Atlétika: hét év után legyőzték Eliud Kipchogét 42 km-en

Csalódás és meglepetés, ez a két szó összegzi a legjobban a 2020-as Londoni maratonit.

Csalódás azért, mert elmaradt a várva várt Eliud Kipchoge–Kenenisa Bekele összecsapás utóbbi vádlisérülése miatt, pedig akkora volt a felhajtás miattuk, hogy az elmúlt hónapokban még az is megjegyezte a nevüket, aki előtte életében nem hallott róluk. Meglepetés pedig azért, mert a kenyai világcsúcstartónak végül nemhogy nyernie nem sikerült, de még a dobogóra sem tudott felállni, ami még sosem fordult elő vele, mióta ötezer méterről a maratoni távra váltott.

Bár ez alkalommal csak profik indulhattak a brit fővárosban, ugyanebben az időben mintegy negyvenötezer amatőr vágott neki a távnak szerte a világon, hogy lefuthassa a „saját Londoni maratoniját” ott, ahol erre éppen lehetősége volt Új-Zélandtól Alaszkáig. Őket Harry herceg biztatta videoüzenetben.

Visszatérve Kipchogéra, az eddigi tizenkét utcai maratonijából csak az elsőn, a 2013-as hamburgi maratonin nem ért be két óra öt perc alatt, most azonban valami érezhetően megváltozott. Még harmincöt kilométer után is egy kenyai és etióp futókból álló boly vezette a mezőnyt, és meglepetésre egyre inkább úgy nézett ki, Kipchoge kiesett a ritmusból és percek alatt lemaradt a többiek mögött.

Nem sokkal előtte a négyszeres olimpiai bajnok hosszútávfutó, a brit Mo Farah öt körrel a tizenkilenc körös viadal vége előtt megállította az óráját és kiszállt a versenyből, amelyen egyébként is csak iramfutóként indult. Öten voltak esélyesek a győzelemre, amikor már csak két kör volt hátra a londoni St. James Park körül kijelölt pályán, az etióp négyes, Shura Kitata, Sisay Lemma, Mosinet

Geremew és Mule Wasihun között az egyetlen kenyaival, Vincent Kipchumbával, az utolsó nyolcszáz méterre pedig már csak a Kitata, Kipchumba, Lemma trió maradt versenyben.

A befutó elképesztő volt, az utolsó kanyar után Kipchumba rákapcsolt és az élre állt, de a sárga fejpántos, nála egy fejjel alacsonyabb Kitata nem hagyta magát, és a hajrában visszaelőzött, majd 2:05:41 órás idővel elsőként szakította át a célszalagot, egy másodperccel riválisa előtt. Ketten hihetetlen sprintet vágtak le úgy, hogy több mint negyvenkét kilométer volt a lábukban.

„Köszönöm Bekelének, aki segített felkészülni erre a versenyre, és tanácsokat adott, hogyan fussak”   – mondta a győztes. Az abszolút esélyesként beharangozott Kipchoge 2:06.49-es ideje a legrosszabb, amivel utcai maratonin valaha célba ért, ráadásul csak nyolcadik helyre volt elég, ami óriási meglepetés.

Ezen a távon csak egyszer kapott ki pályafutása alatt, 2562 nappal ezelőtt, 2013-ban Berlinben második lett negyvenkét másodperccel lemaradva világcsúccsal célba érő honfitársa, Wilson Kipsang mögött.       

„Nagyon csalódott vagyok, azt hittem, jobban fogok versenyezni – mondta a verseny után Kipchoge. – A rajtnál jól éreztem magam, de az utolsó tizenöt kilométeren bedugult a jobb fülem, fogalmam sincs, mi történhetett vele, egyszer csak megtörtént, nem mentek a lábaim, és a csípőmmel is gondjaim voltak. Nagyon hideg volt Londonban, de nem okolhatom a körülményeket. Ilyen a sport, egyszer fent, egyszer lent. Visszamegyek az edzőmhöz, és meglátjuk, hogyan tovább, de úgy érzem, hogy még több maratoni futás van bennem.”

LONDONI MARATONI
FÉRFIAK
1. Shura Kitata (etióp) 2:05:41 óra
2. Vincent Kipchumba (kenyai) 2:05:42
3. Sisay Lemma (etióp) 2:05:45
...8. Eliud Kipchoge (kenyai) 2:06:49
NŐK
1. Brigid Kosgei (kenyai) 2:18:58 ó
2. Sara Hall (amerikai) 2:22:01
3. Ruth Chepngetich (kenyai) 2:22:05