Rácsok mögül a New York-i maratoniig

Egy-egy rosszabb életszakaszban vagy egyszerűen csak egy hideg, szürke napon jól jöhetnek olyan történetek, mint amilyenről a worldathletics.org számolt be. Huwe Burton kőkemény megpróbáltatásokon ment keresztül ahhoz, hogy ma erőt adó példaként álljon sokak előtt.

A most 48 éves New York-i férfi élete veszteségével szembesült 1989 januárjában, csupán 16 évesen, amikor hazaérkezve az iskolából holtan találta otthon édesanyját: a nővérként dolgozó asszony gyilkosság áldozata lett, két késszúrással ölték meg, ráadásul derék alatt meztelen volt, amikor a fia rálelt a szobájában…

A rendőrség a kihallgatások után arra jutott, hogy a fiú a tettes, aki ráadásul ellopott 200 dollárt, mert egy drogdílernek tartozott. Néhány nappal az eset után még a New York Times is ezt kiemelő címmel számolt be az esetről. Két évvel később a bíróság is bűnösnek találta, 15 évre ítélték.

A rácsok mögött futni kezdett, mert szeretett volna jó formába lendülni a börtön fociligájára, de aztán annyira megszerette a neki új sportágat, hogy kitartott mellette, általa szabadnak érezhette magát.

A szabadságra vágyott, hiszen bár néhány nappal édesanyja halála után, egy késő éjszakán bűnösnek vallotta magát, előtte és utána mindig is kitartott ártatlansága mellett.

Ő és sokan elsiklottak afelett, hogy a földszinti szomszédjuk egy korábban már elítélt bűnöző, Emanuel Green volt, akit egy héttel később megtaláltak a meggyilkolt édesanya autójával. Green néhány héttel később meghalt egy lövöldözésben, ám előtte még azt mondta a rendőröknek, hogy Huwe Burton gyilkolta meg a nőt. Bár a történetben már első olvasatra is rengeteg az ellentmondás, mégis a fiú került börtönbe.

Le is töltötte a büntetését, 2009-ben engedték szabadon, aztán 2016-ban egy ártatlanul elítélt emberekért dolgozó projekt foglalkozni kezdett az ügyével. Nagy munkával újranyittatták az aktát, ismét vizsgálni kezdték a régi nyomokat, bizonyítékokat. Mint kiderült, a nyomozók nyomást gyakoroltak a fiatalra, elkülönítették az apjától és a gyámjától, könnyítést ígértek neki, ha beismeri a tettét – az akkortájt gyakran használt technika működött az édesanyja halála miatt megtört fiúnál (a rendőrökről utóbb bebizonyosodott, másoknál is alkalmazták ezt a módszert).

Az is kiderült, hogy nem foglalkoztak Green erőszakos múltjával, amely súlyos hiányosságnak bizonyult. Végül 2019. január 24-én, 30 évvel és 3 héttel édesanyja meggyilkolása után a bíróság kimondta: nem Huwe Burton a tettes.

Bár már 2016-ban lefutotta a New York-i maratonit, a következő még különlegesebb volt, hiszen abban az évben már tisztára mosott névvel, szabad emberként tehette meg a nagyjából 42 kilométert. Az 5:52-es időeredmény persze nem világbajnok idő, de kit érdekel?

„Elképesztő, hogyan hatott rám a futás. Az ember még olyan körülmények között is rátalálhat a futásra, mint én. Mintha csak a szabadság ott lenne az arcodon – még akkor is, ha a börtön udvarán szaladgálsz.”

Futott, mert a futás öröme olyasmi volt, amelyet még a rácsok mögött is birtokolhatott. Aztán azért, hogy mint a neki is oly kedves zene, amolyan közös nyelvként összekösse másokkal. Fut az őt segítőkért, a szüleiért – és persze önmagáért.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!