Böőr Zoltán: Egységesek és jók vagyunk

- Négyen volnánk? Ilyen sokan? Akkor ez nem is olyan nagy durranás… - nevetett Böőr Zoltán, a DVSC fáradhatatlan középpályása. - A viccet félretéve: óriási dolognak tartom, hogy ez a három fellépés megadatott nekem, legalább leszűrhettem, hogy mire vagyok képes a sportág legjobbjai ellen.

- És, mire jutott?
- Arra, hogy még van hová fejlődni, de szép lassan elérhető egy szint, amelyet tartva - és most fogalmazhatok a társak nevében is - már szebb eredmények elérésére is képesek leszünk.

- A három vereségből melyiket lehetett volna esetleg elkerülni?
- A manchesterit semmiképp sem, ott nagy különbség volt a két együttes között. A Real-meccset viszont nem érdemes a komoly mérkőzések kategóriájába sorolni, mert az érezhető volt, hogy az nem elsősorban a futballról szól. Úgyhogy marad az argentinok elleni találkozó, amelyre bizony dühösen gondolok viszsa, mert a várakozást - szerintem - felülmúló játékunkkal nem csupán a döntetlenre szolgáltunk rá, talán még győzhettünk is volna. Hogy nem nyertünk, azt azért is sajnálhatjuk, mert a szeptemberi világbajnoki selejtezők előtt nagy lökést adott volna mindannyiunknak a siker.

- A csapat valóban jól mutatott múlt szerdán. Na, de ön…
- Ááá, nem vészes. A Zinedine Zidane-nal történt ütközés nyomát ugyan a mai napig viselem, az a kis "kanyar" az orromban, valamint a lila folt a szemem alatt egyáltalán nem befolyásolja a játékomat. Éger László rendes volt egyébként, felajánlotta a jól bevált arcvédő maszkját, de hiába mondta, hogy kényelmes, meg hogy nem zavar, kedvesen visszautasítottam. Különben sem az a fontos, az arcom hogyan fest, hanem az, hogy a lábam ne sérüljön meg.

- Két lábbal áll a földön, ez az eddigiekből kitetszik. Ezek után kérdezem: mi lesz a Manchester ellen a Puskás Ferenc Stadionban?
- Csak meg kellene vernünk a Manchestert! Úgy tudom, Debrecenből tizenkétezren kísérnek el bennünket, ezek után az a minimum, hogy győzelemre törekszünk majd. Mint utaltam arra, Angliában roppant magabiztosan nyert a United, mégis képesnek tartom magunkat arra, hogy hazai környezetben megverjük. Ehhez elsősorban az kell, hogy rámenősen, a támadásokat bátran felvállalva futballozzunk. Megvan az az előnyünk, hogy bízhatunk magunkban, hiszen az utóbbi hónapok eredményei azt bizonyítják, egységesek és jók vagyunk.

- A csodán kívül minek kellene történnie ahhoz, hogy legalább három gólt rúgjon a Loki?
- Úgy futunk ki a pályára, hogy nyerni akarunk. Kérdés, hogy mikor sikerül először betalálnunk a Manchester kapujába…

- Először?!
- Folytatom: a továbbjutásról felesleges beszélni, de szépen, csendben azért tehetünk érte…