A kanadaiak ellen aratott fényes diadalt követően a metró bejáratánál szólította meg egy férfi Faragó Tamást. Kezet nyújtott neki, és minimális magyar szókinccsel gratulált a csapat teljesítményéhez, egyúttal rákérdezett: nem játszott-e 1976-ban a montreali olimpián? Faragó megköszönte az elismerést, az utóbbi kérdésre pedig igennel felelt. Mire a férfi a kezével mutatta, mekkora gyerek volt 29 esztendővel ezelőtt. Ennyi idő telt el, hogy Faragó újabb aranyat nyerhessen Montrealban.
Faragó már a taktikán töri a fejét
Faragó már a taktikán töri a fejét
- Hogy telt az este a fantasztikus siker után? - Örültünk, felszabadult boldogságot éreztünk, és a kollégákkal egy kis sört is fogyasztottunk. - A győzelmen és a sörön kívül mi esett a legjobban? - Az oroszok szövetségi kapitánya, Klejmenov odajött, és azt mondta: ucsítyel, azaz tanár. - A meccs utáni három meghajlás minek vagy kinek szólt? - A közönségnek, mert a végén minket is sportszerűen megtapsolt, és eszembe jutott a montreali olimpia, amelyen személy szerint nekem is sok hívem volt a hazai szurkolók közül. No meg átszaladt az a jó érzés rajtam, hogy teljesül a titkos vágyam, azaz érmet akasztanak a lányok nyakába.
- Mert sokan nem bíztak a csapatban, ugye? - Hát, volt, aki a nyolc közé jutást is megkérdőjelezte, de mi nem jártunk úgy, mint a hollandok vagy a spanyolok. - Mi lesz a fináléban? - Először is elmondanám, hogy igazságosan alakult minden, valóban a torna két legjobb csapata játssza a döntőt. Ha a szoros emberfogásból ki tudunk szabadulni, és a lefaultolt játékosunknak gyorsan vissza tudjuk játszani a labdát, ha ügyelünk Lorenzra és Villára, ha az emberfórok kihasználásában újra jobbak leszünk, ha tartjuk a védekezés színvonalát, akkor sikerülhet. Képesek vagyunk rá!
Féljen a címvédő! A magyar-amerikai múlt az 1986-os, azaz első női világbajnokságig nyúlik vissza: 19 éve 11-8-ra veszítettünk. Azóta megannyi fontos meccset játszottunk, amelyek közül emeljük ki az 1991-es perthi vb bronztalálkozóját (9-11), de leginkább a 2002. évi Világkupa fináléját, amelyben a Faragó-csapat 8-7-re diadalmaskodott. A montreali vb-t megelőző legfrissebb élmények negatívak, hiszen a tavalyi Világliga döntőjében 8-8-as döntetlent követően büntetőkkel kaptunk ki, más kérdés, hogy Drávucz Rita négy góllal terhelte meg Frank (már nincs a keretben) hálóját. Az olimpián sem sikerült megcsípnünk Rulonékat, az első csoportmeccsen felálltunk ugyan 1-4-ről, ám vereséget szenvedtünk 7-6-ra. Ellenben az itteni, második csoportrandevún újra jeleztük: itt vagyunk, és nem vereségre ítéltettünk. Miheztartás végett nyertünk 9-8-ra, megalapozva a könnyed elődöntőbe jutást. Féljen a címvédő! ---- A ---- S