Bodnár László: Szükségünk van a szurkolókra!

– Miért ráncolja a homlokát? Nem örül?
– Borzalmasan bosszantanak az első félidőben kihagyott ziccerek. Mennyit is rúghattunk volna? Hármat, négyet? Simán letutizhattuk volna a párbajt, annyi helyzetünk volt. A szünetben felnéztem az eredményjelzőre, ha jól láttam, 14:7 volt a kapura lövési arány „ide". Még biztos rágódom rajta néhány óráig, hogy ha lehetett volna 4:1, miért lett a négyből „csak" kettő. Á, szuper volt így is.

– Csapong.
– Még mindig a meccs hatása alatt vagyok. Mi, játékosok jól dolgoztunk, a trénerek is jól melóztak, a mentális felkészítés szintén rendben volt. Zoran állandó biztatása, vállveregetése sokat segített. Tudja, Szpisljaké, az edzőnké. Plusz felpörgetett a hangulat, feldobott a moraj, és nem érdekelt, hogy a stadionban a többség nem nekünk szurkol. Azért jobb úgy nekimenni a visszavágónak, hogy nálad van az előny, így a Levszkinek muszáj támadnia Budapesten. Mit gondol, sokan lesznek majd a Puskásban?

– Nyilván senki sem akarja kihagyni élőben a következő Bodnár-gólt...
– Köszönöm a bizalmat, de inkább jussunk be a csoportkörbe. Odaadom érte a gólomat. Azért tetszett? Ilyen szituációban mindig ellövöm a labdát – most is érzékeltem, hogy a védő megtorpan, késve lép ki, szóval nem hezitáltam, megkínáltam a bolgár kapust. Eszelős érzés volt átélni, hogy a labda a bal felsőbe csapódik. A meccs előtti taktikai értekezleten megbeszéltük, hogy huszonöt-harminc méter már lőtávolság, ha „helyzetem" van, kapura küldöm a labdát, mert a Levszki stadionjában csúszik a fű, tök mindegy, hogy esik az eső vagy sem.

– Ötven-ötvenre tette az esélyeket – kedd este. Módosult az arány?
– Nem. Nem kell túllihegni: nyertünk, mert fizikailag és mentálisan is minden klappolt, mert egységesek voltunk, de még nem jutottunk tovább. Ha most azt mondanám, nagyobb a sanszunk, magát és magamat is becsapnám. Ha emelném a számot a Loki oldalán, azzal azt a benyomást kelteném, hogy lenézem a bolgárokat, miközben ennek a leghalványabb látszatát is kerülném. Tisztelem őket, a Levszki, habár megvertük, jó csapat. Ezért is van szükségünk otthon a szurkolókra. Őszintén bízom benne, hogy összejön negyvenezer ember a visszavágón. A mi ügyünk a magyar foci ügye, a Loki magyar csapat, amely minden magyar focifanatikus támogatására számít. Ilyenkor félre kell tenni a klubszimpátiát. Nem kell minket szeretni, de most szorítsanak értünk Újpesten, Kispesten, Szombathelyen, a Fradinál, Nyíregyházán. És jöjjenek el a Puskásba! Fordított esetben én nem hezitálnék: ha a Zalaegerszeg csatázna a főtábláért, ott ülnék a lelátón. Azért igazoltam haza, hogy a Bajnokok Ligájában futballozzak. Ötven százalékban eddig bejött az üzlet.

A BODNÁR LÁSZLÓVAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN!