Az olimpiai bajnok kapus a „máltai” szerződésről elmondta, döntésénél figyelembe vette a korát és az elmúlt három világeseményt, ahol nem került be a válogatottba
„Akkor is kimaradtam, amikor a legjobb kapusnak választottak. Nem szomorodtam el, nagyfiú vagyok, tudom kezelni a kudarcokat. Csak talán kicsit jobban számítottam a meghívásra, mint kellett volna.”
Gergely hozzátette: az idei eindhoveni Eb előtt, Nagy Viktor sérülése miatt szintén számított Kemény Dénes meghívójára, „ám a fiatalok preferálása után elgondolkodtam az én harmincöt évemről, amely eggyel több, mint Szécsi Zolié, mögötte pedig ott vannak a fiatalok, és Viktor is felépül – szóval nem volt egyszerű döntés a máltai szerződés, de meghoztam.”
„Átgondoltam azt is, mi lenne, ha mégis megcsörrenne a telefon, és Dénes hívna. De én a jelek alapján most ötödik magyar kapusnak kell, hogy rangsoroljam magam, s aligha esik ki előlem három. Inkább azt kívánom nekik, hogy jól teljesítsenek, mert megérdemlik, hogy ott tolongjanak mellettem-előttem” – mondta.
Pályafutása folytatásáról Gergely úgy nyilatkozott, „szeretnék még védeni, nem tettem le a vízilabdáról. Lehet, hogy más formában, kevesebb edzéssel, kilenc helyett négy-öt gyakorlással hetente, de játszani szeretnék. Hogy hol? Akár továbbra is a Honvédban. Meglátjuk ősszel” – jelezte a pólókapus a lezáratlan jövőt.
Gergely beszélt csapata, a Honvéd botrányos szegedi döntetlenjéről is: „visszanézve elismerem, hogy szabály szerint valóban igaza volt a bíróknak és az ellenőrnek, amikor a végén visszavonták a győztes gólunkat. Csalódottságra az adott okot, hogy ilyen gólelvétel most történt először. Ha a továbbiakban konzekvensen alkalmazzák a szabályokat mindenkire és minden helyzetben, akkor rendben, fejet hajtunk. Ha nem, akkor marad a csalódás, hogy Szegeden a klasszis Szegedet a bíráskodás miatt nem tudtuk megverni” – jelentette ki Gergely.
A Honvédot már korábban sújtó bírói ítéletekről Gergely azt mondta: nem biztos, hogy ez tendencia, lehet szó a véletlenek furcsa egybeeséséről is. „Mondjuk azt nehéz véletlennek betudni, hogy a kupadöntőben úgy kaptunk ki, hogy utána az ítélkező bírót hosszú időre eltiltották hibái miatt”.
A hazai játékvezetés színvonaláról megjegyezte: „mi játékosok minden eszközt felhasználunk a győzelemért, ha kell, bevetünk egy kis simlit is a vízben. A bíróknak viszont ennek tudatában kellene jó színvonalon és igazságosan ítélkezni. A bíráskodás eddig azért nem került középpontba, mert a korábbi két-háromesélyes bajnokságokban csak a végén, a döntőben jöttek ki a viták. Idén azonban az első öt csapat úgy tapad egymásra, hogy már a mostani szakaszban nagyon kiéleződik a küzdelem gyakran egygólos győzelmekkel. Ha a bírók ilyenkor hibáznak, erősebben befolyásolják a bajnokságot, jobban kijön a tévedések súlya.”
