Felért a Magaspartra, körbenézett, ez adott neki erőt az utolsó nyolc kilométerre

Tavaly után idén is teljesítette a százkilencvenhat kilométeres BSZM-et: ezúttal milyen volt?

Említette, hogy sikerült megjavítania előző évi idejét. Ez kimondott cél volt?

Mindenképpen szerettem volna legalább megközelíteni a tavalyi időmet, nagyon örülök, hogy meg is tudtam javítani. Mindennap úgy álltam oda a rajthoz, hogy megnéztem a tavalyi eredményemet az adott etapon, s igyekeztem úgy taktikázni tempó és a frissítés szempontjából, hogy gyorsabb legyek az egy évvel ezelőttihez képest.

Az első szakasz a Siófok és Fonyód közötti 48.45 kilométer, a második Fonyód és Szigliget között 53.2 kilométer, a harmadik Badacsony és Balatonfüred között 43.6 kilométer, a negyedik pedig Balatonfüred és Siófok között 51.2 kilométer volt. Milyenek voltak az etapok?

Rögtön az első szakaszt motiváltan kezdtem el, felvettem egy számomra jóleső, öt perc körüli tempót, amiből finoman igyekeztem gyorsítani. A táv felénél utolértem a csapatban versenyző BAC-os csapattársamat, Baranyai Mátét, majd Nemes Lászlóval is haladtam egy kicsit, de ő gyorsan elhúzott.

Nagyon megtisztelő volt Bogár Jánossal együtt futni, rendkívül tisztelem, hatalmas példakép, nagy erőt adtak a kedves szavai, ezúton is köszönöm szépen neki.

Az első etapot Csomai-Kürtössy Rolanddal fejeztem be, a második nap rendezték a leghosszabb szakaszt, igyekeztem tartalékolni, tudtam, hogy a végén szükségem lesz majd az erőre, ugyanis fel kell futni a szigligeti vár alá. Igyekeztem tartani a tempómat, nem akartam elfutni magam. A frissítés ismét jól működött, fáradtam, de nagy segítséget jelentett, hogy valaki mögé mindig be tudtam állni. Szeretem ezt az etapot, a déli partról átértünk az északira, egyértelműen küzdelmesebb nap volt az elsőnél, ám minden akadályt és nehézséget leküzdöttem. A harmadik napon futottuk a legrövidebb távot, s azt mondták a rutinos rókák, hogy ezt minél gyorsabban érdemes lefutni, hogy a lehető leghamarabb el lehessen kezdeni regenerálódni és pihenni. Ez volt tehát a célom, s ötperces átlagtempóban le is tudtam.

Mi volt ezúttal a legnehezebb kihívás?

Fejben kezelni a távot. Monoton sportág ez, de mind mentálisan, mind fizikailag egyre jobban bírom az ultrát. A szakaszok közötti regeneráció remekül ment, fiatal vagyok, ez megkönnyítette a helyzetet. Egyébként olyan hű, de nagy holtpontom nem volt, nem zuhantam meg egyszer sem. Nagy motivációt adott ez a verseny a folytatásra és az áprilisi nagy körre.

Ahogy tavaly, úgy idén is ön érdemelte ki a legfiatalabb teljesítőnek járó Kiss Péter-emlékdíjat. Mit jelent ez önnek?

Csodálatos érzés, hogy idén is én vehettem át ezt a díjat. Amikor a negyedik nap beértem a célba, már akkor elképesztő érzelmek fogtak el, hát még amikor az eredményhirdetésen átadták a díjat... Nagyon jó és felemelő érzés, amikor elismerik a munkám.

Ez is azt bizonyítja, hogy akarattal, kitartással és szorgalommal bármit el lehet érni, csak becsülettel és keményen kell dolgozni.

A jövőt tekintve is nagy motiváció ez, ezek a visszajelzések csak megerősítenek abban, hogy jó úton járok és van keresnivalóm ebben a sportágban.

Már említette, hogy az idei fő célja az áprilisi egyéni Ultrabalaton. Hogyan várja?

Izgatott vagyok, hogy milyen fizikai és mentális akadályokat kell majd leküzdenem. Kemény lesz, de bízom benne, hogy huszonhat óra alatt be tudok érni a célba. Nincs még tapasztalatom ilyen hosszú távon, nem tudom, mit várhatok, a lényeg, hogy épen és egészségesen beérjek a célba.