A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk

Elsőként az amerikai újságíró, a csúcsot maga is megmászó Jon Krakauer vállalkozott az 1996-ban történtek pontos leírására egy évvel később megjelent Ég és jég című könyvében. A történet lényege, hogy a kereskedelmi expedíciózás hajnalán két cég, az Adventure Consultants és a Mountain Madness vezetett magashegyi túrákat az Everest legmagasabb pontjára, a csúcstámadás abban az évben a felelőtlen rivalizálás, a nyilvánvaló emberi mulasztások sora és a kitörő vihar miatt tragédiába torkollt, a két társaságból összesen nyolc ember vesztette életét a hegyen, többek között a két hegyi vezető, Rob Hall és Scott Fischer.

A tragédia oka leginkább abban keresendő, hogy mindkét vállalkozásnak kiemelten fontos volt a csúcs elérése, ezért vezetői olyan döntéseket hoztak, amelyeket normális körülmények között biztosan elvetettek volna. Egy időben indították el a csúcstámadást, harminchárman kapaszkodtak felfelé, emiatt a Hillary-lépcsőnél, 8760 méter magasan torlódás alakult ki, órákig kellett várni, amíg a vezetők rögzítik a fix köteleket. A közelgő vihar jeleire pedig nemhogy visszafordultak volna, hanem folytatták útjukat, így az az ereszkedésnél csapott le rájuk.

A 16 halálos áldozatot követelő 2014-es, valamint a 22 mászó életébe kerülő 2015-ös, lavina okozta tragédiáig az 1996-os volt az Everest legsötétebb éve. Krakauer könyvére válaszul a hegyivezető Anatolij Bukrejev megírta a Hegyi őrület című könyvét, saját szerepüket mindketten másképp látják, de mivel Bukrejev vérbeli hegymászó volt, meglátásai valószínűleg közelebb állnak a valósághoz.

Az izlandi színész-producer, Baltasar Kormákur rendezésében 2015-ben film készült az történtekről Everest címmel, amely hitelesen ábrázolja az eseményeket és magát a hegymászást, egyúttal csodálatos, látványos képekkel teszi érthetőbbé a tragédiát.

(Jon Krakauer: Ég és jég, Park könyvkiadó, 2000)

A cikk megjelent a Nemzeti Sport 2024. március 2-i Képes Sport mellékletében