A hatalmas hóvihar sem akadályozta meg a győzelmét a Transylvanián

– Megvédte címét a Transylvania nyolcvan kilométeres távján. Mindent egybevetve nem meglepő a győzelme.
– Harmadszor vettem részt ezen az eseményen, az elsőn még nagyon régen, akkoriban kezdtem a terepfutást, így nem is sikerült valami jól – mondta a Csupasportnak Fazakas Bíborka, aki 12:37:59-es idővel győzött a hölgyek között a Transylvania nyolcvan kilométeres távján. A versenyt május 23-án az erdélyi Törcsváron rendezték, a Bucsecs-hegység 2000 méter körüli részein pedig még a nyár közeledtével is bőven volt hó. – Tavaly indultam másodszor, akkor pályacsúccsal győztem, és most is sikerült az első helyen végeznem. Habár szerettem volna jobb időt elérni, mint tavaly, sajnos az időjárási körülmények nem tették lehetővé. Így is csodával ér fel, hogy sikerült a győzelem.

– Nocsak, milyen időjárási körülmények voltak?
– Borzasztó időt fogtunk ki, hatalmas hóvihar, köd és szél nehezítette a dolgunkat a pálya első felében. Sokan lesodródtak az útról, volt, akit kórházba kellett szállítani. Szerencsére nekem nagyobb bajom nem lett, de én sem úsztam meg esés nélkül, a térdemet rendesen lenyúztam… Elképesztően veszélyes ilyen körülmények között futni. Nagy cirkusz is van miatta utólag, sokak szerint nem lett volna szabad ilyen időben megtartani a versenyt, de talán az is jó megoldás lett volna, ha nem viszik kétezer méter fölé a mezőnyt, azaz módosítanak a pályán. Utólag már mindegy… 

– Ilyen körülmények között milyennek értékeli a futását?
– A pálya első fele a havazás miatt jóval lassabban ment, mint tavaly, óvatosabban is haladtam, de ezt követően a sár ellenére felgyorsultam. A második fele már sokkal jobban alakult. Sok helyen bokáig érő sár volt, a hegytetőn meg hó – tavaly nem kellett ezzel megküzdeni.

Éppen ezért az első fele lassabban ment, majd a folytatásban gyorsítottam. Jól építettem fel a taktikámat, elégedett vagyok a teljesítményemmel, főleg annak tudatában, hogy az sem volt biztos, hogy részt veszek a versenyen…

– Miért? 
– Néhány hete egészségügyi problémával küzdök, a májam rakoncátlankodik, így bizonytalanná vált a Transylvania-indulás. A verseny előtti napokban vért vettek tőlem, szerencsére minden renden ment, de egy darabig még gyógyszert kell szednem. Lehet, hogy a nehezített körülmények mellett az elején túlságosan figyeltem magamat és az állapotomat, de ezt később sikerült levetkőznöm. 

– A hó, a szél vagy a sár jelentette a legnehezebb kihívást?
– A hóvihar. Két kesztyűt vettem fel, mégis lefagyott a kezem. Nagyon fújt a szél, könnyedén ki lehetett sodródni oldalra a pályáról. Sajnos sokan ki is dőltek. Borzasztó körülmények uralkodtak, kemény menet volt.

– Tekintsünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőben? 
– Június közepén részt veszek a Trail 100 Andorra by UTMB nyolcvan kilométeres távján. Erős mezőny lesz, a célom az, hogy a tavalyi időeredményemnél jobbat érjek el. A legjobbamat szeretném nyújtani, csak magamra koncentrálni – majd kiderül, hogy aznap ez mire lesz elég.