Újrakezdés az alapoktól – Bobory Balázs publicisztikája

A FÉRFI KOSÁRLABDA-VÁLOGATOTT szerdán Romániában elkezdi szereplését a világbajnoki előselejtező második körében. Igen, előselejtezőről van szó, az Észak-Macedónia, Románia és általunk alkotott trió első két helyezettje kvalifikál a főtáblára, ahol a selejtező első köre kezdődik. 

Ha az egyszeri kosárlabda-szurkoló egy pillanatra most megkeveredne, és nem lenne világos neki a rendszer, az azért lehet, mert az előző két vb-kvalifikáció során nem kellett előselejteznünk, az Európa-bajnoki szereplésünk feljogosított minket arra, hogy rögtön a legjobbak között kezdjük a sorozatot. 

Az idén augusztus végén kezdődő kontinensviadalra azonban nem jutott ki Gasper Okorn együttese, így egy szintet visszaesett, ezért vár rá a következő hetekben négy nagyon fontos mérkőzés. És persze most sem annak kell a mieink fejében járnia, hogyan lehetne ilyen hosszú úton eljutni a vb-re, sokkal fontosabb lenne felkerülni a főtáblára és ott is a lehető legjobban szerepelni, hogy a következő Eb-selejtező sorsolásakor jó kalapba soroljanak bennünket. 

Egy kicsit azért fájhat a szívünk, ha az előző két vb-kvalifikáció eredménysorára ránézünk. Az Ivkovics Sztojan által vezetett csapat kétszer is egyetlen helyezéssel maradt le csoportjában a kijutásról. A 2019-es világbajnokság előtt a selejtező első fordulójában Litvániával, Lengyelországgal és Koszovóval találkoztunk és ötvenszázalékos mérleggel, három győzelemmel és három vereséggel léptünk tovább. Az eredményeket vittük magunkkal, és újabb hat meccs várt ránk Olaszország, Horvátország és Hollandia ellen. Végül hat győzelemmel és ugyanennyi vereséggel zártunk, a csoport negyedik helye éppen nem ért kijutást, mögöttünk végeztek a horvátok és a hollandok.

A 2023-as vb előtt lekopíroztuk ugyanezt, csak éppen más ellenfelekkel szemben. Az első körben a francia, montenegrói, portugál hármas ellen lett ötvenszázalékos a mérlegünk, és mentünk a második körbe, ahol találkoztunk a litvánokkal, a bosnyákokkal és a csehekkel, végül megint negyedik hely lett a vége a hatosban, hat győzelemmel és hat vereséggel. 

Édes romantikával tekintünk vissza ezekre az időkre, mert nem az alsóház, hanem az elit csapataival futottunk össze, és időnként meg is ráncigáltuk a bajszukat. Most más szintről indul az együttes, újjá kell építeni a válogatottat is, és csak bízhatunk benne, hogy a generációváltás megint Eb-szerepléseket, nagy győzelmeket eredményez.

Ivkovics megosztó figura volt, az eredményeit azonban nem lehet elvenni. Két éve köszönt el a csapattól, és észszerűnek tetszett, hogy olyan szakember vegye át a válogatottat, aki ismeri a magyar és a nemzetközi mezőnyt, ért el sikereket határainkon belül és kívül, ezt a szerepet mintha a Falcóval kétszeres bajnok Gasper Okornra írták volna. A szlovén szakember viszont az Eb-selejtező előtt alig néhány napot dolgozhatott együtt a válogatottal, ki is kaptunk rögtön Izlandon, ami lényegében meg is pecsételte a sorsunkat, utána már kapkodtunk a szalmaszálak után, ráadásul azokon a meccseken sem nekünk kedvezően alakultak az eredmények, amelyeket riválisaink egymás ellen vívtak. Utolsók lettünk a négyesünkben Olaszország, Törökország és Izland mögött, így most ezekben a hetekben nem az Eb-re, hanem az előselejtezőre készült a válogatott.

Ráadásul nem teljesen problémamentesen. Az elmúlt évtized nagy alakjai körül visszavonult a válogatottól Hanga Ádám, Keller Ákos és Eilingsfeld János, a szövetségi kapitány pedig generációváltást hirdetett. Ebben lett volna kiemelt szerepe Lukács Norbertnek, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Szolnoki Olaj letaszította a trónról az idén a Falcót, és megnyerte a bajnokságot. A két hete az orosz élvonalba szerződő magasbedobótól a válogatottban is kiugrást várt a szakmai stáb és kosárszerető közönség is, csak ő másként gondolta, lemondta a válogatottságot. Jó kérdés, hogy egy ereje teljében lévő, 24 éves sportoló miként jut ilyen elhatározásra, de az indokok ezúttal nem kerültek nyilvánosságra, pedig talán így mindenki könnyebben elfogadna egy ilyen döntést. A szövetség beszámolója szerint Lukács a szakmai stábnak sem magyarázta el, miért marad távol, csak arra lehet tippelni, hogy egyéni karrierje, klubcseréje felülírta a válogatott érdekeit. 

Ugyancsak nehezíti Okorn helyzetét, hogy másik reményteljes ifjú, a bajnoki döntő legértékesebb játékosa, Somogyi Ádám sérülés miatt esett ki, pedig a tavasszal mutatott formája arra is esélyessé tette, hogy első számú karmestere legyen az együttesnek. Hiányát lehet pótolni, csak éppen két olyan fontos kosaras hiányzik majd a vb-előselejtező során, aki az emlegetett generációváltás főszereplője lehetne, és remélhetőleg lesz. 

Persze maradt még olyan játékos, akinek elő kell lépnie a kispad második felének sokszor kényelmetlen árnyékából, az NBA-vel kacérkodó, előző idény nagy részét a tengerentúlon töltő Valerio-Bodon Vincentre például reflektorfény hárul, tétmeccsen még nem szerepelt a válogatottban, viszont sokan tőle várják, hogy rögtön csillogni fog. Tanoh Dez András vagy éppen a pécsi Meleg Gergő részfeladatokat kaphat, de nem kérdés, hogy a jövőben rájuk is jóval nagyobb teher kerül majd. Egyébként pedig a felelősség  terhét továbbra is a „nagy öregek” cipelik a hátukon, Vojvoda Dávid közülük is kiemelkedik a maga 34 évével, Perl Zoltán, Váradi Benedek és Benke Szilárd a harminc körüliek társaságát gyarapítja, náluk néhány évvel fiatalabb csak Golomán György és Pongó Marcell, vagyis nincs tapasztalat híján ez a válogatott, a rutintalanságra semmit sem szabad fogni. 

A csapat ráadásul most olyan helyzetben kezdi az előselejtezőt, amilyenben régen volt: a trió első számú esélyeseként, legmagasabban jegyzett együtteseként vág neki a feladatnak, így természetesen óriási kudarc lenne, ha nem sikerül innen továbblépni. És nemcsak pillanatnyilag fájna a pofon, a további évek, sorozatok kiemelése is múlik ezen a négy mérkőzésen, talán ez is ott van a mieink fejében. A küzdelmek már elkezdődtek, a mögöttünk álló hétvégén a románok nyerni tudtak Észak-Macedóniában, így mindenképpen értékmérő lesz a szerdai nagyváradi fellépés, alapjaiban határozhatja meg a kvalifikáció alakulását. 

A magyar férfi kosárlabdázás minden szempontból új útra lépett, nemcsak a válogatottban zajlik generációváltás, a bajnoki rendszer is átalakul, az ősztől kötelező minden meccsen folyamatosan pályán tartani legalább két magyar játékost. A törekvés a válogatott előrelépését kívánja szolgálni, a szövetség meg akarja teremteni honfitársainknak a megfelelő minőségű és mennyiségű éles versenyhelyzetet, fejlődési lehetőséget. Örvendetes a szándék, remélhetőleg lesz eredménye a következő években, természetesen a mostani előselejtezőben még azoknak kell nagyot domborítaniuk, akik az elmúlt években már megmutatták, mit tudnak, akár a nemzetközi mezőnyben is becsülettel helytálltak. 

Nincs más hátra, mint előre, nem könnyed ujjgyakorlat lesz az előselejtező abszolválása, hanem új helyzet, minden szépségével, terhével, akár nyűgével együtt. A magyar kosárlabdázók azonban sok szép pillanatot szereztek nekünk az elmúlt tíz évben, most pedig kezdődik az új fejezet, amely esélyt ad megint az egymásra találásra, a sportágba, szakágba vetett hit megerősítésére.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!