Lehet-e esélye a mi - momentán kis - csapatunknak a világbajnok ellen, a Tasmajdan-uszodában? Talán a felszabadultság. Amely valahogy rátört a csapatra ezen a verőfényes vasárnapon. Mi nyomasztaná őket? A szerbeknek kötelező lenne nyerniük. A mieinknek nem. Mindenesetre nevetve készülődtek, teljesen ellazulva.
Más kérdés, hogy a szerbek ellen lehetetlenség játszani csak úgy. Fojtás és kötés - ez az ő védelmük.
Feltörni? A "nagycsapatunknak" is óriási erőfeszítés.
Alapvetően 2-2-ig volt esélyünk. Biros kétszer berakta a hosszú felsőbe a labdát, persze emberelőnyből. Amúgy nemigen volt sanszunk hat a hat ellen. Ôk viszont az első negyedben lőttek két akciógólt. Szavics kétszer lőtte át a zónát, továbbá beakadt két emberelőny - így vezettek 4-2-re az első nyolc percet követően.
A második rész inkább tartozott a rémálom kategóriába: Udovicsics finom simítása után Kemény Dénes jobbnak látta behozni Jászberényit - Gergely eladdig nem tudott labdába érni. Az egriek kapusa mögött sem maradt sokáig érintetlen a háló, Sapics szabaddobása rögtön beakadt.
Később Udovicsics egy már-már kivédekezett előny végén ejtett, majd Sapics előbb - némi könyöklést követően - centerből, utóbb Jászberényi és a kapufa közötti rést megtalálva átlövésből volt eredményes. Ránk eközben egy régi filmcím illett: ütközetben eltűnt. A szerb gólok között négy emberelőnyt hagytunk ki, elég változatosan: Hosnyánszky a lécre lőtt, Madaras szerb kézre passzolt, Katonás lövését Sefik hárította, Szívós fölépattintott. Sapicsnak meg minden bejött (istenigazából nem volt, aki megfogja, mint korábban), ezúttal ejtett, messziről, ám igen pontosan - valahogy így született meg a Kemény-éra leginkább lidérces negyedének eredménye: 0-6.
Mi tagadás, elég hamar összeroppant a gárda. Az egyének eddig jól muzsikáltak, vészhelyzetben azonban csak a szilárd csapat állhat helyt - ezúttal az összeszokottság hiánya ily randaságot eredményezett. Ráadásul a szerbek domborítottak a közönségüknek, no és a tévénézőknek - sok kegyelemre nem számíthattunk a folytatásban sem. A maradék tizenhat perc alatt immár egyvalami lehetett a tét: a becsület.
Madaras Norbert (a labdával) sem alkotott maradandót a szerbek elleni Világliga-döntôben, mint ahogyan a csapatnak sem nagyon voltak momentumai – a világbajnokság után ezúttal is ezüst jutottAthén hôseinek
Madaras kezdte a mentést, szépen belőtte a második félidőt nyitó emberelőnyt. A válasz hamar jött, Pijetlovics centerezett, ezn kivédtünk egy hátrányt, Kiss Csaba pedig a léc alá vágta az újabb fórt (11-4). A szerbek egyébként továbbra sem vették le a lábukat a gázpedálról, egy óramizéria során Szavics a vízből üvöltött a zsűri tagjaival, amúgy védekezésben továbbra sem ismertek kíméletet. Elöl voltak valamelyest visszafogottabbak, igaz, a negyed vége előtt négy másodperccel Sapics azért beejtett egy előnyt (13-4).
Ekkor már rég eldőlt, hogy az élesre töltött, hazai vízben tempózó világbajnokok ellen ennek a fiatal garnitúrának kevés az a néhány nap, amelyet a Világliga-felkészülésre szánhatott Kemény Dénes. Maradt az ezüstérem.
Mi a súlyos vereség oka? Kemény Dénes "Ellentétben az eddigiekkel, alig két-három egyéni teljesítménnyel lehettem elégedett. A legfontosabb poszton szenvedtünk a reálisnál nagyobb különbségű vereséget." ---- A ---- A