Fodrászatból a Mátra tetejére

Hiába kerestük a rajtlistákon az elmúlt öt esztendőben a Kékes Csúcsfutáson. Miért nem találtuk a nevét?

Elég jól sikerült…

Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy az idei Kékes Csúcsfutást én nyerem meg, mert még nem vagyok formában. Korábban a Honvédban csak maratoni, félmaratoni és tízezer méteres távokon indultam sík terepen, de aztán valaki rávett, hogy induljak el a hegyifutó-világbajnokságon Olaszországban. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a hegyi futással is, és rájöttem, a kettő jól kiegészíti egymást. A hétvégi verseny előtt két héttel részt vettem az országos hegyifutó-bajnokságon, amelyet szintén a Kékesen rendeztek, és második lettem. Gondoltam, elindulok a Kékes Csúcsfutáson is, edzésnek mindenféleképpen jó lesz.

Milyen volt a verseny?

Az elejétől kezdve próbáltam mindent beleadni, ennek következében egy kilométer után egyedül maradtam, leszámítva azt a két-három fős fiúkból álló bolyt, amellyel az elején még együtt futottam, de később leszakadtam. Az időeredményemmel nem vagyok igazán elégedett, az utolsó nyolcszáz méteren mindkét lábam begörcsölt, így a végén nem tudtam úgy hajrázni, mint máskor.

A következő versenye?

Július hatodikán Svájcban egy hegyi maratoni verseny, most arra készülök.

Hogyan lehet a futást összeegyeztetni a munkával?

Nehéz, mert napi nyolc órában dolgozom a fodrászatban, emellett naponta edzek. Szerencsére az egyik héten délelőttös vagyok, másik héten délutános, így felváltott napszakokban edzhetek. Mostanában a hétfő a szünnapom, hogy ki tudjam pihenni a hétvégi versenyek fáradalmait. Egyre nehezebben megy a regeneráció, de a kihívásokra mindig szükségem van.

nyitókép: futanet.hu