Gondolta volna, hogy első lesz?
Maráz Zsuzsannával dolgozom együtt, az ő iránymutatásával szépen haladok lépcsőfokról lépcsőfokra. Visszatérve a versenyre, meleg volt, a mezőny pedig nem volt nagy, így volt rá esély, hogy sikerül kiemelkedő eredményt elérnem. Az elsődleges célom az volt, hogy mindenféle probléma nélkül teljesítsem a távot, ez sikerült is. Az pedig, hogy az első ultrámon aranyérmet szereztem, csak hab a tortán.
Milyen volt a verseny?
Futás közben nem tudtam, hányadik helyen haladok, bevallom, nem is érdekelt. Engem zavar, ha tudom, hol vagyok a mezőnyben. A lényeg az volt, hogy tartsam az edzőm által előírt tempót és pulzust. Nyolc kört kellett teljesíteni, folyamatosan mértem fel a terepet, figyeltem, hogyan reagálok a frissítésre, rengeteget tanultam ebből a versenyből.
Említette, hogy ez volt az első ultrája: a táv okozott nehézséget?
Engem a táv motivál, nem a tempó, így az ötvenkét kilométert nem mondanám nehéznek. A pályában voltak kisebb-nagyobb emelkedők, ösvények és köves részek, figyelnem kellett nagyon, hova lépek. Egyszer elbotlottam egy faágban, de szerencsére csak négykézlábra estem, így közelről is megnéztem, milyen a talaj…
Ez negyvenkilenc kilométernél történt, nem akartam már elszúrni a végét. Tartottam a nagy melegtől, ugyanis az edzéseimet kora reggel végzem, ezen a versenyen pedig bőven harminc fok felett volt a hőmérséklet, de szerencsére ebből sem lett semmiféle probléma.
Milyen célokat tűzött még ki maga elé?
Most, hogy már belekóstoltam, elmondhatom, hogy nagyon tetszik az ultra, mindenképpen ezt szeretném folytatni és még jobb lenni benne. Ősszel a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál hatórás számában indulok, további célom pedig a kilométerek folyamatos növelése. Nyilván ez attól függ, miképp sikerülnek az edzések, és hogy fejlődöm. Ki kell emelnem a családom támogatását, nélkülük nem lehetne ezt csinálni, ezúton is köszönöm, hogy mindig támogatnak, és ott vannak mellettem.