Vincze Zsófi újra beleszeretett a futásba

„No, én éppen a kisebbséget erősítem, nagyon jól vagyok” – kezdte megkeresésünkre Vincze Zsófi, az Ultra-Trail Hungary korábbi győztese, aki hosszabb ideje blogol futásról, a sportághoz kapcsolódó élményeiről.

A 35 éves ultra- és terepfutó tudja, sokan okkal panaszkodnak, hiszen az elmúlt egy évben a koronavírus-járvány okozta változások miatt nehéz lett a helyzetük, ugyanakkor rá jól hatottak az új körülmények. Tartósan home office-ban dolgozik, de éppen a futás vagy a kutyasétáltatás révén nem csúszott szét a napirendje, sőt!

„Nem kell olyan korán kelnem a futáshoz, több időm van pihenésre, alvásra, regenerálódásra.

Ha egyedül érezném magam, megsimogatom a macskát vagy a kutyát. Működik a rendszer, szóval mondhatom, az utóbbi évek »futogatása« után most kezdtem el igazán edzeni. Az elmúlt fél évben fel is hoztam magamat a korábbiakhoz képest.”

Mivel sosem volt nagy kilométergyűjtő, inkább a minőségre ment és megy, ezért a heti kilométerszám most is legfeljebb 80-90 a korábbi maximum 50 helyett. Ráadásul már nemcsak a tanítványainak ír pulzuskontrollos edzéseket, hanem maga is iramfutásokkal tűzdelt, pulzusmérésen is nyugvó munkát végez.

Az eredmény meg is látszik: már október elején jól sikerült a Vadlán Ultra Trail (50 km), ami főleg annak tükrében becsülendő, hogy 2017 óta először futott 25 km-nél hosszabb távot. Márciusban pedig a 31 km-es Szénás-kört tette meg a vártnál is sokkal jobb eredménnyel (2:47:31). Tervezte, hogy áprilisban indul a Mátrabérc Trailen, ám a nyílt versenyt októberre tolták, így egyelőre nincs következő konkrét terv. Azaz hogy, mégis.

Az egy ideje a Magyar Futósport Egyesületet erősítő Vincze Zsófi többször említette a kitételt, hogy „önmagához képest”. Magához képest jobbat futni, jobban teljesíteni.

„2016-2017-ben voltam csúcsformában, 2018 után már nem igazán futottam, lombikprogramban vettem részt, szóval, nem a sporton volt a hangsúly. Nincs még egy ember, aki kihagyott volna két évet, akihez mérhetném magamat, és magammal szemben nem lenne fair, ha így máshoz viszonyítanék. Egy-egy versenyen lehetnek mások a körülmények, önmagamhoz képest mérem le, hol tartok. Nagyon sok okom van azt gondolni, hogy tudok még fejlődni, jobb lenni.”

Ebben segít a változás, amelyen az elmúlt években keresztülment: jobban figyel az étkezésére, a regenerálódásra, és a futáshoz kapcsolódó érzései is változtak. Az említett két év alatt háttérbe szorult a konkrét futás, viszont közben elvégezte az edzői képzést, sokat tanult a sportágról, és már jóval tudatosabban edz.

„Sokkal jobban élvezem, ha elfáradok a futás után, vagy megfutok egy jó emelkedőt. Újra beleszerettem a futásba, és már nem feszítem túl annyira a húrt.”

A tudást és a szeretetet ráadásul tanítványoknak is átadja. Életének ez a szegmense eddig kevéssé volt ismert, nem is reklámozta, hiszen mindig megvolt az a 10-11 mentorált, akikkel foglalkozni tudott. Bár a munkáját továbbra is megtartaná, az edzősködés szerelem, így a jövőben trénerként is szeretne elismerést kivívni magának, illetve – ahogyan a világjárvány engedi – minél több külföldi versenyen indulni, új helyeket megismerni. És közben jobb és jobb lenni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!