Ha Lubics Szilvia, akkor sivatagi futás!
Vagy antarktiszi…
Vagy hegyvidéki…
Vagy egy kicsit balatoni aszfaltos…
Magyarország egyik legkiválóbb, háromszoros Spartathlon-győztes ultrafutója az elmúlt évek sodrásában futott az Atacama- és a Namib-sivatagban, ugyanígy hosszú napokon és több száz kilométeren át küzdve a sziklákkal, meredek ösvényekkel, sikerrel hódította meg a Kaszkádokat, majd a Moab környéki hegyeket, tavaly év végén pedig a Déli-sarkvidéken a világ egyik legextrémebb kihívását teljesítette jégen, hóban, s cseppet sem mellékesen első lett az Antarktisz-ultra női mezőnyében!
Mára kiderült, hogy Lubics Szilvia 2023-as naptárában a kihívások sorában ismét lesz sivatag, hegy és körülbelül százöt kilométernyi aszfalt is…
„Továbbra is vonzanak az amerikai Bigfoot-sorozathoz kapcsolódó versenyek, így például a kétszáz mérföldes Lake Tahoe-ultra, de most mégis az európai Race Across Scotland az aktuális kedvenc, ugyanis akkor, amikor megnéztem az esemény videóját, rögvest éreztem, erre a nagy futásra kell beneveznem – mondta a Csupasportnak Lubics Szilvia. – Habár Skóciában nincsenek égbe törő hegyek, a háromszázhatvannégy kilométeres versenyen mégis összesen hétezer-kétszáz méter a pozitív emelkedés, mert ezernyi dombot kell megmászni, ami ugyanolyan nehéz kihívás lehet, mint volt tavaly a Moab 240.”
Sőt, nehezebb…
A Moabon ugyanis a hosszabb távú amerikai terepversenyeken alkalmazott módi szerint az élversenyzőket iramfutók (pacerek) vezették, akik értelemszerűen megkönnyítették a haladást, nem beszélve arról, hogy a napokon át zajló terepversenyen mentálisan is erősíthették a fáradni látszó társukat – nos, ugyanez a lehetőség Skóciában ki van zárva! Lubics Szilvia ráadásul a Moabot is egymaga futotta végig (egy-egy távoli frissítőponton találkozhatott az őt autóval kísérő férjével, Lubics Györggyel), ráadásul úgy vágott neki a távnak, hogy egyetlen méterét sem ismerte a pályának, ellenben az augusztus 12-én rajtoló Race Across Scotlandra gyakorlatiasabban felkészülhet.
„Tervben vannak különleges magyarországi futások: áprilisban indulok a Black Hole-versenyen, ami azért is izgalmas, mert alig három hete kezdtem el újra edzeni, így szó szerint fekete lyuk, mire leszek képes az ismeretlenbe vezető kihíváson. Az Ultra Trail Hungary leghosszabb távján is ott lehetek, a verseny különlegességét az éjféli, szentendrei rajt adja, és az is, hogy éppen a május huszonhetedikei születésnapomra esik. Persze nem maradhatnak el mellőlem a barátok sem, akikkel szeretnék eltölteni minél több órát a Dél-Zala Dombjai ultratrailen – szóval, nagyon úgy tűnik, ez az év sem lesz unalmas.”
