A futással talált rá igazán önmagára

„Évek óta küzdöttem súlyfelesleggel. Hol tíz-tizenöt, de volt hogy húsz kiló plusz volt rajtam – kezdi a történetét az 31 éves orosházi hobbisportoló, aki két éve lett szenvedélyes futó. – Nemigen értettem, mit is jelent az életmódváltás, inkább diétázni, koplalni akartam, hogy gyorsan lemenjen, amiből természetesen az lett, hogy hiába mentek le a kilók, egy idő után szépen visszakúsztak. Mindig mozogtam, de céltalanul és a táplálkozásra csak időszakosan figyeltem oda.

Egy idő után már a mindennapokban is kerültem a tükröt, és ha mégis belenéztem akkor is csak magamat bántottam.”

„Eljött a pillanat, amikor elegem lett az önsajnálatból, és ráeszméltem ha így folytatom a testi-lelki egészségem fog kárt szenvedni. A munkatársaim évek óta járnak Spartan-versenyekre mindig csak csendben hallgattam az élményeket. Két évvel ezelőtt egy sütögetésen megkérdezték: én miért nem megyek? Akkor rávágtam: gyerünk, miért is ne?!”

A versenyre futással kezdett el készülni, eleinte alig bírt tíz percet egyhuzamban haladni. De minden egyes nap nekiment újra és újra, mire egy idő után azon kapta magát, hogy egyre jobban megy, és még élvezi is, hogy újdonság jött az életébe. Közben megindultak szépen a kilók is lefelé, annak ellenére, hogy nem figyelt annyira a táplálkozásra. Akkoriban még egyedül készült és a kezdőkre jellemző összes hibát elkövette, összeszedett jó néhány sérülést. Ma már Szandra is szakmailag felkészült edző irányítása mellett valósítja meg a céljait.

„Idővel elkezdtem órával futni, ami nagyon furcsa volt sokáig, mivel nem értettem, mit is jelent a pulzuskontroll. Szilágyi Péter segített eleinte, tőle tanultam az alapokat, most pedig már Farkasné Nagy Mariann-nal megyek tovább az úton. Sokat biztat és segít, mindig van miben. A futás egyáltalán nem könnyű, pedig sokan ezt gondolják.”

Időközben pedig a versenyek világa is magával ragadta Szandrát.

Szandra elmondása szerint az élete a futással lett kerek, állandóságot hozott a mindennapjaiba, és az emberi kapcsolatai is átalakultak.

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig minden szuperül megy, és mindig formában vagyok. Még mindig vannak bennem korlátok, amiket nem döntöttem le. Vannak félelmeim, de igyekszem, és mindennap dolgozom rajtuk. A futás felszabadít, ezért elindulok akkor is, ha nem vagyok a topon.

Keretet kapott az életem, lett benne valami állandó.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!