Kollektivizálás – Deák Zsigmond jegyzete

Találós kérdés, mit kell írni az xxx helyére? „A xxx támogatja az alsóbb ligás klubokat, s anyagilag segíti a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot is, valamint harmincszázalékos kollektív fizetéscsökkentésről és halasztásról tárgyal az élvonalbeli játékosokkal.” Na jó, nem húzom sokáig, no meg kitalálni sem annyira nehéz, hogy a színvonala mellett az anyagi, infrastrukturális és egyéb lehetőségeiben, valamint szervezettsé­gében is elitnek számító angol Premier League a megfejtés. Ott tehát nincs értelme egy ahhoz hasonló körkérdésnek, amit mi intéztünk az NB I-es futballklubokhoz arról, hogyan reagálnak a koronavírus-járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetre, netán terveznek-e bércsökkentéseket. A liga erős, mint a bivaly, eszméletlen pénzek felett diszponál, bizonyos témákban egységesen és sikeresen tudja képviselni az összes PL-csapatot, sőt, erőforrásaiból oda is jut, ahol aktuálisan nagyobb a szükség.

Ám még mielőtt jó (pontosabban rossz) magyar szokás szerint a magunk tehenét kezdenénk szidni, tegyük hozzá gyorsan, gyakorlatilag sehol máshol a világon nem olyan világos a helyzet, mint Angliában, s szinte mindenhol az egyesületek belügye, hogyan birkóznak meg a még sosem látott, így természetesen jogilag sem szabályozott problémával. Így fordulhatott elő (visszatérve körkérdésünkre), hogy a tucatnyi hazai első osztályú csapat vezetősége nagyjából tucatnyi módon reagált az érdeklődésre. S nem azért, mert itt gonoszak, ott jók, itt buták, ott okosak dolgoznak, hanem mert igazából senki sem tudja, mi is a valóban korrekt, mindenre és mindenkire rászabható megoldás. Van, aki nem mond semmit, de ennek is lehet különböző oka, van, aki már leszervezett és bejelentett mindent, van, aki lelépett légiósait üldözi, van, akinek még edzője sincs, nemhogy kiérlelt álláspontja, a derékhad pedig kivár, hátha a járványhelyzet „dönt”, vagy felülről (UEFA?, MLSZ?) megüzenik a direktívát.

Annak idején az erőszakos kollektivizálásba – amikor az egykori kommunista országokban felszámolták a paraszti magánbirtokokat, és állami irányítás alá vonták a mezőgazdaságot (is) – milliók rokkantak bele, sőt, haltak éhen. Ezúttal viszont a kollektív fellépés tűnne a leginkább üdvözítőnek, ám a feltételei enyhén szólva sincsenek meg a nemzetközi labdarúgás szereplőinek többségénél. Csak reménykedhetünk, hogy nem lesz belőle összeomlás.