Szabács várát is elfoglalták

Ennek ékes példázataként szombat este Dávid Zoltán úgy lőtt négy gólt, hogy csupán minden második esetben kapta meg a labdát, midőn tökéletes magányban úszott kapura. Az okok változatosak. Hol a társ kezéből csúszott ki a labda az indítás pillanatában - szegény Suti, amilyen zseniális keze van, olyan rút tréfákat űzött vele a labda, az első negyedben még egy négyméteres is elment a sikamlósságon, pólósunk mögé pottyant le a piros gömb -, hol nem vették észre, amint Dávid elöl spriccel méteres előnnyel. Belefért, még a Sabac ellen is. (Mátyás király még Szabácsként foglalta vissza, de manapság - Petrovics Mátyás idejében… - más pennával írunk.)
A pénteki, régi szép időket idéző újpesti show után a selejtező elődöntőjére valamelyest visszafogottabb csapatot kaptunk: a nagy esélyes görögök elleni csoportmeccs másnapján alacsonyabb fordulatszámon pörögtek a lilák. Más kérdés, hogy a szerb-montenegróiak elleni partin változott a forgatókönyv: az UTE kapusa ezúttal a meccs elejétől parádézott a lécek előtt. Az már a magyar és az újpesti utánpótlás erejét jelzi, hogy ezúttal nem a Panioniosz ellen csodákat mívelő Áts, hanem a még ifikorú Bisztritsányi nyúlkált elképesztő hatékonysággal a labdák után. A 17 éves hálóőr - gyermekarcához amúgy meglepően férfias hang társul, amint elbődül, hogy "Vissza!", még a halottak is hanyatt-homlok hátraúsznak - remeklése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az újpestieknek nem kellett a gatyát is leizzadniuk magukról a kissé döcögős támadójáték miatt.

Ahogy Petrovics Mátyás, az UTE mestere fogalmazott: "Próbáltam hajtani a srácokat, mert kezdték átvenni azt a stílust, ami a jugóknak fekszik, kényelmes felúszás, egy lövés, majd visszatempózás. Persze, a pénteki nagy hajtás után nehéz volt újra felpörögniük.")

A második rész elején még vezettek is a vendégek, ám aztán Dávid duplájával és Kéri finom lövésével a félidőben már 4-2 volt az újpestiek javára. A harmadik részben pedig sikerült dönteni: Suti előbb bizonyította, hogy azért a kapu felé is képes irányozni a labdát, majd Kovács Róbert oldott ki egy nagy hatótávolságú rakétát. Ezután már nem maradt sok kérdés, Dávid még bevert egy emberelőnyt, később a kapus kezéről fölé vágódó lövése fejbe találta a szabácsiak kapu mögé száműzött gólgyárosát, Vujovicsot (utóbbi némi derültséget keltve beleszédült a labdafogó hálóba), végül megint elspriccelt, és megint nem kapta meg a labdát. És mégis: ez az ő napja volt.

Lőhetett volna többet is, nem?
Dávid Zoltán:
Ez már csak így megy… Egyébként nem tudom, mi történt a labdákkal, sokkal keményebbnek tűntek, pedig nem fújtunk beléjük, nem véletlen, hogy Süti (Suti Gábor - a szerk.) kezéből kétszer is kicsúszott. Persze fő, hogy nyertünk, bár kétségtelen, kijöhetett volna jobban is a lépés - az emberelőnyöket például megint nem úgy lőttük, ahogy kellett volna.