Magyarország ezüstérmes

Vágólapra másolva!

2004.06.28. 22:40

Címkék

EGYESÜLT ÁLLAMOK–MAGYARORSZÁG 12–10 (2–3, 3–1, 2–3, 1–1, 4–2 – ötméteresekkel)

Magyarország: SÓS – Stieber 1, Valkay E., DRÁVUCZ 3, Szremkó, Pelle 2, Valkay Á. Csere: PRIMÁSZ 2, Kisteleki, Györe, Zantleitner. Szövetségi kapitány: Faragó Tamás Gól – emberelőnyből: 11/3, ill. 10/5

"Odanézzetek! Mennyi ember!" – kiáltotta Valkay Erzsébet, amikor a parkolóba bekanyarodó autóbuszból meglátta az uszoda nézőterét. Pedig akkor még csupán a bronzmérkőzés első negyede zajlott. Mi, magyarok ott is érdekeltek voltunk, Németh Attila játékvezető révén, aki kifogástalanul fújta a sípot.
Persze mindenki a döntőre várt…!
A lelátón százával lengtek a csillagos-sávos lobogók, a közönséget akrobaták szórakoztatták.
Remek védekezéssel kezdtük a találkozót, kiszorítottuk a hazaiakat a kapunk előteréből, távoli lövéseiket pedig Sós Ildikó rendre ártalmatlanná tette. Elöl pedig Drávucz volt a gólfelelős.
Később az amerikaiak megtalálták védekezésünk ellenszerét, és főleg emberelőnyből szép gólokat lőttek. Fej fej mellett haladt a két csapat.
A negyedik negyedben, egygólos vezetésünknél Sós egy remek védés után pompásan indította Szremkót, akit valósággal letarolt Frank, az Egyesült Államok portása, és ezért kiállították. Az egyébként pompásan játszó Pelle Anikó ott volt sakk-matt helyzetben, de labdája a felső lécen landolt.
Az utolsó másodpercekben még a hazaiak kerültek emberelőnybe, de 8–8- as állásnál megremegett a kezük…
Nem így a Világliga-győzelmet eldöntő ötmétereseknél. Ôk négyet belőttek az ötből, a mieink közül Primász és Drávucz eredményes volt, Valkay Á. és Stieber viszont hibázott, így az ötödiket már nem is kellett elvégeznünk… "Ha azt nézzük, honnan indultunk, elégedetteknek kell lennünk, ráadásul jól is játszottak a lányok. Alulmaradtunk, és egy edző ilyenkor nem lehet maradéktalanul elégedett, de emelt fővel, másodikként mehetünk haza" – értékelt Faragó Tamás szövetségi kapitány, de a mieinket is illető elismeréssel az amerikaiak kapusa, Jaquelin Frank sem maradt adós: "Valóban a torna két legjobb csapata vívta a döntőt. Nagy csata volt, amit igazán élvezett a közönség. Amikor a magyarok első büntetője nem jutott a hálómba, már éreztem, hogy megnyerjük…"