Nincsenek harapásnyomok

Az első összecsapáson szerzett három pont (12–13) egyébiránt nem csupán a csoportelsőség – s ezzel az automatikus elődöntőbe jutás – miatt volt fontos, de azért is, mert így igazán sikerült emlékezetessé tenni Kemény Dénes 200. meccsét. Amelynek felvezető intermezzójáról – Molnár Tamás sapkáját "elhímezték", egyik oldalon 12-es, a másikon 13-as látszódott – senki sem sejtette, hogy az voltaképpen a meccs végeredményét jósolja meg…
A második derbi előtt amúgy megint nem volt nagy pfújolás – egyedül a bíróknak jutott ki a jóból a bemutatáskor, avagy a helybéliek nehezen tudták megemészteni, hogy Biros erősen "nulla környékén" behúzott gólját megadták Gomezék.
Az előző naphoz képest kissé lazán kezdtük a partit: Steinmetz két forgatása után először előnyben játszhattunk, majd négyest lőhettünk, ám egyikből sem lett gól (Kásás csuklózta a büntetőt, épp Sefikbe tolta a labdát). Átellenben egy vitatható kontrafault után Sapics ejthetett tisztán, majd Udovicsics fordult le egy labdaszerzésből, s pattintott a bal alsóba (2–0). Miután elöl nem igazán pezsgett a víz, egy közepesen megérdemelt fórból Sapics háromra növelhette az előnyt – már csak nyolc másodperc maradt, amikor második létszámfölényünkből Kiss Csaba tette be a labdát kapásból a rövid felsőbe, hogy valami pozitívum is legyen e hervatag kilenc percben.

Nem folytatódott jól, eladott labda, majd Nikics centergólja – máris 4–1 volt oda. Még jó, hogy Biros tökéletesen fejezett be egy emberelőnyt a szélről, hogy aztán hárompercnyi izmozás következzék, itt is, ott is remek szerelésekkel, a felzárkózáshoz kínálkozó apró esélyünk ugyanakkor gyorsan elment, miután Kiss Gergő keresztpasszát leszedték emberelőnyben, míg náluk Pijetlovics közelről húzhatott, szintén hat az öt ellen (5–2). A következő emberelőnyből sem lett gól, holott kétszer is próbálkozhattunk, s ha a szerbek értékesítik a következő fórjukat... Nem éltek a lehetőséggel, Gergely háromszor is szédületesen védett, Madaras átlövése pedig a felső lécről vágódott be, 50 másodperccel a befejezés előtt. A hazaiak persze még kaptak egy előnyt, Gergely azonban ezt a meccset is hozta Sapiccsal szemben, volt tehát miből építkezni a folytatásra.

Szóval, a harmadik elején egy perc alatt egyenlítettünk. Kiss Csaba nyomott be egy fórt, Gergely védett hátrányban, majd Kiss Gergő lövése – akciógól! – fért be Sefik és a kapufa között. Bookelmannak ez sok volt, adott gyorsan egy fórt a semmire, amit Sapics a "lejárat" pillanatában a léc alá vágott (6–5). Sajnos Molnárnak nem volt jó Biros feladása a mi előnyünknél, a húzás elhalt Sefik mellén – Biros azonban korrigált, leszedett egy átadást hátul, átellenben pedig Varga Tamás bődületes pattintását a háló állította meg (6-6). Döntetlennél tovább nem jutottunk, mert Gojkovics, Sapics és Jokics találatai közés csak Biros ékelődött be (9–7).
Az utolsó periódus az elsőre hasonlított: nem igazán koncentráltunk, s bár egy hátrányt kivédtünk, két emberelőnyünk is elment a pontatlan passzokon, a lövéseket már nem helyzetből engedték el a befejezést vállalók, úgy pedig csak szerencsével mehet be egy ilyen védelemmel szemben a labda – Fortuna keretét pedig kimerítettük a Sefikről bepattogó lövésekkel. Így amikor 2:40-nél Nikics szép centergólt lőtt, eldőlt a parti (10–7), Biros előnygólja látszatizgalmak felkeltésére volt elegendő, pláne, hogy Szavicsot otthagytuk az utolsó előnyük alkalmával, holott igazándiból rá sem akartak lőni. Maradt hát a közte három, a lépéselőny azonban így is megvan az amerikai túra előtt, ott pedig kétszer csak nem kapunk ki a tengerentúliaktól.


Mestermérleg

Sikerült magunkhoz térni az előző napi vereséget követően.
Nenad Manojlovics a szerb-montenegrói válogatott szövetségi kapitánya

Ma nem haraptunk annyira, mint hétfőn, de az elmúlt évek belgrádi mérlegét – négy meccs, három győzelem – sokan elcserélnék velünk
Kemény Dénes a magyar válogatott szövetségi kapitánya