Majdnem öngól – Szeli Mátyás jegyzete

Túlzás nélkül állíthatjuk, PR-katasztrófába futott bele a Liverpool, amely a hétvégén bejelentette, hogy ideiglenesen elbocsátotta kétszáz alkalmazottját. A brit kormány munkaviszony-megőrzési rendeletének értelmében az állam fizetné ezen dolgozók bérének nyolcvan százalékát, a Pool pedig „lovagiasan” vállalta, hogy a maradék húsz százalékot kipótolja.

Ha tehát az alkalmazottak nem kerülnek bajba anyagilag, mire fel a nagy felzúdulás? A válasz egyszerű: a kormány nem azokat a vállalkozásokat akarja támogatni, amelyeknek milliárdos tulajdonosai vannak, éves szinten több százmillió fontos bevétellel gazdálkodhatnak, és amelyekhez a járványhelyzet végeztével ismét biztosan ömlik majd a pénz. Természetesen más nagy cégek is éltek a lehetőséggel, és a krízis a sportot is érzékenyen érinti, illetve az egyes klubok közti különbség is hatalmas. De talán éppen a Liverpool – amely az előző pénzügyi évet 42 millió font (adózás előtti) eredménnyel zárta – szorul rá legkevésbé az ilyesfajta segítségre. Érdekes módon a Pool néhány éve nem volt ennyire szűkmarkú, amikor a többi élvonalbeli klubhoz hasonlóan „csak úgy” 250 ezer fontos búcsúajándékot adott a Premier League leköszönő ügyvezetőjének, Richard Scudamore-nak.

A becslések szerint egyébként a mostani „trükközés” legfeljebb 1.3 millió fontot spórolt volna a klubnak havonta. A Liverpool labdarúgói korábban nemcsak a pályán vívtak ki maguknak rokonszenvet, hanem a járványhelyzet alatt sokan közülük eddig is jelentős összegekkel támogattak kórházakat, illetve egyéb szervezeteket, Jürgen Klopp menedzser nyilatkozatai empátiáról és mély együttérzésről tanúskodnak. A vezetőség döntése viszont az egész klubra rossz fényt vet.

Mennyire vegyük komolyan, amikor a Liverpool részéről megint valaki azt a közhelyet pufogtatja, hogy egy nagy család, amelyben mindenki fontos? Egy alkalmazott esetében milyen üzenete van az ilyen döntéseknek?

A heves reakciókat érzékelve aztán a vezetőség hétfőn visszakozott, sőt mentségére szóljon, bocsánatot is kért.

Ez természetesen becsülendő, így talán sikerült elkerülni az öngólt, de a tényen akkor sem változtat: a klubvezetőség zsigerből az alkalmazottak alacsonyabban kereső csoportján próbált spórolni. Ha nincs ekkora felháborodás, vélhetően sikerrel járt volna.