilótáknak mint én, nagyon nehéz dolguk van a rutinosakkal szemben" – vette vissza a szót Lónyai, aki három évvel ezelőtt mutatkozott be ebben a sportágban, s nem tagadja, „függő" lett. Olyan élményekkel gazdagodott, amelyek nélkül már nehezen tudná elképzelni az életét. A következő célja az, hogy még jobban felkészítse a Nissanját, hogy még megbízhatóbb, még kezelhetőbb autóval várja az új szezont.

Amely során még magasabbra lehet tenni a lécet.