Győzött a hatórás országos bajnokságon, de nem elégedett magával

Szépen zárta az évet, győzött a hangonyi hatórás országos bajnokságon…

Nem ez volt a célom, különösebben nem vagyok elégedett az eredményemmel – mondta a Csupasportnak Terenyi Edit, aki 64.5 kilométert megtéve győzött a hatórás országos bajnokságon Hangonyban. – Hetven kilométert szerettem volna megtenni, a tavaszi hatórásom sokkal jobb volt. Edzőmmel, Lubics Szilviával belőttük a pulzuszónát, amely most ennyit engedett.

Nem szokványos módon egyedüli nőként volt tagja a női mezőnynek, hozzáteszem, a férfiaknál sem voltak sokan, csupán hárman. Milyen volt egyedüli hölgyként „versenyezni”?

Furcsa volt. Ha előre tudom, hogy egyedül leszek, lehet, hogy nem nevezek át az ob-ra. Az viszont motivált, hogy országos bajnokságról volt szó, futottam, és tettem a dolgom becsülettel. Nem sok versenyen vettem részt eddig, így nincs nagy összehasonlítási alapom, viszont elmondhatom, hogy kellemes, családias hangulatú rendezvény volt, nagyon segítőkész volt mindenki. A pálya jó volt, az időjárás nehezítette meg a dolgom, mert meleg és párás időben kellett futni. Ez valamelyest földhöz vágott.

A verseny előtt szakadt az eső, tócsák keletkezek a pályán, de ezeket felseperték a szervezők, és amúgy is gyorsan száradtak, nem különösebben éreztem hátráltató tényezőnek.

Nehezebb volt, mint a márciusi tapolcai hatórás. Azonban nem volt különösebb mélypontom, tartottam a pulzuszónám, próbáltam kimaxolni, amit Szilvi előirányzott. A tempómmal nem voltam elégedett, de szerencsére az utolsó egy óra jól sikerült, az elfogadható volt. Számomra nem volt kiemelkedő verseny a hangonyi, valószínűleg azért, mert nem voltunk túl sokan, az viszont színesítette a dolgot, hogy mégiscsak országos bajnokság. A frissítés remekül és precízen ment, nem volt gyomorproblémám, vagy bármi más, ami hátráltathatott volna, az egyik futótársam segített. Nem számítottam rá, hogy a chipet a bokára kell tenni, rendesen kisebesedett a bőröm, de ez apróság, nem számít.

Az esztendő végéhez közeledve hogy látja, milyen volt az éve?

Úgy fogalmaznám meg, hogy jó kezdés után nagy visszaesés. Az év végére éreztem ismét az energiát, az utóbbi időben kezdtem összeszedni magam. A márciusi tapolcai hatórás remekül sikerült, csaknem hetven kilométert tettem meg, harmadik lettem. Aztán a fő versenyemen, a tizenkét órás martonvásári megméretésen lebetegedtem, konkrétan az utolsó három órában kezdtem magam rosszul érezni, és elkezdtem köhögni. Ez a sikertelenség okozott némi hullámvölgyet, nehezen jöttem ki belőle. A Korinthosz 80-at igazi örömfutásként éltem meg, nagyszerűen éreztem magam. Nem lett kiemelkedő időeredményem, azonban kellemes volt minden, a hetedik helyen értem be a célba. A hangonyi hatórás jó befejezőversenye volt az esztendőnek.

Milyen célokat tűz ki a következő idényre?

Most jön egy kis pihenés, aztán készülök a következő futóidényre. Van már néhány tervem, például ott szeretnék lenni a négynapos BSZM-en, valamint a martonvásári tizenkét óráson javítani akarok az időeredményemen. Ám ez még a jövő zenéje. Az biztos, hogy folyamatosan fejlődni akarok, ezért keményen dolgozom.