Két balatoni SUP-ozás között beesett a Szavanna Trail rajtjára – meg is nyerte

Meglepte a győzelem?

Milyen volt a verseny?

Az első négy-öt kilométer lazára sikerült, »beszélgetős« tempóban kezdtem, ez a rész elment bemelegítésnek is, ugyanis arra most nem volt időm, mert éppen a rajtra estem be a helyszínre. A tervem az volt, hogy az utolsó három kilométerre olyan állapotban legyek, hogy még tudjak gyorsítani. Ez így is lett, a végén volt, hogy négy perc alatti kilométereket futottam – de azért ebben a kánikulában jó másfél óra futás után kemény volt az utolsó három kilométer.

A célba érkezéskor sajnáltam, hogy nem hosszabb a táv, szeretek harminc, negyven vagy akár ötven kilométereket is futni, és a Szavanna Trail befutónál is azt éreztem, hogy szívesen mennék még tovább. A célba érve, ahogy egymás után értek be az ismerősök és barátok, úgy lett egyre jobb a hangulat, ettünk-ittunk, beszélgettünk, remek közösségi élményt adott.

A nagy forróság volt a legnagyobb kihívás?

Ez a legtöbb futónak nagy nehézséget jelentett, de én szeretem ezt a fajta időjárást.
 

Van egy perifériás keringési rendellenességem, ami miatt huszonöt-harminc fok alatt fáznak a végtagjaim, így mondtam is Erdei András főszervezőnek – vagy ahogy mindenki ismeri, Andrew-nak–, hogy azért is szeretem a Szavanna Trailt, mert itt általában harminc feletti a hőmérséklet, így nem fázik kezem-lábam.

De most tényleg perzselő forróság volt, így valóban ez volt a legnagyobb kihívás, de legalább lehetett gyakorolni a frissítést ilyen extrém körülmények között.

Számos megméretésen részt vett már ebben az esztendőben, mégis melyeket emelné ki?

Két eseményt is megemlítenék, az egyik a Mátrabérc, a másik pedig az Ultra-Trail Hugary. Mindkettő ötvennégy kilométer, előbbi kétezer-nyolcszáz, utóbbi ezernyolcszáz méter szintemelkedéssel volt megfűszerezve. A Mátrabércre nem voltam megfelelően felkészülve, az utcai futás világából jöttem, így nehéz volt ekkora szintkülönbséget megfutni, hét és fél órába telt, míg beértem a célba. De ez nem hét és fél órányi szenvedés volt, hanem hét és fél órányi flow-élmény a természetben. Lelkileg feltöltődtem, fizikailag persze elfáradtam. Az UTH ötvennégy kilométeres távját viszont négy és fél óra alatt teljesítettem, tehát a két verseny közötti ezerméteres szintkülönbség három órát jelentett… Mindkettő nehéz volt, de szép emlék, de ahogy mindig, úgy most is feltöltött, hogy a természetben lehetek, mozoghatok. Továbbá fontos a mentális része is, fejben igencsak fel lehet töltődni egy-egy hosszú terepfutás alkalmával.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a következő időszakra?

A fő célom az, hogy félmaratonin megjavítsam az egyéni csúcsomat, ez vagy a Wizz Air Félmaratonon jöhet össze, vagy az ősz folyamán egy másik félmaratonin. A tíz kilométeres egyéni csúcsomat is meg szeretném dönteni, ez érzésem szerint idehaza a szeptemberi NATO-futáson lenne lehetséges, ugyanis ott van egy relatív gyors tíz kilométeres pálya. Az utcai versenyek után – és azok mellett is – ősszel és télen is szeretnék terepen futni, a tíz kilométertől egészen ötven kilométerig mindenre kapható vagyok.
 

SZAVANNA TRAIL, 23 KILOMÉTER, FÉRFIAK

1. Thuróczy Bertalan 1:53:17
2. Kiss Dániel 1:55:22
3. Deák Krisztián 1:56:53