Kutyaugatás a mesterekért – Malonyai Péter publicisztikája

Szellemileg frissnek érzi magát – áll egy méltatásban, amit a hajdani klasszis tőrvívó, a Nemzet Sportolója, Kamuti Jenő érdemelt ki kitüntetése (Magyar Érdemrend Parancsnoki Kereszt Polgári Tagozata) alkalmából. A szerző hozzáteszi, hogy „87 éves kora ellenére”, mintha ebben a korban már kötelező lenne a hülyeség. 

A nyilvánvaló udvariatlanság mellett is tény, hogy Kamuti doktornak jár az agya, többnyire a sporton. Amikor legutóbb beszélgettünk elmesélte ötletét, amelyet megosztott jó barátjával, Thomas Bachhal, a NOB nemrégiben nálunk járt volt elnökével is. Herr Bach egyetértett vele, de máris az új elnökhöz, Kirsty Coventryhez irányította. Való igaz, most már rajta múlik (szinte) minden.

De jöjjön az ötlet, ami egyébként roppant kézenfekvő. Mert van ugyebár az olimpia, előtte ott vannak az ifjúsági játékok, ám a veteránoknak nincs olimpiájuk, csak világbajnokságuk, valamennyi bevett sportágban. Illendő lenne tehát, hogy ők is versenyezzenek az öt karika jegyében, így aztán az olimpiai mozgalom – összhangban a szólamaival – valamennyi korosztályt felölelné, övék lenne mindenki a bölcsőtől a sírig. Már csak azért is logikus, mert a tagok, tehát a mozgalom harcosai enyhén szólva sem tinédzserek, kiöregedésről igen, korengedményről viszont még nem hallottam.

Ám menjünk sorjában.

Van tehát az olimpia, a nyáriak sorában már a 34. jön 2028-ban Los Angelesben. Tavaly Párizsban 32 sportág került terítékre, most már 35 lesz, ám a sportolói létszám nem változik. Ami érdekesebb, egy esztendeje 5712 férfi és 5503 női versenyzőt akkreditáltak a játékokra, három év múlva a tervek szerint 5167 és 5333 ez a szám, tehát az indulók 49.2 százaléka lehet férfi s 50.8 százaléka nő. (Hol az egyenlőség? – kérdezhetnék most a fiúk.). Ezek persze egyelőre tervek, de jelzik, hogy ha akarja, még a NOB is képes a változtatásra.

Ahogy tette az ifjúsági olimpiák életre hívásánál másfél évtizede (2010). A versenyt a 14 és 18 év közötti tehetségeknek írják ki, hogy úgymond szokják a legnagyobb viadalok légkörét. Van értelme, hiszen az eddigi győzteseink közül az úszóknál Kapás Boglárka, Késely Ajna, Milák Kristóf, a kajakosoknál Tótka Sándor, a vívóknál Pusztai Liza és Rabb Krisztián, a sportlövőknél Pekler Zalán ezeken a viadalokon már érezhette, milyen a dobogó felső fokán állni. Sőt, még a téli ifjúsági olimpiákon sem maradt el a magyar siker, tavaly a dél-koreai Kangvonban a női 3x3-as hokicsapatunk nyert, a rövid pályás gyorskorcsolyázó Major Dominik pedig harmadik lett.

Így aztán már csak a veteránok hiányoznak az olimpiai palettáról. Mielőtt továbbmennék, leszögezem, hogy a veterán kifejezés dehonesztáló. Kiégett hadfit feltételez, lévén a latin eredet (vetranus) jelentése: öreg katona. A külföldön meghonosodott jelölés, a masters viszont mesterekre utal, ami azért mindjárt más, hiszen olyan személyeket jelöl, akik mögött hosszú pályafutás áll egy megbecsült szakmában. Mint esetünkben a sportban.

A korosztály nagy eseményei, vb-k és Eb-k valamennyi olimpiai sportágban léteznek, jellemzően 30-35 év felettieknek, ötesztendőnkénti bontásban. Nem amatőr szerveződések ezek, a nemzetközi szövetségek égisze alatt zajlanak a viadalok. Hogy ne menjünk messzire, ezekben a napokban is versenyeznek a mesterek Győrben, a maratoni kajak-kenu vb-n. A szervezők külön bulletint nyomtattak és küldték el mindenhová, benne az összes lényeges információval (szállás, étkezés, utazás, és így tovább).

Októberben Tatabányán a birkózók randevúznak nálunk. A szövetség a legnagyobb körültekintéssel szervezi a rendezvényt. Magyar részről például csak az indulhat, aki részt vett a korosztály magyar bajnokságán. Az ottani győzteseknek a világbajnokságon a gáláns szövetség állja az úgynevezett licencdíját, két nap szállás- és étkezési költségét, és még válogatott melegítőt is kapnak.
Atlétikában 2014-ben fedett pályán rendeztünk vb-t. Hatalmas siker volt, 69 országból 3383 versenyző indult. De itthon is zajlik az élet, persze feltételek mellett. Kell a kluboktól beszerzett versenyzési engedély, orvosi alkalmassági és persze a nevezési díj versenyenként. Ha ez megvan, bárki indulhat. 

Az atlétika mestereinek honlapja van nálunk, ott ragadott meg Bodnár Gábor példája. Egyetemistaként versenyzett, aztán 30 évig semmi, 52 évesen tért vissza a sportághoz. Sprinterként volt világbajnok, Európa-bajnok pedig többször is. Levadászta az internetről az elit atléták fellelhető edzésterveit, a gyakorlatokat, az ideális mozgást szintén. Hiába volt sikeres sprinter, úgy döntött, kipróbálja a tízpróbát. Mint mondja, nem volt egyszerű például a rúdugrást megtanulni hatvan év fölött, de sikerült, ebben a számban is van érme világ- és Európa-bajnokságról. Büszkeségre oka van, és igaza is: „A dobogó talán az egyetlen hely, ahová nem hívják az embert, oda fel kell kapaszkodni.” Az pedig általánosítható, hogy a kemény munka nem korfüggő, egyszerűen hozzáállás kérdése.

Öttusában tavaly rendeztünk masters-világbajnokságot Gyömrőn, a versenyre több mint százan neveztek. Itt fontosak az úgynevezett hendikeppontok, minél idősebb egy sportoló, annál több bónusszal kezdi viadalt. Ez a fiatalabbak esetében néhány másodpercet jelent, de hatvanhoz közelítve már egy hatodik tusa értékének is megfelel. Ami a gyömrői eseményt illeti, hagyományos öttusa volt – lovaglással, ahogy kell(ene).

Úszásban is jók vagyunk, jó a világ. Már csak azért is, mert nem veteránokról, hanem szeniorokról beszélnek. Idén nekik is Szingapúrban volt a világbajnokságuk, ahogy Csikány Csilla világgá kiáltotta a közösségi térben: „VILÁGBAJNOK-ok lettünk a 4x50 m-es női vegyes váltóban, a 4x50 m-es gyorsváltóban pedig ezüstérmet szereztünk. Gratulálok a csapattársaimnak és boldog vagyok, hogy velük úszhattam! Hajrá, Törökbálint!”

Csikány Csilla az uszodában nőtt fel, a Bp. Spartacusban versenyzett is. Édesapja, Csikány József korszakos hátúszó volt (Eb-bronzérmes, olimpiai 6. váltóban), a legeredményesebb magyar szeniorversenyző lett. De a lánya sem panaszkodhat, nyert már mindent, amit csak lehetett, és mellette fogorvosként is helytáll. Megfogalmazása érvényes valamennyi sportágra: „A mi eredményeinket elsősorban a mentális állapotunk határozza meg. Azért úszunk, hogy a hétköznapok feszültségét levezessük, a versenyeken mentálisan feltöltődjünk. Így ki-ki a maga életével könnyebben megbirkózik.”

És végül a vívás. Itt az úgymond érettebb korosztályban is nagyszerű hagyományaink vannak. Klasszisaink közül többen is bizonyították, bizonyítják, hogy a vívás, ahogy a többi sportág is, alapvetően életforma. Aki elkötelezett, nem tud és nem is akar szabadulni tőle. A tőrözőknél Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó, Szolnoki Mária és persze Kamuti Jenő amíg tehette, elindult a viadalokon, hívhatták Európa- vagy Balaton-bajnokságnak, ranglistaversenynek. Ahogy a novemberi manamai (Bahrein) vb honlapja ismerteti: „A vívás meghaladja a korhatárokat, nemcsak egy sportág, hanem egy életre szóló elfoglaltság is.”

Ezek után a NOB igazán felkarolhatná a mesterek versenyeit, kell, hogy legyen olimpiájuk nekik is. Hiszen a NOB-chartában az áll, hogy „minden természetes személyt megillet a sportolás joga a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül az olimpia szellemében”. Hát akkor a veteránok se legyenek kivételek.

A Los Angeles-i olimpia jelmondata: „Együtt teremtjük a jövőt” (Together we create the future). A múltat viszont nem kell megteremteni, létezik és megérdemli a figyelmet.
Illúzióim persze nincsenek, reményeim se nagyon, de pártolom Kamuti Jenő ötletét. És ki tudja… 

Meglehet, hogy egyszer a kutyaugatás elhallatszik az égig.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!