Kemény Dénes: Nem állunk rosszul

Vágólapra másolva!

2011.07.04. 09:22

Címkék

A magyar férfi vízilabda-válogatott vasárnap 14–6-ra legyőzte Oroszországot a Vodafone-kupa záró napján, így hibátlan teljesítménnyel végzett az élen a margitszigeti viadalon. A tornát a mérkőzés után Kemény Dénes szövetségi kapitány értékelte a Nemzeti Sportnak.

– A korai kezdés ellenére is jól pörgött, magabiztos győzelmet aratott a csapat.
– Úgy érzem, kiegyensúlyozottak vagyunk abból a szempontból, hogy bár nyilván vannak a játékosok között eltérések, szemben a tavalyi évvel az idén több pihenő jut mindenkinek. Ez nagyon fontos, ettől tud a játékos fizikailag és mentálisan pörögni, és nemcsak azért, mert a pihenő során feltöltődik, hanem kintről látva a társakat – akár pozitív, akár negatív, amit tesznek –, becsvágy dolgozik benne, amikor visszamegy.

VÉLEMÉNYEK
Steinmetz Ádám, a válogatott centere: – Elégedett vagyok, mert három szép győzelemmel nyertük meg a Vodafone-kupát, ami kellő önbizalmat adhat a folytatásra. Jó úton járunk, bízom benne, hogy amikor kell, vagyis két hét múlva a világbajnokságon még ennél is jobb formában leszünk. A végjátékban ezeknél az ellenfeleknél – még ha nagyon jó vízilabdázókból álló csapatokat vertünk is meg – erősebb csapatokkal kerülünk össze, remélem, ellenük is jól megy majd.
Kiss Gergely, a válogatott szélsője: – Nem kell annyira maximalistának lennünk, hogy ne tudjunk örülni a szép győzelmeknek, de azért van még javulnivaló. Amit a közönség ezen a Vodafone-kupán láthatott, az az alap, amihez a taktikai részleteket még hozzá kell tennünk, hogy a világbajnokságon meg tudjuk lepni a nagy ellenfeleket, vagy ha úgy adódik, ki tudjuk rángatni magunkat a nehéz helyzetekből.
Szécsi Zoltán, a válogatott kapusa: – Tőlünk akár holnap kezdődhetne a vébé, mert bár van még csiszolnivalónk, arra ott vannak az első meccsek. Szerintem megverjük az első két ellenfelünket, s csoportelsőként jutunk a nyolc közé. Ezúttal szinte tökéletes volt a védekezésünk. Az viszont nem véletlen, hogy Nagy Viktoron volt az 1-es és rajtam a 13-as sapka: Kemény Dénes a hét elején közölte, hogy ő az első számú kapus. Mindennek eljön az ideje, nem zavar, hogy nem én vagyok a kezdő.

– Milyen tapasztalatokat lehet leszűrni a három nap alapján?

– Azt, hogy nem állunk rosszul, meg hogy azért mindenben javulnunk kell. Említhetném a fizikai állapotot vagy az összhangot, de van még két hét a világbajnokságig.

– Ez az időszak elegendő lehet a tervezett munka elvégzésére?
– Bőven. Nincs már sok tennivaló. A hátralévő időben végig abban az összeállításban gyakorolunk, amelyben a vébén is játszunk. Nem tizennégy, hanem tizenegy mezőnyjátékos gyakorolja a tennivalókat. Nyilván könnyebb lesz a szisztematikus hibákon javítani, mert azoknál a rendszert kell nézni. Az egy-egy beeső hiba meg inkább csak példa, hogy mit kell másként csinálni.

– A látottak alapján a támadójáték végig remekül működött.
– Csatárvénája itt alapvetően mindenkinek van. Persze egészen más lesz fizikailag erősebb, szervezettebb csapatok ellen játszani, úgyhogy a helyzetkihasználáson mindenképpen javítani kell. A javulás egyébként kiegyenlíti a különbséget, ha a vébén erősebb csapat ellen játszunk, mert ezek a mostani ellenfelek egyértelműen középcsapatok voltak. Illetve örömmel állapíthatjuk meg, hogy számunkra már újra középcsapatok.

– Nagy Viktoron volt az egyes sapka, ő védett két mérkőzést. Ez jelent valamit?
– Két jó kapusunk van. Úgy látom, Viktor megérett arra, hogy első számú kapusként kezelhessem, Szecska meg elég rutinos ahhoz, hogy ha szükség van rá, mint most volt, megtegye, amit kell. Ez mindenképpen egészségesebb, mint az előző évekbeli gyakorlat – legutóbb 2008-ban volt a válogatottnak első számú kapusa, 2009-ben és 2010-ben nem. A mostani jobb helyzet, Viktor élvezi a játékosok és a stáb bizalmát, csakúgy, mint Szecska, aki szintén nagy lelkesedéssel végzi feladatát. Volt ő meghatározó cserekapus, és volt, hogy az ő cserekapusa húzta ki a csapatot a csávából. Tisztában van vele, hogy a cserekapus nem degradáló, rólam meg tudható, hogy nem szoktam az ilyen döntést elnagyolni. Elronthatom, de elnagyolni semmiképp sem szoktam.