Verekedés és Rockets-siker LeBron James első hazai Lakers-meccsén

Washington Wizards–Toronto Raptors 113117

Leonard nélkül nyert a Raptors. A back-to-back második felén még nem erőltette szupersztárját a Toronto, amely ezúttal a Lowry, Green, Powell, Anunoby, Valanciunas ötössel kezdett, de így is meg tudta nyerni a szoros végjátékot. A záró etapban már tartósan tíz pont körül, néha afelett mozgott a kanadaiak előnye, Kyle Lowry (28 pont, 12 gólpassz) remekelt, de a végén volt még egy roham a Washingtonban és felzárkózott egy labdára – az utolsó percben sorozatban három torontói dobást blokkoltak Porterék, de mindig visszakerült a játékszer a Raptorshoz és végül Fred VanVleet kissé szerencsés tempója zárta le a küzdelmet 14,6 másodperccel az órán. A csereirányító így egy újabb clutch játékkal segítette csapatát a legutóbbi meccs után és a Leonardot nélkülöző Toronto 3–0-s mérleggel fogadhatja a Charlotte-ot.

Szükség van Howardra. Továbbra sem léphet pályára a Wizards centere, Dwight Howard, nélküle viszont két hazai vereséggel rajtolt csapata és mindkétszer nagyon csúnyán elvesztette a lepattanózást – ezúttal 52–37-re maradtak alul ebben a szegmensben Mahinmiék, engedtek 14 támadópattanót, nem tudták kezelni a helyzetet. Ráadásul egy újabb szoros végjátékot buktak el, hiába Bradley Beal (32 pont, 6 gólpassz, 6/11 tripla) és John Wall (25 pont, 4 lepattanó, 6 gólpassz, 4 labdaszerzés) jó játéka, a negyedik negyedben pedig egy vitatható játékvezetői ítélet után Scott Brooksnál is elszakadt a cérna, ki is állították – érdekesség viszont, hogy Beal megelőzte Gilbert Arenast a franchise-örökranglistán a bedobott triplákat tekintve.

A Wizards legjobb dobói: Beal 32/18, Wall 25, Rivers 12/6
A Raptors legjobb dobói: Lowry 28/12, Valanciunas 16, Ibaka 16

Indiana Pacers–Brooklyn Nets 132–112

Rohanni tudott a Pacers. Ugyan ha a végeredményt megnézzük, nem feltétlenül erre gondolnánk, de Victor Oladipo és Nate McMillan szerint a védekezésük miatt tudták kézben tartani és végül húsz ponttal megnyerni ezt a mérkőzést - húsz eladott labdába hajszolták bele ellenfelüket és 30–12-re nyertek az ezekből szerzett pontokat tekintve, a hátul meglévő agresszivitás hozta meg a ritmusukat támadásban is. Tegyük hozzá, hogy alapvetően a futások miatt tudott meglépni a hazai csapat, az első félidőt egy 14–3-mal zárta a társaság, a negyedik negyedben pedig egy 13-0-t repesztett, ez utóbbi döntötte el a derbit - O'Quinn egyébként a padról beszállva 14 pontot szórt a záró etapban, itt ő lépett elő a befejezéseknél. Összességében kilencen érték el közülük a tízpontos határt, 55.4 százalékkal dobtak mezőnyből és 66.7 százalékkal tripláztak, így hiába dobott egyébként jól a Brooklyn is, nem tudta tartani a lépést, legalábbis nem a meccs végéig. Oladipót (25 pont, 4 labdaszerzés) külön is emeljük ki, most elöl-hátul vezér tudott lenni, így csapata a legutóbbi gyenge játék után magabiztos győzelemmel javított és 2–1-re áll.

Sok volt a leolvadás a Netsnél. Joe Harris, a vendégek játékosa is az Oladipo, O'Quinn kettőst emelte ki a túloldalról, illetve azt, hogy túlságosan sokat engedtek ellenfelüknek, amely így elkapta a ritmust és Harrisék csak rövid időszakokra tudták magukat összeszedni védekezésben – szerinte ez volt a kulcs, nem tudtak koncentráltan és fegyelmezetten játszani, csak néha-néha. Elöl így is bevertek 16/37 triplát, maga Harris (19 pont, 6/11 mezőnyből) és Caris LeVert (19 pont, 8/9 mezőnyből) szép számokat gyártott, de ez most kevés volt, a negyedik negyedben végleg elfogytak és végül elszenvedték idei második vereségüket is.

A Pacers legjobb dobói: Oladipo 25/9, O'Quinn 16, Bogdanovic 15/9, Evans 15/3
A Nets legjobb dobói: Harris 19/15, LeVert 19/6, Dinwiddie 13/6

New York Knicks–Boston Celtics 101–103

Tatum főszerepben. Azt túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az eddigi három mérkőzésen leginkább Jayson Tatumot lehet kiemelni a Boston részéről és ezúttal is a másodéves játékos került a középpontba a Celticsnél. Egyrészt 24 pontjával (8/15 mezőnyből, 2/3 tripla) ő lett csapata legeredményesebb játékosa, másrészt leszedett 14 lepattanót, amivel természetesen ebben is ő járt az élen, harmadrészt viszont kis híján elvesztette a meccset - végül megúszta, így pozitív hősként vonulhatott az öltözőbe. Fél perccel a vége előtt, egypontos vezetésnél elrontott egy tiszta zsákolást, de leszedte a saját lepattanóját és elsüllyesztett belőle egy nehéz duplát, majd nyolc másodperccel a vége előtt két clutch büntetővel 103-100-ra alakította az állást, hogy aztán beüssön egy faultot Burke-ön tripladobás közben... Szerencséjére Burke elrontotta az első büntetőt, így nem tudott kiegyenlíteni a Knicks, megmenekült a Boston, amelynél Gordon Hayward nem lépett pályára a back-to-back miatt és amelynél nem sorjáztak a remek egyéni teljesítmények - Irving 5/16-ot dobott mezőnyből, Brown 7, Horford 8 pontig jutott, csapatszinten pedig alig 40 százalékkal céloztak.

Knox megsérült. Egy betörésnél faultolta a Knicks idei 1/9-es választottját, Kevin Knoxot Terry Rozier, az újoncnak pedig kiment a bokája és végül saját csapattársainak kellett letámogatni a pályáról – a röntgen negatív lett, de a parkettre nem tért vissza, többet egyelőre nem tudni. Nélküle is közel állt a győzelemhez a New York, Tim Hardaway Jr. (24 pont, 5/11 tripla), Enes Kanter (17 pont, 15 lepattanó) és az újonc Allonzo Trier (15 pont. 2/3 tripla) is hozta a pontokat, Kanter pedig az első Knicks-játékos lett az elmúlt 11 évben, aki sorozatban három dupla-duplával nyitott egy szezont – a 13 ponttal elvesztett első negyed után fel tudtak állni, szorossá tették a meccset, de a tíz elrontott büntető ezúttal nem fért bele.

A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 24/15, Kanter 17/3, Trier 15/6
A Celtics legjobb dobói: Tatum 24/6, Irving 16, Morris 16/6

Philadelphia 76ersOrlando Magic 116–115

Simmons megsérült, Redick megnyerte. Mint utólag kiderült, már a meccs előtt elkezdett fájni Ben Simmons háta, de a Phillynél úgy gondolták, hogy megpróbálják játszatni, nyolc percnél többet azonban nem tudott a pályán tölteni, gyakorlatilag nélküle hozták le a mérkőzést – elvileg nagy gond nincs, inkább csak megelőző jelleggel ültették ki. Innentől viszont természetesen ez már egy másik Sixers volt, amely óriási csatát vívott a parádézó Orlandóval, de végül győztesen hagyhatta el a harcmezőt: az utolsó percnek kétpontos Magic-vezetéssel vághattak neki a felek, majd Joel Embiid (32 pont, 10 lepattanó, 13/26 mezőnyből) dobott be egy büntetőt, 17 másodperccel az órán pedig a meccs embere, JJ Redick (31 pont, 8/13 tripla) vágta be a nyolcadik hármasát. Itt még nem volt vége, Aaron Gordon kiegyenlíthetett volna, de elrontotta a második büntetőjét, az utolsó dobást pedig Terrence Ross nem tudta a gyűrűbe küldeni, így némi szerencsével és két egyéni extrával menekült meg a Philly – Simmons nélkül ez azért fontos győzelemnek számít, az egyes posztot csak részben tudta megoldani Fultz és McConnell.

Ezt bánhatja a Magic. Minden adott volt a vendégek bravúrgyőzelméhez, Simmons kiesése mellett ők maguk is teljesen máshogy játszottak, mint legutóbb, ráadásul Gordon 20 pontos, 12 lepattanós, 3 blokkos teljesítménye még nem is számít extrának a többiek mellett – Evan Fournier már 31 pontot dobott hat triplával, Nik Vucsevics pedig ihletett napot fogott ki és hatalmas tripla duplát (27 pont, 13 lepattanó, 12 gólpassz, 4/4 tripla) gyártott. Ezen felül a végén az esélyük is megvolt a győzelemre, felálltak a tízpontos hátrányukból, vezettek, majd Gordon kezében volt az egyenlítés, aztán Rosséban a győzelem, de egyikkel sem tudtak élni – komoly lehetőséget szalasztottak el, most Bostonban próbálkozhatnak meg egy újabb bravúrral.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 32/9, Redick 31/24, Covington 12/9, Saric 12/9
A Magic legjobb dobói: Fournier 31/18, Vucsevics 27/12, Gordon 20

Miami Heat–Charlotte Hornets 112–113

Kemba Walker nem áll le. Az első meccsen 40 pont fölé jutott és legutóbb is közelítette a 30-at a Charlotte irányítója, most pedig ismét elképesztő estét produkált: 39 egységet termelt hét gólpassz mellett, igaz, el is vállalt 31 dobást mezőnyből, közte 15 triplával. Az agresszivitása azonban végül kifizetődött, ugyan Dwyane Wade 12 másodperccel a vége előtt kiegyenlített, az utolsó támadást Walker kapta, aki kiharcolt egy faultot, bedobta az első büntetőjét, szándékosan kihagyta a másodikat, így lepörgette az időt és megnyerte a meccset csapatának – sokat, talán túl sokat is vállalt, de végül jól jött ki belőle. A vendégek egyébként kicsit úgy érezhetik, hogy „megmenekültek”, mert az első félidei parádés triplamutató (12/20) eredményeként húsz ponttal vezettek a nagyszünetben, a fordulás után mégis leeresztettek és kis híján elvesztették a meccset. Megúszták, Walker pedig három találkozó alatt túllépte a száz dobott pontot és már 19 bedobott hármasnál tart.

Elégedetlenség a Heatnél. Erik Spoelstra és Dwyane Wade sem értett egyet a játékvezető ítéletével az utolsó játéknál, a tréner szerint Rodney McGruder tökéletesen védekezett Walkeren és nem lett volna szabad ilyenre faultot fújni ebben a helyzetben – a floridaiak azt nehezményezték, hogy nem a játékosok döntötték el ezt az egyébként parádés meccset, hanem egy ilyen ítélet. Valóban óriásit küzdöttek a fordulás után Whiteside-ék, érthető, ha kicsit kisemmizve érzik magukat ezek után, de Wade azért azt is hozzátette, hogy a játékvezetőknek nyilván nagyon nehéz dolguk van egy ilyen szituációban – nem kellett volna húszpontos előnyt adniuk ellenfelüknek, és akkor talán nem történik meg ez.

A Heat legjobb dobói: Wade 21/6, Dragic 20/6, McGruder 19/12
A Hornets legjobb dobói: Walker 39/21, Monk 15/9, Williams 13/6

Chicago Bulls–Detroit Pistons 116–118

Smith kosara döntött. Nehéz meccset játszott a Detroit, az első félidőben csak 34 százalékkal dobtak mezőnyből a vendégek, Andre Drummond csak szenvedett, majd ki is szállt (10 pont, 5/13 mezőnyből, 24 perc alatt kipontozódott), így Reggie Jacksonra (18 pont, 6 gólpassz, 4/7 tripla), Blake Griffinre (33 pont, 5/7 tripla, 12 pont, 5 gólpassz) és Ish Smithre (15 pont, 5 gólpassz) is nagyobb szerep hárult. Griffin igazi vezérként húzta csapatát, a két irányító pedig kintről igyekezett kreálni, de védekezni már kevésbé maradt erő, így végig szorosan alakult a negyedik negyed is – 24 másodperccel a vége előtt LaVine kiegyenlített, 116–116-nál jöhetett a Pistons utolsó játéka. Itt végül Smith kapta a labdát és nem ijedt meg a lehetőségtől, bevitte a gyűrűig, majd fel is tette a győztesnek bizonyuló ziccert, hogy aztán LaVine válaszpróbálkozásánál labdát szerezzen Griffin segítségével – nagy csatában megszületett a csapat első idegenbeli győzelme, így sikerült 2–0-val rajtolniuk.

Ez LaVine feladata. Dunn, Markkanen és Valentine nélkül továbbra is tartalékosan állt ki a Bulls, így Zach LaVine volt az, akinek húznia kellett a gárdát támadásban, ezt pedig az első perctől kezdve meg is tette – rendkívül agresszíven bontotta a védekezést és hozta a kosarakat, végül 33 pontig jutott 12/21-es mezőnymutatóval. Az általa generált helyből Justin Holiday és Cameron Payne is elég jól megélt, csapatszinten 50 százalékkal dobtak mezőnyből, kiosztottak 26 gólpasszt, de hiányzott egy jobb kinti tűzerő ahhoz, hogy túl tudják dobni a Detroitot – védekezésben a hazaiak sem voltak túl meggyőzőek és a hét bedobott hármas jóval kevesebb, mint a Pistons által bevert 18/40 tripla. A végén LaVine még bele is gabalyodott a történetbe és utolsó támadás címén dobásig sem jutott el, de három fontos hiányzója ellenére jó meccset vívott az együttes, alapozhat erre a folytatásban.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 33/6, Holiday 19/6, Payne 17
A Pistons legjobb dobói: Griffin 33/15, Jackson 18/12, Bullock 16/3

Dallas Mavericks–Minnesota Timberwolves 140–136

„You can't win without me”. Igaza lehet Jimmy Butlernek, hiszen az előző este 33 pontot szóró swingman ezúttal nem lépett pályára, csapata pedig egészen vállalhatatlan védekezéssel szenvedett vereséget a két kezdőjátékosát nélkülöző, egyelőre még csak formálódó Dallastól. Hiába éledt fel Butler hiányától (?) Karl-Anthony Towns (31 pont, 9/16 mezőnyből), hiába dobott 28 pontot a padról beszállva Derrick Rose, hátul teljes átjáróház volt a Minnesota és ugyan 46–37-re megnyerték az első negyedet, végül nem tudták túldobni a hazaiakat. Elöl tényleg remek számokat produkáltak, de azok a problémák, amik most már évek óta megvannak a gárdánál, ezúttal is tökéletesen látszottak: nulla védekezés és elrontott szoros végjáték, így nagyon nehéz dolguk lesz a későbbiekben.

Doncic és Smith elvarázsolta Dallast. Az újonc szlovén zseni most sokkal jobban játszott, mint az első NBA-meccsén, dobott 26 pontot (8/16 mezőnyből, 4/9 tripla), voltak nagy hármasai, fontos kosarai és a végjátékban is lehetett rá számítani – elrontott ugyan egy büntetőt, de volt clutch dobása, a dallasi publikum pedig hangos ovációval ünnepelte a teljesítményét. A hős végül mégsem ő, hanem a másik tehetséges fiatal, Dennis Smith Jr. (19 pont, 6 gólpassz) lett, aki kicsit háttérbe húzódott ugyan Doncic mögött, de a végjátékban előlépett és hat másodperccel a vége előtt, egál állásnál bevágott egy duplát faulttal együtt, ami eldöntötte a mérkőzést – ráadásul Towns büntetői után hidegvérrel bedobta ő is két kísérletét a vonalról, ezzel szállította a győzelmet csapatának. A két fiatal klasszis mellett DeAndre Jordan (22 pont, 10 lepattanó, 5 blokk), Wesley Matthews, Dwight Powell (19-19 pont) és JJ Barea (12 pont, 11 gólpassz) is azt hozta, amit várnak tőle, remekül sikerült a Carlisle-legénység hazai bemutatkozása.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 26/12, Jordan 22, Smith 19/3, Matthews 19/12, Powell 19/3
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 31/12, Rose 28/6, Teague 22/6

Denver Nuggets–Phoenix Suns 119–91

Jokics a játéknap embere. Elképesztő mérkőzést játszott a Denver centere, nem véletlenül szólt neki az „M-V-P!” rigmus: Wilt Chamberlein óta ő az első játékos az NBA-ben, aki 30+ pontos tripla duplát gyártott úgy, hogy közben nem hibázott dobást mezőnyből. Jokics 35 pontig jutott 11/11-es mezőnymutatóval, közte 3/3 triplával, leszedett 12 lepattanót, kiosztott 11 gólpasszt, ellopott négy labdát és az sem kis dolog, hogy a vele szemben álló Deandre Ayton öt pontot és öt faultot tudott felmutatni – félelmetes számok, nem csoda, hogy 28 pontos győzelmet ért ez a Nuggets számára. Mellette Jamal Murray (26 pont, 5 gólpassz) is remekelt és már a 30–18-ra megnyert első negyedtől kezdve kézben tartották a mérkőzést a hazaiak, negatívum viszont, hogy Will Barton csípősérülést szenvedett a harmadik negyedben és úgy fest, hogy őt elvesztették egy időre.

Nem volt esélye a Sunsnak. Ayton úgy fogalmazott a meccs után, hogy jó lecke volt számára a Jokics elleni párharc, legközelebb már ezzel a tapasztalattal felvértezve jobb teljesítményt fog nyújtani – teljesen levették őt a pályáról, nélküle pedig sansztalannak bizonyultak a vendégek. Hiába Devin Booker 25 pontja, ez csak arra volt elég, hogy a második-harmadik negyedben tartani tudják a lépést és a hátrányukat, de a záró etapra kifulladtak és ott lett igazán tetemes a különbség – ez benne van egy ennyire fiatal csapatnál, következőleg a Warriors otthonában kell helyt állniuk.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 35/9, Murray 26/9, Harris 18/3
A Suns legjobb dobói: Booker 25/3, Warren 16/6, Canaan 15/9

Portland Trail Blazers–San Antonio Spurs 121–108

Egy negyed volt a Spursben. DeMar DeRozan ismét remekül teljesített a San Antonio színeiben, 28 pontját 11/22-es mezőnymutatóval dobta, kiosztott 9 gólpasszt is, és a Dejounte Murray sérülése miatt kezdő Bryn Forbes is parádézott, 5 triplát küldött a helyére. Ez eddig szép sztori lenne, de sajnos kettejük jó játéka csak arra volt elég, hogy a második negyedig egál meccset játszanak Portlandben. LaMarcus Aldridge ugyan próbált mindenhol segíteni (12 pont, 8 pattanó, 5 gólpassz), de védekezésben sokszor bántóan könnyű kosarakat engedtek Lillardéknak, ez pedig nem férhetett bele. A padról Bertrans (11/9 pont) és Pau Gasol (10/3 pont) is inkább támadásban volt hasznos, hátul ők sem jelentettek megoldást – valamit ki kell találnia Gregg Popovichnak, mert egyelőre a védekezés (a vártnak megfelelően) nem az igazi.

Lillard és McCollum elintézte. Damian Lillard és CJ McCollum az évek óta megszokott módon rendezte a lényeges kérdéseket, mindketten 60 százalékkal céloztak, Lillard kiosztott 9 gólpasszt is, a második negyedtől kezdve pedig kézben tartotta a dolgokat a Blazers. Ebben nagy szerepe volt a palánk alatt jól teljesítő, illetve minőségi elzárásokkal operáló Jusuf Nurkicnak, illetve a padról beszálló Zach Collinsnak (11 pont, 5 pattanó), de Evan Turner, Seth Curry és Al-Farouq Aminu is jól mozgott, összességében nem történt semmi különös, a 2–0-val rajtoló, újabb potenciális playoff-ellenfelet legyőző Portland ismét megmutatta, hogy jól sikerült a felkészülés.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 29/9, McCollum 24/12, Nurkic 12
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 28, Forbes 17/15, Gay 12/6, Aldridge 12

Los Angeles Lakers–Houston Rockets 115–124

James Harden a végén nyugodt maradt, és megnyerte a meccset. A regnáló MVP az első félidőben egyszer felült Lance Stephenson provokálásának és kapott egy technikait, utána viszont megállíthatatlannak bizonyult, különösen az idegbajos végjátékban. Bő négy perccel a vége előtt 108–109-es állásnál is ő harcolt ki faultot, ebből indult aztán egy vitatkozós tömegjelenet, aminek a végén Rajon Rondo, Chris Paul és Brandon Ingram verekedett össze. A három renitenst kiállították, ez azonban nem zavarta meg Hardent, szinte nem volt rossz megmozdulása az utolsó percekben, igaz némely esetben a szerencse és a bírói jóindulat is vele volt. A kiállításig Chris Paul is extrát nyújtott (28 pont, 10 gólpassz, 7 lepattanó), Clint Capela szépen támadta és védte is a festéket (19 pont, 12 pattanó), a kispadról pedig Gerald Green extrája mellett (13 pont, 5/6 mezőnyből) Carmelo Anthony jó védőmunkája (10 pattanó) is kiemelendő.

A Lakers nem a jó végéről fogta meg. A hazaiak végigvitatkozták a mérkőzést, ahelyett, hogy a játékukkal foglalkoztak volna, amin már kevesebb a csiszolnivaló, de még messze van a jótól: a negyedik negyedben elöl-hátul nem tudtak mit kezdeni a Houston játékával. LeBron James (24 pont, 9/22 mezőnyből, 5-5 lepattanó és gólpassz) többször is pumpálni volt kénytelen a labdát, Lance Stephenson pedig a kelleténél sokkal többször gondolta úgy, hogy neki megoldania egy az egyben. Rajon Rondo nem volt rossz a kiállításáig (13 pont, 6/8 mezőnyből, 10 gólpassz, 7 lepattanó), ugyanez igaz a 12 pontig jutó Ingramre, JaVale McGee pedig 16 pontja mellett 5 blokkot osztott ki. A kispadról ki kell emelnünk Lonzo Ball támadójátékát, 14 pontját 50 százalékos mutatóval érte el és 4/8 triplát hintett 4 gólpassz mellett, ugyanakkor a padról sem ő, sem Kuzma és Hart nem adott azonnal érezhető lendületet hátul, sőt sokszor összekuszálták a csapat hátsó alakzatát az elrontott váltásokkal. Elképzelhető, hogy Luke Walton lassan elkezdi variálni a rotációt, hogy jobb legyen az egyensúly a kezdőötös támadójátéka és a cseresor védekezése között.

A Lakers legjobb dobói: James 24, McGee 16, Ball 14/12
A Rockets legjobb dobói: Harden 36/15, Paul 28/9, Capela 19

NBA, ALAPSZAKASZ
Indiana Pacers–Brooklyn Nets 132–112
Washington Wizards–Toronto Raptors 113–117
New York Knicks–Boston Celtics 101–103
Philadelphia 76ers–Orlando Magic 116–115
Chicago Bulls–Detroit Pistons 116–118
Miami Heat–Charlotte Hornets 112–113
Dallas Mavericks–Minnesota Timberwolves 140–136
Denver Nuggets–Phoenix Suns 119–91
Portland Trail Blazers–San Antonio Spurs 121–108
Los Angeles Lakers–Houston Rockets 115–124