TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Nos, ha valamikor, mostanában lehetne itt az ideje annak, hogy a zenei világban megihlessen valakit a magyar futball legjobbjainak produkciója, és őszintén szólva arra is kíváncsi lennék, vajon hogyan énekelnék meg a saját sportolói élethelyzetüket a válogatott tagjai. És most nem valamely aktuális sláger lenne igazán nagyszerű futballdal, hanem egy önálló szerzemény.

ALAPVONAL. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a sportolók is élnek a módival. A szerepek leosztva, a felek jól elvannak egymással. A sportszervezetek hirdetik az igét, ez az erkölcsi oldal, az egzisztenciális pedig, hogy a versenyzők közül jó néhány (na, annál azért több) igyekszik ügyeskedni.

ALAPVONAL. Érthető, ha a zöld-fehér hívek már most ünnepelni szeretnének, de hosszabb távon nekik és a csapatuknak is jót tenne egy kemény rivális. Mert a bajnokság nem pénztárca, azt nem lehet csak úgy elveszíteni. Ahhoz kellene egy nem szerencsés, nem becsületes, hanem sikeres »megtaláló«, ám az évek óta nincs.

ALAPVONAL. Sokan igyekeztek már megtalálni a kiscsapatok kupa-nekibuzdulásának mozgatórúgóit. Főleg a nemcsak egyszeri meglepetést szerző bravúrok előidézőit. Mert az egyszeri csodákba még különösebb erőfeszítés nélkül bele lehet magyarázni, hogy a mérhetetlen arroganciával, a verhetetlenség áltudatával pályára lépő nagyok egyszer csak érthetetlen lelkesedéssel, elszántsággal, néha ebből fakadó futballmegvalósítással találják szemben magukat, menet közben pedig képtelenek kilépni a komfortzónájukból.

ALAPVONAL. A drámai fordulatokban bővelkedő győztes mérkőzés titkát nem lesz könnyű megfejteni. A megoldáshoz talán a sportpszichológusok tudnának közelebb vinni. A lényeg mindazonáltal valahol ott bújik meg, ahol a kiváló egyéni adottságú és technikai-taktikai tudású játékosokból csapat kovácsolódik. Csapat – nagybetűkkel. Egy mindenkiért, mindenki egyért!

ALAPVONAL. Az Arsenalé a legtöbb nullára hozott mérkőzés, a riválisnak engedett kapura lövések terén pedig második a gárda, úgy, hogy ebben a mutatóban másfél próbálkozásnyit javult 2023-hoz képest.

ALAPVONAL. És ha Gyenge Valériára, a kreatív olimpiai bajnokra gondolunk, jusson még eszünkbe néhány másik ötkarikás aranyérmes kiválóságunk, akik nemcsak sportolóként alkottak kiemelkedőt, hanem a művészi tevékenységük révén is érdemes megemlíteni a nevüket.

ALAPVONAL. Hogy keretbe zárjam a történetet, a végére »a« Fecsót idézem. Azt mondta ugyanis, hogy nem az érmek, a sikerek a fontosak, hanem hogy helytálljanak az életben, akik megfordulnak nála. Váljék rendes ember belőlük.

ALAPVONAL. Ez azonban szerintem »csak« szükséges, de nem elégséges előfeltétel. Kell e népszerűséghez az is, hogy a sport normalitása a külső környezet számos abnormalitásával szemben kapaszkodót kínáljon.

ALAPVONAL. Ott van Szoboszlai Dominik, a válogatott legjobbja és egyben csapatkapitánya, akinek a nevét hatvanezer ember skandálja egymásnak felelgetve a Puskás Arénában, s a 75 millió eurót érő, még mindig csak 23 éves srác (a fiam épp ennyi idős…), a Liverpool vérprofi klasszisa saját elmondása szerint beleborzong ebbe az érzésbe, ebbe a tudatba.

ALAPVONAL. Egyetlen másodpercen múlt, hogy ugyanazon a napon, három óra eltéréssel ne ketten tartsák a világcsúcsot hat szekundummal. Merthogy a Franciaország–Németország találkozón Florian Wirtznek hét kellett a vezető gól megszerzéséhez. Kicsit lassúbb volt, de kicsit nagyobb gólt lőtt osztrák kollégájánál.

ALAPVONAL. Tizenöt évvel ezelőtt egy kicsit Székesfehérvár is belehalt ebbe a tragédiába. A sors kitépte a város szívének egy darabját, elrabolt egy olyan kincset, értéket, amely egyet jelentett azzal a hellyel, közösséggel. Erősítette a lokálpatriotizmus, az összetartozás érzését, kiszakíthatatlannak tetszett a város testéből, aztán egy szempillantás alatt eltűnt, és maradtak csak az emlékek.

ALAPVONAL. Itt tart most a csalás, azaz rengeteg műfaj, egy cél. Hiába, jobb gazdagnak lenni, mint szegénynek. A játék pedig folytatódik, régi, bevált, mindenki ismeri.

ALAPVONAL. A hazai pálya hátránya korunk, a tömegkommunikáció, a social media és a mértéket nem ismerő »rajongók« járulékos kára, mellékterméke, de normális szervezéssel és egészséges sportolói pszichével leküzdhető, legalábbis eltörpül a hazai pálya örök és felbecsülhetetlen előnye mellett.

ALAPVONAL. Karinthy Frigyes óta humorban nem ismerünk tréfát. Ezen a téren nincs ködösítés, nincs tabu, nincs elkendőzés. Már az 1973-as vicc is bátor szembenézésre szólított fel a Ludas Matyiban: „Beszéljünk már egyszer bátran, nyíltan, kertelés nélkül, hibákat feltáró teljes őszinteséggel – legalább a norvég futballról!”

ALAPVONAL. Mikaela Shiffrin felépülése tanulságos történet. Ráadásul messze túlmutat egy fantasztikus síelő szerencsés és gyors visszatérésén. Napjainkban az élsportolókat igazi tudományos háttércsapat segíti. Olyan összmunka ez, amely nélkül a mai világban a nemzetközi mezőnyben már nem lehet boldogulni.

ALAPVONAL. Azt láthatta, hogy a fiúk whiskysüvegek társaságában verik a blattot épp Cruyff vezényletével. »Valaki adja át a helyét az asztalnál! Hozzatok nekem is egy poharat, te, Johan pedig adj egy cigarettát, a sajátomat nem hoztam magammal!« Egy óra alatt az edző jelentős összeget gombolt le a társaságról, távozáskor pedig így szólt vissza az ajtóból: »Az elveszített pénzt tekintsétek a sportszerűtlen életmódért járó bírságnak!«

ALAPVONAL. A kapitány családjaként tekint az immár olimpiai résztvevő magyar férfi kézilabda-válogatottra (hogy első vagy második számúként, arról inkább a feleségét és a gyerekeit kellene megkérdezni), és corleonei pozitív erényeket csillogtatva állította végre helyes pályára a társaságot, hívó szavára a fiúk bármennyi időt hajlandók eltölteni ebben a családban.

ALAPVONAL. Persze joggal kérdezhetnék, miért van erre szükség? És kapásból rá is vághatnánk: nagyjából azért, amiért Oscar-, Emmy- vagy Grammy-díjakat is kiosztanak más szakmákban.

ALAPVONAL. A klubok – ha kicsik, ha nagyok – aligha gondolnak a futballra, mint művészetre, eredményvezéreltek, a profitra összpontosítanak, Natlacen alighanem jól sejti, hogy a többségük nem is érti valójában, miről szól a művészet, és éppen emiatt inkább az aktuális trendet követi, nem mozog a komfortzónán kívül, nehogy bevételtől essen el.