BOGI BLOGJA A ténsasszony és néhány zombi

A futás mint bevett terápiás gyakorlat a stresszcsökkentésben. Na, nem erről lesz szó, hanem azon filmekről, amelyekben a futás kardinális szerepet játszik, holott eddig nem is tűnt fel. Nem, most nem a totál evidens „Tűzszekerekről” meg „A hosszútávfutó magányossága” címűről lesz szó, hanem olyan filmekről, amelyeknek közük sincs a sporthoz, és mégis. A szereplők nagyon nem akarnak futni, valami kellemetlen okból kifolyólag mégis rákényszerülnek.

1. Mihályfy Sándor: Indul a bakterház

A film komikus jeleneteinek tetemes részét az adja ki, hogy Regős Bendegúz épp valami „shitszituból” próbál elmenekülni, vagy éppen valami balhét generál. Maga a főhős is megfogalmazza saját szavaival, hogy állandó edzésben kellett lennie, hogy a ténsasszony el ne verje irgalmatlanul.

„Nem vót énnekem semmi sürgős dógom az életembe, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább. Ez a mi ténsasszonyunk olyan fürge lett a nagy tragédia óta, hogy mindennap körülkergetett az istállón.”

A film csodálatos katalógusa annak, hogy a különféle sportok milyen jól megférnek és kiegészítik egymást: Bendegúz eleinte túrázóként kezdi, mikor találkozik az útkaparóval, majd sprinterként kell megküzdenie az aikidomester anyóssal, hogy aztán az egész egy kollektív gombócdobálós köredzésben csúcsosodjon ki.

2. Ruben Fleischer: Zombieland

Voltaképp bármelyik zombis filmet idecibálhattam volna, mert mindegyik közös vonása, hogy van, aki ésszel és van, aki már ész nélkül rohan benne. Előbbiek az életükért futnak, utóbbiak meg utánuk. A World War Z (ami szerintem irgalmatlan rossz lett) már odáig ment, hogy a zombik kábé a fénysebesség felével ostromolják a várost.

A Zombieland abból a szempontból volt úttörő a maga nemében, hogy legalább vicces, és eme műremek elején látjuk ékes példáját annak, ha több rajtad a zsírréteg, hamarabb eleséggé válsz.

Ez a zombiapokalipszis alkotmányának első törvénye. Majd pedig ha eddig nem voltál jó sprinter, most kénytelen leszel azzá válni. Plusz mesterlövésszé.

3. Danny Boyle: Trainspotting

Ki gondolná, hogy a filmművészet egyik bódult kultfilmjében is mennyire dominál a futás, mint alapszál, csak itt nem zombik elől menekülnek a hol drogmámorban, hol elvonási tünetekkel küzdő szereplők, hanem a rendőrök majd aztán egymás elől, de sokszor saját maguk démonaitól.

Megvan még, mikor Renton és a banda épp a zsaruk előtt nyom egy sprintet, majd koccan egyet egy verdával, hogy aztán a rendező a legvégére még bedobja Rentont, amint Begbie elől menekül egy bőröndnyi szajréval, hogy aztán ha másért nem, a Born Slippy miatt mindenki megismerje az Underworldöt is.

A két évvel ezelőtt leforgatott folytatás pedig egészen konkrétan azzal nyit, hogy hősünk egy kondiban épp a futópadon trappol, aztán összeesik, mint a parasztgatya.

4. Tom Tykwer: Lola rennt

Jó, itt egészen nyilvánvaló, hogy a futás kardinális szerepet játszik, mivel a főszereplő Franka Potente a film mindhárom lehetséges kimenetelében fut tetemes mennyiségű zsével, mintha nem lenne holnap. Mondjuk, nem is a holnapon van a hangsúly, hanem azon, hogy a nagy rohanásban sikerül-e megmentenie a palija életét. A sztori persze nem ilyen egyszerű, azt a kérdést is feszegeti, hogy létezik-e egyáltalán sors, vagy minden pusztán a véletlenen múlik, de most ebbe ne menjünk bele, itten kérem látványosan futnak sokat és gyorsan.

Akkor jöjjön egy kakukktojás, amikor viszont a fickó nagyon szeretne futni, de nincs lehetősége rá.

5. James Wan: Saw

Gondolom, mindenki ismeri a filmet, így mindenki számára átérezhető az a kellemetlen szitu, amikor nagyon szeretnél elmenekülni egy önmagát szórakoztató szociopata elől, de ezen terved véghezvitelében több tényező is gátol – például be vagy zárva, mindemellett az egyik lábad bilincsbe van verve, és a féllábon történő futás csak úgy kivitelezhető, ha a lelakatolt lábad lefűrészeled – semmiképpen se a másikat, mert kezdheted elölről.

Biztos akad még számos példa, ahol előcibálhatnánk a futós szálat, nagyon szerettem volna egy David Lynch-filmet is szerepeltetni, de ha beledöglök, akkor sem lehet sportvonatkozást találni az Eraserheadben – így álljék most itt ennyi: köszöntem a figyelmet!