Maratoni után jövőre jöhet az ultrafutás!

Groszné Szentirmai Márta hét éve – két gyermeke mellett – kikapcsolódásképp kezdte el a futást, azóta négy maratoni van a háta mögött. Jövőre nagy céljai vannak, bele akar kóstolni az ultrafutásba.

Nem volt semmilyen sportmúltja, saját bevallása szerint teljesen a nulláról indult, így először nagyon kicsi távokkal kezdett, majd szépen haladt előre. Az egyik futása során látott az előtte haladó sportoló hátán egy Bátor Tábor feliratot, jobban utánanézett, mi is ez, és megtetszett neki a kezdeményezés. Annyira, hogy legközelebb már a Bátor Tábor sportolójaként állt rajthoz a Spar Maratonon.

Az októberi Budapest Maratonon 3 óra 45 perc alatt szeretett volna célba érni, ám egy vírus átírta a felkészülését, így 3 óra 49 perc lett belőle.

„Az októberi Budapest Maraton már a negyedik egyéni maratonim volt, ám ez első kettőt csak zárójelben említeném meg – fogalmazott, mert úgy érzi, akkor még nem volt rendesen felkészülve, és bár nem gondolja, hogy hiba volt elindulni, mai fejjel máshogy látja. A legutóbbi két maratoni már teljesen más érzés volt. – Mindkettőt az idén futottam, áprilisban volt életem első négy órán belüli maratonija. Most, a Budapest Maratonon néhány perccel még jobbat akartam futni, végül nem voltam elégedett magammal. Három óra negyvenöt perc alatt akartam beérni a célba, ám négy perccel túlléptem a tervezett időt.

Az edzéseim alapján szinte biztos voltam benne, hogy meglesz, ám nem sokkal az esemény előtt a gyerekek hazahoztak az iskolából egy vírust, ami néhány napra ledöntött a lábamról. Hamar rendbe jöttem, de a tempómra rányomta a bélyegét. A rajt után már éreztem, hogy új céltempót kell kitűznöm, egy kicsit csalódott vagyok, de legközelebb elérem a célom.”

A sportoló a nyári Vivicittán nyolcéves lányával együtt teljesítette a hét kilométeres távot. Ő már a futás iránti szeretetben nőtt fel, hiszen másfél éves kora óta ez látja szüleitől, ugyanis mindketten futnak. Édesanyja szerint már óvodás korában is szeretett szaladni, négyévesen gond nélkül lefutott öt kilométert, a mozgása nagyon szép, az alkata remek, és csak vele szeret futni.

„A Vivicittán sem erőltette meg magát, beszélgetett, nevetgélt, vidáman haladt, hiszen még gyerek. Jövő tavasszal a félmaratoni váltó a célja – tette hozzá Szentirmai, aki immár két éve dolgozik együtt Stokinger Zoltánnal, ami egyértelműen visszatükröződik a teljesítményén. – Nagyon sokat fejlődtem, amióta ő az edzőm. Teljesen más futó vagyok, mint korábban. Előtte is lelkes és kitartó voltam, de sokszor túlhajtottam magam. Csak mentem előre, nem sok tudatosság volt bennem. Sokszor küzdöttem betegséggel, és nem tudtam miért – de már tudom: a futásommal terheltem túl magam.”

Az edzővel elkezdtek pulzusalapon készülni, alap-állóképességet fejlesztettek, ami azzal járt, hogy az elején szinte sétatempóban totyogott, annyira túl volt terhelve a szervezete. Emiatt sokszor majdnem sírva is fakadt, de utólag tudja, hogy erre volt szükség. És egyszer csak megindult, tempósabb lett, rengeteget javult a futása. Sőt nemcsak fejlődött, hanem az egészségi állapota is jelentősen javult, sokkal kevesebbet beteg.

Nem csoda, hogy Groszné Szentirmai Mártának nagy tervei vannak jövőre, az ultra- és a terepfutás a céljai között szerepel.

„Nagy terveim vannak. A három óra negyvenöt perces maratonit mindenképpen teljesíteni szeretném, valamint bele szeretnék kóstolni az ultrafutásba. Jövőre a Balatonalmádiban rendezett verseny ötven kilométeres távjára beneveztem, valamint cél az UTT hatvanöt kilométeres versenye.

Megnézem, hogy tetszik az ultra, sosem próbáltam még maratoni feletti távot futni, de érzem magamban a kellő motivációt. A terepfutásban is szemezek hosszabb, maratoni környéki távokkal, de sajnos nincs sok lehetőségem terepen edzeni. Lehet, ezt is kipróbálom, meglátjuk, mit hoz a jövő.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!