Vizezett kóla és főtt sós krumpli is kellett a győzelemhez
Győzelmi céllal vágott neki a Piros 85-nek?
Abszolút nem – nyilatkozta a Csupasportnak Veres Andrea. – Ez volt az első hosszabb versenyem, a célom a teljesítés volt. Korábban maximum ötvenöt kilométeres versenyeken és edzéseken vettem részt, így kíváncsi voltam, milyen érzés nyolcvanöt kilométert lefutni, s érdekelt, hogy miképp reagál a testem. Meglepett a győzelem. Amikor lehagytam az első helyen futó lányt, akkor tudatosult bennem, hogy ebből még bármi kisülhet.
Hogy érezte magát futás közben?
Meglepően jól. Próbáltam nem elfutni az elejét, élvezni akartam a tájat és a környezetet. Szerencsére jó időnk volt, szép őszi napot fogtunk ki. Azt tudtam, hogy ötvenöt kilométerig mire számíthatok, ám ami ezután jött, az meglepetésként hatott rám is. Kisebb holtpontjaim voltak, ám nem túl komolyak.
A géleket nehezen tudtam megemészteni, kellett változtatnom az étrendemen, így inkább vizezett kólát és főtt sós krumplit fogyasztottam.
A végén sem éreztem, hogy nehézkes lenne, pedig arra számítottam, hogy a hajrá kemény lesz. Egy pillanatra sem ment el a kedvem az egésztől, csak arra koncentráltam, hogy folyamatosan mozgásban legyek, és minden szakaszt tisztességesen teljesítsek. A barátaim segítettek a frissítésben, sokat köszönhetek nekik, végig figyeltek rám. Ráadásul társaságban gyorsabban is ment az idő. Összességében jó élmény volt a verseny.
A Nagy-Szénásra felfelé kisebb hullámvölgybe kerültem, ám sikerült túljutnom rajta, s visszatért az erőm. Fizikailag és mentálisan is rendben volt minden.
Új szervezői csapat rendezte az eseményt – milyennek találta?
A régi szervezésben egyszer kísérőként segítettem a barátomat, akkor többen voltak. Most amikor befutottam a célba, szinte üresnek tűnt a csarnok, furcsálltam a nagy csendet. Igaz, én saját frissítést használtam, de a frissítőpontokat bőségesnek találtam, és a szalagozást is elég jónak, igaz, én az órámon lévő tracket követtem, illetve a turistajelzést figyeltem. A verseny végén a szervezők hatalmas hamburgereket osztogattak, nagyon jól néztek ki, de akkor sajnos nem kívántam semmi ilyesmit. Az új szervezőcsapat próbált mindenre figyelni, sikerült egy jó kis versenyt összehozniuk, de persze mindig lehet min javítani. Például a befutóidőket nem írták jól ki a verseny után, az órámon és a célkapun is 10:24:35 volt, míg most 10:25:14 szerepel az oldalukon feltüntetve.
Mik a tervei az ultrafutásban?
Régóta szeretnék hosszabb távokat futni, a Piros 85 jelentős mérföldkő volt. Amíg nem teljesítettem, nem is mertem ennél hosszabb távokban gondolkodni. Jelenleg a száz kilométer körüli távok vonzanak. Konkrét versenyt nem néztem ki, ha valamelyik megtetszik, arra benevezek.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
