Ki mondta, hogy kicsik a hiénák?!

Nem aludtam jól, fájt a szemem. Első nap nem volt rajtam szemüveg, mert nem nagyon sütött a nap, azt hittem, elég lesz a sapka is, de valószínűleg a szél és a fény is bántotta. Ma viszont hiába volt már rajtam a szemüveg, futás közben is folyt a könnyem. A lábam szerencsére reggelre megjavult, nem fájt már.

A terep első fele részben mély homok volt, aztán vagy kő vagy só. Nem volt egyszerű, de aztán a második fele jól futható volt. Elég durva a mezőny. Az első srác úgy fut, mintha nem is lenne rajta cucc…Az első két csaj is brutál módon megy – én egyelőre nem is próbálok velük menni, csak magamra figyelek. Ma ugyanazt a tempót tudtam menni, mint tegnap: nyolc kilométert óránként egyelőre. Nehéz még a zsákom, próbálok tartalékolni – már amennyire lehet.

A frissítés jól működik, a GU tuti, 60 gramm szénhidrát megy óránként, jó a gyomrom.
A táj olyan, mintha egy természetfilmbe csöppentem volna: ameddig csak ellátni, kopár síkság, aztán dűnék, fölöttük vibrál a levegő – nem »földbéli«, az biztos.

Tíz kilinél volt egy rohadt nagy hiéna az út mellett, nagyon megijedtem – mindig azt hittem, hogy ezek kicsik… 😱

A köldökpiercingem környéke begyulladt, mert szétdörzsölte a zsák pántja, ezért leragasztottam futás közben – úgy jobb lett, de azért megkértem a dokit, ha tudja, vegye ki. Sikerült neki. Sok ultrát kibírt idáig. A hátam is sebes lett, de leragasztották azt is, nem vészes. Vízhólyagom nincs szerencsére.

Összességében úgy érzem magam, mint akit jól megvertek, és hogy holnap tuti nem tudok majd futni… 🥴

Nem egyszerű ez a verseny, beérsz, bűzlesz és felfrissülésképpen befekhetsz – a homokba. 😁

A hétfői kemping amúgy is olyan, mint valami strand, bokáig járunk a homokban. Az egyik japán srác ül a füstben, erre mondtam neki, hogy húzódjon arrébb. Azt mondja, direkt ül ott, hogy ne izzadtságszaga legyen, hanem inkább füst.

Hááát, nem tudom, melyik a jobb…😷😂
Köszönöm a rengeteg biztatást, ölelés mindenkinek!” 🙏